A megnyitó elején Felföldi Gábor, a Pannon Egyetem közművelődési titkára méltatta Korcsmáros Pál munkásságát. Korcsmáros Pál a 20. század második felének jeles képregény alkotója volt, a most kiállított, először 1959-ben majd 2007-ben a Képes Kiadónál megjelent A kőszívű ember fiaiból készített képregény mellett olyan híres történelmi regényeket ültetett át grafikákba, mint a Monte Cristo grófja, de Rejtő Jenő regényeit is rendszeresen illusztrálta.
Felföldi Gábor
Sashalmi István, helytörténeti kutató elmondta, Jókai regénye a reformkor és a szabadságharc napjainkra már feledésbe merült információinak kiváló gyűjteménye, szórakoztató köntösbe csomagolva. Az író rengeteg valóságos eseményt felhasznált a cselekmény megírásakor, úgy, hogy az ihletadókat ne lehessen felismerni, hiszen 1869-ben, két évvel a kiegyezés után ez még komoly következményeket vonhatott volna maga után. Kiemelte, több nemzedék a regény lapjaiból ismerte meg a szabadságharc, a hazáért tett önfeláldozás igaz történetét. Kötelező olvasmánnyá válása azonban nem tett jót neki, túlságosan kötelességszagúvá és ezáltal nemkívánatossá vált a fiatalok szemében. Korcsmáros Pál azonban ezt nem akarta elfogadni, Cs. Horváth Tibor szövegíróval közösen tömör, sok információt adó, de könnyen befogadható képsorokban fogalmazta újra Jókai gondolatait.
Sashalmi István
A kutató elárulta, Jókai Mór Baradlay Richárd megformálásakor több valós személyt is alapul vett. Sebő János alezredes és egy tápióbicskei párbaj története szolgált a regény párbaj jelenetéhez, a bécsi jelenet valójában Prágában zajlott, s Dessewffy Dénes nevéhez köthető, de Hermann János huszártiszt tetteiből is merített az író, aki 175 katonát hozott magával külföldről. Eötvös Károly ismertette meg Kun Béla veszprémi huszárhadnaggyal, akinek alakjából a legtöbbet felhasznált az író, és akiről Gajdács Pál is megemlékezik A móri huszárkapitány és az elfelejtett hősök című elbeszélő költeményében. Kun Béla 1848. december 30-ai, móri hőstettéről – mikor egymaga rohamozott meg egy ezredet és egy vágással végzett a vezérrel – felolvasással emlékeztek meg.
A kiállítás megnyitója után Felföldi Gábor beszélgetett Mécs Károly Kossuth-és Jászai-díjas színművésszel életútjáról, Baradlay Richárd filmes megformálásáról. A színművész mesélt színházi szerepeiről a Nemzeti, a veszprémi Petőfi, a Thália és a Művész Színházban, milyen volt a hangját kölcsönözni Adlingtonnak a Macskafogóban, filmes élményeiről a kezdetektől máig.
Mécs Károly
Elmondta, nagy öröm volt Várkonyi Zoltánnal forgatni A kőszívű ember fiait 1965-ben. A hatvanas évek a nosztalgialáz ellenére is még egy zárt, dogmatikus világot jelentett, amiben Várkonyi mégis megtalálta azt a kitörési pontot, amivel egy nagy, komoly erkölcsi tanulsággal is szolgáló romantikus filmet készíthetett a regényből. Hatalmas előkészületek előzték meg a produkciót, nagy műgonddal rekonstruálták az eredeti ruhákat, a huszárok megformálásánál együtt dolgoztak a honvédség altisztjeivel. Mint mondta, az egész forgatásban mégis az volt a legszebb, hogy az egész stáb ’48 szellemében dolgozott, nemcsak munka volt számukra a film, hanem hazafias kötelesség és hazaszeretetre nevelés, mely benne mindig is különösen erősen élt.
