Az 1958. január 9-én kivégzett Brusznyaira Balogh Elemér író emlékezett, miután a jelenlévők közösen elénekelték a Himnuszt.
Emberszabású, a nemzetnek valóban otthont adó országot akartak kialakítani elődeink – mondta a szónok – egy olyan világban, ahol olyan erkölcsi válságot idéztek elő a szovjet politika követői, amiből máig is alig tudunk kikecmeregni.
Megalázó szolgaságba sodorták azokat, akik nem voltak hajlandóak nekik haptákba vágni magukat. Az igazsággal szemben a minden elárasztó hazudozás korszaka volt ez – folytatta Balogh Elemér.
Brusznyai Árpádra csakis azok emlékezhetnek őszinte szívvel – figyelmeztetett befejezésül –, akik a szabadságot valóban szabadságnak tekintik, és a maguk igazságáért képesek kiállni. Remélem, ebben a szellemben gyújtjuk meg valamennyien gyertyáinkat…
Az ünnepségen közreműködött Keresztes János színművész, majd a Szózat közös eléneklése után ki-ki gyertyát gyújtott, s letette a Melocco Miklós alkotta emlékmű lábazatához.
