2022. augusztus 11.
//
Zsuzsanna névnap

Határtalan zene

2014. október 20. 9:55
Búzás Csabával, a Gyöngyhalász latin zenekar alapítójával beszélgettünk a zenekar sikereiről és a tizenöt éves jubileumi koncertjük újdonságairól.

Hogyan lesz valakiből latin zenész Európa közepén?

A rendszerváltás után megnyíltak a határok Magyarországon, és számos indián érkezett ide. Teljesen más zenét játszottak, mint manapság. Muzsikájuk hiteles, tradicionális, városi folklór volt, aminek a mélysége, egzotikuma nagyon megragadott. Egy véletlen találkozás folytán kerültem kapcsolatba az itthoni Los Andinos zenekarral. A 90-es években rengeteg teltházas koncertet adtunk. Később egy argentin zenekarhoz kerültem, akikkel egy éven keresztül utcazenéltünk, majd Bécsben négy évig dolgoztam együtt latinokkal. Ezt nagyon fontos lehetőségként fogtam fel, hiszen amellett, hogy spanyolul tanulhattam, olyan zenészekkel találkoztam, akik a kezemre igazították a ritmusokat, és a kérdéseimre hiteles válaszokat adtak. Itt már a repertoár is kibővült, játszottunk Dél-Amerika szinte valamennyi országából. Az igazi áttörést azonban a Buena Vista Social Club című film hozta, ami által beleszerettem a kubai és a karibi zenei világba. Ekkor alakult a Gyöngyhalász Latin Zenekar is előző zenekarok (Los Gringos, Pescador de Perlas) folytatásaként.

Búzás CsabaBúzás Csaba

Trióban alakultunk meg, de egy évvel később már hat fővel álltunk színpadra. Ebben az időben én nagybőgősként magyar népzenével foglalkoztam, ami szinte teljesen lekötötte a szabadidőmet, ezért a Gyöngyhalász kicsit háttérbe szorult. A zenekar tíz éves évfordulójára a régi tagokkal együtt készültünk egy jubileumi koncerttel, ami annyira jól sikerült, hogy egyöntetű véleményként fogalmazódott meg bennünk, hogy nagy zenekarként kell folytatnunk a munkát.

Szerinted mi volt eddig a legnagyobb sikeretek?

A zenekar életében a legnagyobb lehetőséget az jelentette, amikor Mészáros Zoltán, a VeszprémFest igazgatója felkínálta nekünk a lehetőséget, hogy a Buena Vista Social Club előzenekaraként léphetünk színpadra. Titkos vágyunk volt, hogy a színfalak mögött szerenádot adhassunk a világhírű zenekarnak. Hosszas előkészületek után szerencsére sikerült meglepnünk őket egy saját dalukkal. Nagyon kedvesen fogadták, láthatóan elérzékenyültek. A Gyöngyhalászból mindenki őrizget egy csak neki szóló gesztust, kedves dicséretet, ami szerintem, egy életre elkísér bennünket. Most már mindenki ragaszkodik a nagy zenekari hangzáshoz, így belevetettem magam a koncert-szervezésbe. Az utóbbi három évben elég sok nyári fesztiválon léptünk fel.

Mitől folklór ízű a zenétek? 

A Gyöngyhalász előtti időben részt vettem egy dél-amerikai gyűjtőúton, ahol Peru és Bolívia zenei szempontból legérdekesebb helyeit jártuk végig. Az ott megszerzett tudást, hangszereket használjuk most is. Ez a gyűjtőút óriási érzelmi és szakmai töltést adott minden részvevőnek, melyből még ma is táplálkozunk. Volt egy másik dédelgetett álmom, szerettem volna jobban megismerni a Kanári-szigetek zenéjét. Korábban kaptam egy kazettát onnan, aminek az anyagát szinte teljesen megtanultam, és a Gyöngyhalásszal is játszottuk egy-egy dalt. Tíz évvel ezelőtt sikerült eljutnunk Tenerifére, és az a csodálatos élmény ért bennünket, hogy személyesen is találkoztunk ezzel a Trio Acaymo nevű zenekarral. Eljutottunk számos folklór iskolába is, ahol rengeteg anyagot sikerült összegyűjtenünk. 

