A programon a veszprémi művészeti élet több szereplője is fellépett, köztük a Mendelssohn Kamarazenekar és a Snétberger Zenei Tehetség Központ diákjai. A rendezvény háziasszonyai Kéri Kitty és Trokán Anna voltak.
Az évadnyitó házigazdájaként Oberfrank Pál, a Petőfi Színház igazgatója köszöntötte a megjelenteket. Felelevenítette a veszprémi színjátszás történetét: az épület 1908-as elkészültét, az állandó társulat 1961-es megalakulását. A múlt mellett azonban a jövő is szóba került. „Talán az egész közeli jövőben lesz alkalmunk közösen javítani azt a feltételrendszert, amely mindenki számára biztosítja a jobb munkafeltételeket, a jogi és gazdasági kereteket művészi, szakmai munkánkhoz.”
„Ehhez persze nagyon komolyan együtt kell működjünk, tisztelettel és megértéssel, nyitottan, mindenki érdekét szem előtt tartva” – fogalmazott Oberfrank.
Porga Gyula veszprémi polgármester jelezte: az, hogy Veszprém népessége évről évre növekszik, hogy az itt élők nem szívesen költöznek el innen, annak köszönhető, hogy a veszprémiek jól érzik magukat a városukban. Nem biztos, hogy a helyi járatos menetrend milyensége a legfontosabb, hanem az, hogy legyen mihez kötődni, legyen szelleme a városnak. Az identitásunk, a „veszprémiségünk” a színháznak is köszönhető – hiszen annak idején közadakozásból jöhetett létre, és azóta is hozzájárult a közösség épüléséhez.
A politikusok – különösen kampányidőszakban – hajlamosak a számok bűvöletében élni, pedig az igazán fontos dolgok nem fejezhetők ki számokban.
„A szerelem, a barátság, a hűség nem bírja az Excel-táblát”.
Az iskolai tanévnyitóhoz hasonlította a színházi évadnyitót Hoppál Péter kultúráért felelős államtitkár. „Ahogy az iskola élni, kérdezni, gondolkodni tanít, úgy a valamire való színház sem éri be ennél kevesebbel”. Az előadásoknak kérdéseket kell feltenniük, és arra kell ösztönözniük a nézőt, hogy választ keressen ezekre a kérdésekre – véli az államtitkár.
Ahogy a jó tanár hisz a diákjában, partnernek tekinti, figyeli a reakcióit, úgy a jó színház is megbecsüli a nézőjét – jelentette ki Hoppál, aki szerint egyre több nézőt kell bevonni a kultúrába, és ennek legfontosabb helyszíne a színház. A színész és a néző minimum feltétele, egymás nélkül mit sem érnek.
A magyar állam 49 színházat normatív, 116 társulatot pedig pályázati úton támogat. Ez a szféra nagyságrendileg ötezer főnek ad munkát, több mint négymillió kőszínházi nézőt kiszolgálva.
Az előadó-művészeti konferencia híven bizonyította, hogy a szakma felelősségteljesen tekint az előttünk álló feladatokra. A szakma kezdeményező problémamegoldóként lép fel, törvényhozási, finanszírozási kérdésekben öntevékeny partnere a parlamentnek. Időszerű az előadó-művészeti törvény módosítása, a finanszírozási rendszer felülvizsgálata, a foglalkoztatottak javadalmazásának rendezése.
Ezekről a lépésekről rövid sajtótájékoztatón is beszámoltak az évadnyitó ünnepség előtt. „Olyan történelmi pillanatban vagyunk, amikor adott a lehetőség, hogy gyerekeink, unokáink számára olyan rendszert építsünk fel, ami lehetőséget ad a művészi munka színvonalas elvégzésére” – nyilatkozta Oberfrank Pál a színházi szféra előtt álló feladatokkal kapcsolatban.
Hoppál Péter szerint az elmúlt két nap tapasztalata, hogy a színházszakmai kérdéseket egy asztalhoz ülve meg lehet beszélni. Ez nagy segítség a kormány azon szándékának megvalósításához, miszerint szélesíteni szükséges a kultúrához való hozzáférést. Nem csak a megyei jogú városok kiváltságos lakossága, hanem az eldugott szabolcsi, borsodi, ormánsági falvakban élő gyermekek számára is fontos, hogy találkozhassanak a kultúra szépségével. Ezáltal ugyanis „sok olyan társadalmi probléma megelőzhető, amelyekkel ma még küzdünk.”
A Petőfi Színház hét elején önálló évadnyitó társulati ülést is tartott, erről ide kattintva olvashatnak bővebben.