– Ön most a Regionális Munkaügyi Tanács soros elnöke. Milyen helyzetképet tud felvázolni?
– A január 12-én tartott ülésünkön áttekintettük a régió munkanélküliségével kapcsolatos adatait, valamint azt, hogy a tanács rendelkezésére álló összegeket milyen célokra tudjuk felhasználni.
– Mekkora összegről szó?
– A tavalyinál lényeges kevesebb jut a régióknak. A tavalyi 3,5 milliárd helyett 1,9 milliárd. Az összeg kevesebb, de azt is látni kell, hogy a Közép-dunántúli régióban jelentősen megnőtt a válság következtében a munkanélküliek száma. Ha 2008 decemberét viszonyítjuk 2007 decemberéhez, akkor 23%-os emelkedést tapasztalhatunk.
– Tükröződik-e ebben a már említett válság?
– Egyértelműen. Az utolsó negyedév ebben már megjelenik, de a következő időszak helyzete még rosszabb lesz a munkába állást, illetve a foglalkoztatást érintően. Hozzá kell tenni, hogy a csoportos létszámleépítések (50 főnél több embert foglalkoztató munkáltatókról lévén szó) már az eddigi bejelentések szerint is öt és fél ezer körüli elbocsátottról szólnak. Közülük 2009-en hivatalosan is megkapták az értesítést.
– Miképp oszlik ez meg a régióban?
– A bejelentések mintegy fele Komárom-Esztergom megyére vonatkozik, Veszprém megyéből 700 főről van információnk.
– Van-e egyéb jele is a válságnak?
– Az elbocsátottak között megnőtt a magasabban kvalifikáltak száma: mérnökök, technikusok vannak köztük. Ezért (elfogadva a főigazgató javaslatát) a Regionális Munkaügyi Tanács álláspontja az volt, hogy számukra karbantartó képzést kell indítani, amivel sikerül megakadályozni azt, hogy a szociális ellátórendszerbe csússzanak le, s bármikor alkalmasak legyenek arra, hogy a munka újraindulásával visszakerüljenek a képzettségüknek megfelelő állásba. Sajnos, úgy tűnik, ebben az évben erre kevésbé lesz lehetőség, ugyanis 2009 (mint azt Gyurcsány Ferenc is elismerte) pokolian nehéz év lesz. Ezért a Munkaerő-piaci Alap irányító testületéhez kéréssel fordul a Regionális Munkaügyi Tanács, hogy vizsgálják felül a régióknak elosztott keretet, s emeljék meg a közép-dunántúli keretet. Nem folytatható az eddigi gyakorlat, mely az elmaradottabb észak-magyarországi és észak-alföldi régiók helyzetét kezelte. Emögött az áll, hogy éppen a mi régiónk került a válság következtében súlyosan hátrányos helyzetbe. Ebben sajátos az is, hogy éppen a korábban virágzó járműipar mélyrepülése miatt bocsátottak el embereket.
– Az, hogy ön lett a soros elnök, jelenti-e azt, hogy szűkebb pátriájáért tud lobbizni?
– Az országgyűlési képviselőként is rendelkezésemre álló eszközökkel mindent meg fogok tenni azért, hogy felhívjam a figyelmet az itteni speciális problémákra. Ennek megfelelően kell a pályázati kereteket is figyelembe venni. A cél továbbá, hogy a munkahelyteremtő beruházásokra kell minél nagyobb forrást biztosítani a munkahelymegőrző támogatások mellett.
– A munkavállalók mellett szó volt a munkaadókról is.
– Súlyos gondokra számíthatnak azok a vállalkozók, akik a korábbi években (két-három éve) vettek fel pályázati támogatást, amivel a foglalkoztatást bővítették. Ők most a piaci helyzet változása miatt hátrányba kerülhetnek, s cseppet sem biztos, hogy teljesíteni tudják a vállalt feladatot, a létszám bővítését. Ezek a vállalkozások ugyanis önhibájukon kívül kerültek ebbe a helyzetbe. Ha pedig elvonják tőlük a pénzügyi forrásokat, akkor az egész cég ellehetetlenülhet, s mindenki az utcára kerülhet. A szaktárca ennek kezelésére még nem készült fel. Még csak most gondolkodnak a megoldási lehetőségeken.
– Most január közepén vagyunk. Nincs egy kicsit késő az intézkedésekhez?
– Felháborítónak tartom, hogy itt tartunk. Már nyáron az első félévi adatok már mutatták, hogy visszaesett az ipari termelés, s ősszel már ettől visszhangzott egész Európa. Csak a miniszterelnök tagadta, hogy Magyarországon válság van, és akárhányszor ez szóba jött a Parlamentben, azzal vádolta a fideszes képviselőket, hogy ők a válság apostolai. Október eleje óta nem készült fel sem a kormány, sem a miniszterek arra, hogy mit tegyenek ebben a helyzetben. Annak, akit kirúgnak az állásából valakit, nem jelent semmiféle fedezetet, hogy az ügyön dolgozik ez vagy az a tárca.
– Jelezték-e már a régióbeli cégek, hogy a rehabilitációs foglalkoztatással gondjaik vannak?
– Nem is kevesen: tizenöt ilyen cégről tudunk eddig. Élő, aktuális tehát a probléma.
– Befejezésül egy konkrét számot kérünk: mennyi a regisztrált munkanélküli Veszprém megyében?
– A legfrissebb adat 17.007 főről szól. A kistérségek közül a legsúlyosabb helyzetben a sümegi, az ajkai és a várpalotai.
(Az Ékes Józseffel készített interjúnkat az esti órákban olvashatják a Vehíren)
