– Milyen anyagi helyzetben van most a Pannon Várszínház?
– Két éve, egy új eljárás keretében nem lettünk minősített színház, ezáltal elestünk az állami normatív támogatástól. Bár színházunk kiemelt kezelését javasolta az illetékes bizottság, a színház éves működését támogató pályázaton szerény juttatásban részesültünk. Idén nulla forintot kaptunk. Arra számítottunk, hogy legalább az előző évihez hasonló támogatási összeggel rendelkezhetünk ebben az évben is. Ez a pénz nagyon hiányzik. A Pannon Várszínházhoz hasonló típusú színházak, akiknek nincsen állami normatívájuk, a működési támogatás mellett különösen rászorulnak a TAO-támogatásra is. Azok a cégek, akik társasági adókedvezménnyel tudnak támogatást nyújtani, az év első felében kevés lehetőségük van, hiszen az eredményeik a második félévben jelentkeznek. Az azonban bizakodásra ad okot, hogy a Pannon Várszínháznak folyamatosan növekedik a nézőtábora. Mi nem szeretnénk minden áron profit orientált színház lenni, amelynek mindegy, hogy mivel, de minél több bevételt szerez. Közhasznú társaság vagyunk, közszolgáltatást végzünk azzal, hogy rengeteget játszunk gyerekeknek, ifjúsági közönségnek. A publikum minőségi szórakoztatásában, a nevelésben, a társadalmi kapcsolatok bővítésében vagyunk érdekeltek.
– Pár héttel ezelőtt vitára hívta ki Oberfrank Pált, a Petőfi Színház igazgatóját. Mit vár ettől beszélgetéstől?
– Egyáltalán nem tartom egészségesnek, hogy a két veszprémi színház, között egyáltalán nincs, vagy hűvösnek mondható kapcsolat van. A kétféle kínálatot nyújtó színháznak legalább alapszinten egyeztetnie kellene, egymásért kellene lobbiznia. Egy másik szinten pedig a város érdekeit szolgáló együttműködés lehetősége is felmerül. A vita kapcsán nem egy cirkuszi mutatványra gondoltam. Ennek érdekében is fel is kértem Porga Gyula polgármester urat, hogy a nyilvános vita előtt a vitázó felekkel üljön le egy moderáló beszélgetésre, ahol egyeztetjük a játékszabályokat. Jobb ezeket a dolgokat megbeszélni. Konstruktív viszonyunk van a városvezetéssel, ezért gondoltam, hogy jó lenne előre megvitatni ezeket a kérdéseket. Egyelőre nem kaptam választ kollégámtól.
– Ön szerint milyen együttműködésre lenne szükség a két színház között?
– Ez a kérdés messzire vezet. A Pannon Várszínház léte nem sérti más színházak érdekeit. Struktúrája, gazdálkodása, munkamódszere, műsorpolitikája alapvetően eltér a többitől. Létrejöttünkkor azt a gesztust megtettük, hogy ellentétben az összes magyarországi színházzal nem pénteki, hanem szombati premiereket tartunk. Ennek oka az volt, hogy ne essen egy időpontra két színházi bemutató a városban. Kétszer futottunk bele abba helyzetbe, hogy ugyanazt a darabot akarta bemutatni a Petőfi és a Pannon. Mind a két esetben mi neveztük meg először ezeket, aztán később mi léptünk vissza a Petőfi Színház javára. Itt van két társulat, amely megadná azt a lehetőséget, hogy legyen átmozgás egyikből a másikba, de szintén elképzelhető lehetne, hogy a két színház esetleg más művészeti együttesek, önállóságukat megőrző egységet alkotnának, afféle Veszprémi Nemzeti Színházat. Ez a széles repertoár megnövelné a város értékét. Én idevalósi vagyok, pontosan látom, hogy hosszú ideje, a mostani beruházásokkal pedig különösen a kultúra irányába mozdult a város. Ez egy kitörési pont, gazdaságilag is, amit minél erőteljesebben hangsúlyozni kellene. Ebben a két a színház összefogása egyedi, hatékony struktúrát, páratlan eredményeket hozhatna. Természetesen élhetünk kapcsolat nélkül is egymás mellett, de nem rontva a másik esélyeit.
– Markáns véleménnyel rendelkezik az önkormányzat kultúra finanszírozásával kapcsolatban. Nem gondolja, hogy a képviselő testület tagjaként jobban tudná érvényesíteni a véleményét?
– Azt gondolom, hogy ez nem az én szakmám. Sokan azt hiszik, hogy politikus bárkiből lehet, pedig ahhoz másfajta tudásra van szükség. Én szívesen segítenék a testület egészének, de nem vagyok politikus alkat. Minden alkotóművésznek van világképe, amit egy ilyen szintű elkötelezettség beszűkít. Úgy gondolom, hogy azért is fájdalmas a helyzet, mert színházeszményünk, alkotómunkánk iránya rendkívül hasonlít arra, amit a színházi terület vezetői megfogalmaznak. Nagyon kevesen vállalják fel például a nemzeti irodalom műveinek rendszeres színpadra állítását. Mi évről-évre kötelességünknek érezzük, hogy bemutassunk egy ilyen előadást, újszerű, korszerű eszközökkel. Hozzászólunk a világ dolgaihoz, de nem vagyunk propaganda gépezet. A színház nem is tud beleszólni az aktuál politikába, hiszen mire megszületik egy darab, addigra a napi aktualitások elmúlnak vagy gyökeresen megváltoznak. A színház persze valamilyen szinten politizál, hiszen véleményeket fogalmaz meg a világról a polgárok felé, de véleményem szerint konkrét politikai üzenetek továbbítása nem a mi feladatunk.
