Ezt követően Asztalos István az egyik újságban megjelent fizetett hirdetésről kifejtette, hogy az effajta köszönetnyilvánításoktól a jövőben tartózkodni kell, hiszen a képviselők nem saját pénzből, hanem képviselői keretből, illetve választókerületi alapból (a kettő nem azonos!) finanszíroznak meg intézményeket, eseményeket stb. Ezért pedig nem járhat névre szóló köszönet az érintettől.
Részlet a képviselő írásban is megfogalmazott előterjesztésérből: „a […] lap x. oldalán a fizetett hirdetések között jelent meg a következő szöveg: „Nagy öröm érte a dózsavárosi Napsugár Bölcsődét. Péterné Rózsa Mária és Mihalovics Péter képviselők jelentős összeggel támogatták intézményünket. Képviselői keretükből a gyermekcsoportokba 8 darab új szőnyeget, és az irodai munkához egy darab számítógépet (asztallal) tudtunk beszerezni. Támogatásukat ezúttal is köszönjük.”
Azért kértem szót – folytatta Asztalos István –, mert a köszönetnyilvánításnak ezt a formáját rendkívül ízléstelennek, esetleges gyakorlattá válását pedig kifejezetten riasztónak tartom. Az a véleményem ugyanis, hogy a választókerületi keretből finanszírozott közcélokért az egyéni képviselőknek nem jár, ebben a formában különösen nem, külön köszönet. Mindenekelőtt azért nem, mert a pénz, amit intézményeknek vagy bármilyen más célra juttatnak, nem a saját pénzük, hanem közpénz, Veszprém pénze, legtágabban értelmezve, mindannyiunké. Ha jár valakinek köszönet, akkor azoknak a veszprémieknek jár, akiknek napi munkája, állampolgári tisztessége, befizetett adója nélkül nem lenne költségvetés. Nem lenne választókerületi keret sem. A képviselő, aki közpénzből közcélt támogat, nem gesztust tesz és különösen nem kegyet gyakorol. Hanem kötelességét teljesíti. Ezért éppen úgy nem jár neki a fizetett hirdetések közé rejtett hálaadás, mint ahogyan a tanárnak sem, ha óráit legjobb tudása szerint tartja, a buszvezetőnek, ha menetrend szerint és balesetmentesen közlekedik, az orvosnak, a gyári munkásnak, a rendőrnek, katonának. Mint a Napsugár Bölcsőde bármelyik dolgozójának, ha a gondjaira bízott kicsikről a legjobb tudása szerint gondoskodik.
[…] a ma még egyedinek és kirívónak mondható jelenség könnyen gyakorlattá válhat. Az intézményes hála nyilvános felmutatása mintává, aztán elvárássá, feltétellé, ami nélkül nincs támogatás, vagy csak kevesebb van, mert a több azoknak jut, akik jobban helytállnak a hála-versenyben, akik a képviselői nagylelkűségért cserébe még nagyobb, még nyilvánosabb, még hatékonyabb reklámfelülettel tudnak köszönetet mondani.
A Vehír felkereste Mihalovics Péter képviselőt, aki a következőket nyilatkozta a cikk, illetve az Asztalos István képviselő által elmondottak alapján: „Erről a fizetett hirdetésről nem tudtam. Teljesen természetes, hogy segítem elintézni választókörzetem gondjait, de onnantól az intézményi autonómia dolga, hogy ők mit és milyen formában köszönnek meg. Emögött az is ott van, hogy Asztalos úrék nem tudják feldolgozni, hogy elvesztették a város vezetését. Nem tudom, miért van erkölcsi alapja egy MSZP-s képviselőnek arra, hogy valami fizetett hirdetésként jelenjen meg, mikor napi szinten százmilliókat költenek el önmaguk népszerűsítésére országos szinten. Mindemellett nem várjuk el egyetlen intézményvezetőtől sem, hogy megköszönje segítségünket, hiszen ezért dolgoztunk eddig is, s ezután is ezt fogjuk tenni.”
