A raktárban közel 20 ezer műtárgy található, melynek nagy része dobozokban, vagy szekrényekben pihen. Többek között textilek, fegyverek, festmények és bútorok. Mi a neolitikum kori leletekre voltunk most kíváncsiak.
„Talán kevesen tudják, de városunk múzeumát 1903-ban alapították, azonban az úgynevezett szerzeményi naplóba már 1887-től kezdve vannak bejegyezve a feltárt tárgyak. Ez azért fordulhatott elő, mert Laczkó Dezső, a múzeum későbbi igazgatója már korábban gyűjtötte a leleteket. Ez korábban a piarista gimnázium gyűjteménye volt, majd később került át a mostani helyére” – Kezdte a raktár bemutatását Dr. Regenye Judit, az intézmény régésze.
Fél évszázada még nem szakemberek végezték a leltározást, és az ötvenes években történt egy egész országra kiterjedő leltározási akció, amelynek során rengeteg információ veszett el. Kiemelte, a múzeum munkatársai azóta végzik a nyomozást, hogy pontosítsák, mi honnan származik.
Elsőként egy őskori kagylóékszert mutatnak nekünk, ami a közeli Felsőörsről került elő. A felfűzött díszről megtudjuk, hogy szinte teljesen megegyezik Nemzeti Múzeumnak annak a leletével, amely a neolitikumból maradt ránk.
A bemutatás közben elhangzik, hogy Laczkó Dezső a piarista gimnázium tanítója volt, és ennek köszönhetően nagy ismeretségi körre tett szert, ezért akkoriban sok lelet birtokába juthatott. Említésre méltó, hogy a múzeum megalapítása egyébként csiszolt és pattintott kőbalták gyűjteményével kezdődött, aminek az alapanyaga a Bakonyban igen sűrűn előforduló Jura korú üledékes kőzetben található.
A kövek és ékszerek megismerése után emberi hamumaradványokat is láthattunk a bronzkorból, és megtudtuk, hogy őseink az indiaiakhoz hasonló túlvilági hitnek köszönhetően temették halottaikat.
Később gyakorlati fogásokat kaptunk a régészek munkájából is, hogyan jelölik, és viszik fel az adatokat a kiásott maradványokra: Lakkréteg a törött edényre, Br. jelölés, mint bronzkor, év, és leltári számok. Bepillantást nyertünk a 20. század jegyzetelési szokásaiba: Hol részletesen rajzolták, hol pedig fotózták a leleteket.
Többek között a múzeum legszebb római kori leletét is kézbe lehetett venni, ami egy korsó, melynek formája rendkívül hasonlít a Seuso kincsekére- az anyagát kivéve. A gyűjtemények nézegetése között többször hangzanak el érdekességek, és kisebb sztorik a múzeummal kapcsolatban.
Az egy órás tárlatvezetés vége felé a 2003-as Jutasi úti ásatás bemutatásával elérkeztünk a legutóbbi leletekhez is, ami közben kiderült, hogy a gabonaőrlés, a cipó és lepénykészítés a bronzkorban miféle kövekkel zajlott. Elhangzott, hogy ezeknek a köveknek a pattintása egyszerűnek tűnhet, de odafigyelés nélkül az ember keze bánhatja a mutatványt! Ezeket ma régészeti parkokban próbálhatja ki az érdeklődő.
Zárásként tárlatvezetőnk elmondta, a múzeum honlapján megtaláljuk a hasonló foglalkozásokat, melyeken bárki részt vehet, és felhívta figyelmünket a nemesvámosi Baláca izgalmasságára is.
Gesztesi Ákos
