Az író 60. születésnapjára megjelent könyv Veszprémről írt versek, prózák, esszék gyűjteménye, az új szövegek mellett a kötetben egyaránt megtalálhatók Géczi János korábbi műveiből kiragadott részletek is, például a Fegyverengedély regényből és az Ezer veszprémi naplemente verseskötetből.
A csütörtöki bemutatón Kilián László, a Művészetek Háza igazgató-helyettesének méltató szavait követően Dr. Ladányi István költő, irodalomtörténész, a Pannon Egyetem docense beszélgetett Géczi Jánossal a gyűjteményes kötet részleteiről, az író Veszprémhez fűződő viszonyáról, irodalmi kérdésekről és írástechnikájáról, egyéb művészeti tevékenységéről.
Megtudhattuk, az író 1988-ban, a kecskeméti Forrás folyóirat felkérésére publikálta először A hely szelleme című írását, melyben a városhoz való kötődéséről vall, valójában azonban a mai napig sem tudja pontosan megfogalmazni, mitől válik neki olyan fontossá Veszprém. Úgy véli, minden nap másért lehet szeretni ezt a várost: múltjáért, a várért, neves tudósaiért és művészeiért, a folyamatosan felfedezésre váró apró titkaiért.
Ladányi István faggatta Géczi Jánost
Veszprém iránti szeretete azonban nem volt mindig ilyen erős, idő kellett, míg író és város összecsiszolódott, s ilyen szorosra fűződött a kapcsolat. Géczi János elárulta, kezdetben, amikor Szegedről ide költözött, Veszprém sokáig csupán Szeged hiányaként élt benne. Aztán egyszer csak rájött, hogy meg akarja ismerni a várost, szinte kisajátítani: neki is legyen joga ehhez a városhoz, ne csak fordítva. Kutyáját sétáltatva elkezdte felfedezni magának Veszprém apró zugait, azokat a részleteket, amitől olyan izgalmassá válik számára a város: a tiszafán fészkelő feketerigók, a Gizella királyné szobrán ütött 56-os golyólyuk, az esőcsatornán díszelgő angyal képe.
Géczi János szövegeit olvasva könnyen nosztalgikus hangulatba kerülhetünk, Ladányi István kérdésére válaszolva a szerző elmondta, ő maga nem szokta visszaolvasni az írásait s így nosztalgiázni felettük, hiszen – mint minden művész – csak kritikus szemmel tudná olvasni a sorokat. A régi időket, emlékeket felidéző hangulat azonban nem véletlen: az író sokáig festőnek készült, s bár ez a vágya nem teljesült, a képzőművészet azóta is meghatározó szerepet tölt be az életében. Nemcsak az e területen alkotott munkái miatt, hanem azért is, mert az írástechnikája is sokban hasonlít a képzőművészetben is használt kollázs technikához. Úgy látja, egy ember élete, kapcsolatai, viszonyulása valamihez nem ragadható meg lineáris történetként, érzelmek, emlékek összességei alakítanak bennünket – ezt szerette volna megmutatni a Szélbe burkolt város című kötetben is.
Géczi János
Az író nemcsak az irodalom területén tevékenykedik, számos más kezdeményezésben is részt vesz, több folyóiratot szerkesztett, például a Mozgóképet, a veszprémi Visszhangot, újabban az Iskolakultúrát, emellett szoros kapcsolat fűzi a zenéhez is: néhány éve elkezdett dolgozni Likó Marcellel, a Vad Fruttik zenekar frontemberével. Ennek az együttműködésnek egy szeletét láthattuk a könyvbemutatón, amikor az énekes előadta két saját dalukat és az író Végső utca című versét.
Géczi János új könyvével egy időben jelent meg az Egy teremtés története című interjúkötet, amely Onagy Zoltán az íróval folytatott beszélgetéseit tartalmazza. Géczi János zárásként elárulta azt is, néhány éve dolgozik már egy nagyregényen, amely 60 év történéseit öleli fel, a jövőben elsősorban erre szeretné fordítani irodalmi energiáit.
