A Veszprémben élő, lvivi születésű ukrán zenész-festőművész „A meggyes-kertben, kunyhó mellett…” című tárlatát Tarasz Sevcsenko ukrán költő születésének kétszázadik évfordulójára ajánlotta.
Az 1814-ben, jobbágy családban született Sevcsenko az ukrán irodalom egyik legjelentősebb alakja. Munkássága, politikai tartalmú versei miatt 1847-ben internálták, tíz év után nyerte vissza szabadságát. Büntetésének részeként az írástól és festéstől is eltiltották, munkáit titokban készítette és gondosan elrejtette ebben az időszakban. 1861-ben, hosszas betegség után hunyt el. Legismertebb kötete a Kobzár.
A szerdai megnyitón megjelenteket Porga Gyula polgármester köszöntötte, aki kifejtette: szerencsések vagyunk, hogy ha más kultúrákkal szeretnénk megismerkedni, nem kell messzire mennünk: a városban számos kisebbségi önkormányzat működik, akik kultúrájukkal színesítik Veszprém életét.
„Én hiszek az európai kultúra egységében, és az ukrán kultúra ennek ugyanúgy része, mint a magyar. Vannak persze különbségek, minden nemzetnek megvannak a maga sajátosságai, és jó látni, hogy milyen kis távolság van e két kultúra között” – fogalmazott a polgármester.
Stefuca Viktória, az Országos Ukrán Nemzetiségi Önkormányzat alelnöke Borscs Ljubomir munkásságát méltatta, majd Sevcsenko emlékezetével kapcsolatban Petőfit hozta fel párhuzamként az idén kétszáz éve született költő jelentőségének érzékeltetésére.
Veszeli Lajos festőművész Borscs Ljubomir szülővárosának, Lvivnek magyar kötődéseit vázolta fel. Tanulságként megfogalmazta: Európa szívében ezer szállal kötődünk egymáshoz, és a művészet az, ami leginkább összeköt minket, ez az, amiért érdemes élni, ez az, amivel érdemes foglalkozni.
A kiállítás képei Borscs mindkét otthonát: a Kárpátok vonulatait és a Balaton-felvidéket egyaránt megjelenítik.



