Disco Funky: Nagyjából így lehet meghatározni azt a stílust, ahol a dob hozza a középtempójú kettő-négyeket, a basszus az első pár hangnál hozza rá a pontozott ritmust, majd az ütem második felében kicsit belecsíp, a szinti hozza a szőnyeget, ami a háttérben teríti a zenét (olyan ez, mint a Provance-i selfie-n a levendulák között lemenő nap-hogy érzékletes legyek), a gitár tiszta és magas hangszínen, némi zengetővel megfűszerezve zacskóz (pólbítes telibepengetett gitárkíséret, persze némileg dögösebben, kicsit tompítva), jobb esetben vannak fúvósok, akik szintén az ütem, vagy periódus második felében játszanak valami dallamot (ez is feszes, pontozott, mint minden ebben a zenében) és van az énekes, akinek minimum nagyon jó hangja van és viszi a hátán a produkciót, mint Fekete Laci pocakján a kőgolyót.
Nagyon divatos stílus lett ez mostanság, pedig mint minden jónak, ennek is legalább 50 éves történelme van. Az acid jazz annyiban más, hogy összetettebb zenei alappal dolgozik és jazz-esebb a hangzásvilág is. A Brand New Heavies, bár a wikipédia megemlíti az acid jazz előadók között, tegnap inkább követte az előző stílust, mint az utóbbit. Szerencsére (vagy sajnos) számos kollégám osztotta a véleményemet, akikkel találkoztam a koncerten. Nem baj ez, mert az a csomó ember, akinek kellett a péntek esti táncitánci, kapott egy frankó talpalávalót, csak azok maradtak hoppon, akik zenét szerettek volna hallani.
A produkciót a dobos és az énekesnő vitte a hátán, valamint a szaxisnak voltak még megmozdulásai, a többiek hozták a hátteret és mindenki heppi volt. Még a basszusgitáron is flitteres szívecskék voltak, így boldog lehetett mindenki. Profi produkció volt ez is, elvitte a bulit, ezrek táncoltak, fogyott a sör is rendesen fent is, lent is, így panaszra nem lehet ok.
Nyakas Krisztián