Mennyire vagyunk fogékonyak mi magyarok a latin zenére?

Úgy látom, hogy az ottani slágerekből nagyon kevés szivárog át ide. Jó, ha száz dalból kettő. Sajnos, csak a repertoárunk töredékét tudjuk eljátszani egy koncerten, és ahhoz, hogy a közönség a számunkra izgalmas, ám nekik ismeretlen dalokat befogadja, muszáj néhány emblematikus, nagyon ismert slágert is beleszerkeszteni a műsorba. Az a célunk, hogy olyan folklór zenéket is megismerjen a hazai közönség, amihez egyébként máshogy nem jutna hozzá.  

Milyen különlegességekkel készültök a zenekar jubileumi, tizenötödik évfordulójára?

Az elmúlt években azt vettük észre, hogy mozgalmasabbá kell tenni a színpadképet, hogy az akusztikus zenétől elszokott közönségnek is élményt jelentsen a műsorunk. Találtunk egy olyan tehetséges táncost, aki ismeri a latin sztenderd táncokat, és ezáltal könnyebben el tudta sajátítani a tradicionálisabb folklór tánclépéseket is. A zenekar egy-két tagja szintén rendelkezik táncos múlttal, így néha ők is leteszik a hangszert egy-egy karibi vagy andoki tánc erejéig. Ezekhez a táncokhoz igyekeztünk eredeti viseletet is beszerezni. A másik újdonság, hogy a nyolc állandó tag mellett, két közreműködő zenésszel fog kiegészülni a zenekar. 

Csepely Máté
Domján Attila

További cikkek

A hattyú álma
A hattyú álma
Tütübe és balett cipőbe bújt kislány táncol a Rózsa iskola jubileumán, mestere a takarásban figyeli őt. A kislány egyike annak a több mint nyolcvan tanítványnak, akik egyre biztosabban lépdelhetnek álmaik felé, miszerint a tánc, a balett az életük részévé válik, hobbi vagy akár profi szinten. Mert a tehetség egy dolog, kell azonban hely is, ahol ki tud bontakozni. Viktoria Podolskaya balettmester szenvedéllyel végzett munkájának köszönhetően Veszprém egyre inkább felkerül a balett térképére.
Egy napra ismét kinyitnak Veszprém legbarátságosabb kávézói
Egy napra ismét kinyitnak Veszprém legbarátságosabb kávézói
Augusztus 13-án hatodik alkalommal tárják ki kapuikat a kertkávézók a Jeruzsálemhegyen, ezúttal zenei, irodalmi és spirituális programokat is kínálva.
Amatőr és tapasztalt fotósok mérték össze tudásukat
Amatőr és tapasztalt fotósok mérték össze tudásukat
Szombat délután zajlott a IV. Budapesti Fotósviadal díjátadója a Pannon Egyetem N épületében. Az eseményen kihirdették a 2023-as év programjait is.
A nyolcvanas években a nyár is jobb volt?
A nyolcvanas években a nyár is jobb volt?
Dübörög a nyolcvanas évek iránti nosztalgia, ami így nyáron mintha még inkább szembetűnő lenne. Visszavágyjuk a régi idők szabadságát, éppen ezért a Fortepan archívumának segítségével megnéztük, milyenek is voltak a nyarak cirka negyven évvel ezelőtt.
A kis csodákban tudok hinni
A kis csodákban tudok hinni
Akik az utóbbi években mélyebben is belefolytak Veszprém kulturális életébe, azoknak nem lehet ismeretlen Somogyi Csaba neve, hiszen a slam poetry egyik kiemelkedő alakja. Miközben Várpalotán egy általános iskola felső tagozatában magyart tanít, az intézmény könyvtárosa is, hetente két könyvet olvas el, s volt idő, hogy még a Rubik-kocka szakkör vezetése is belefért az idejébe, mindeközben pedig saját versein is dolgozik.