A közleményben úgy fogalmaz, hogy bár pártoktól független, de "értékrendje, életvitele alapján pontosan behatárolható személyiség". Úgy véli, akik eddig civilként és függetlenként aposztrofálták magukat, valójában nem azok, hiszen elfogadják, sőt kérik a pártok támogatását. Célja a mandátum elnyerése, "de akkor sem leszek elkeseredve, ha „megmérettetésem” tisztes eredménnyel zárul."
A független jelölt közleményét az alábbiakban teljes terjedelmében elolvashatják.
Tisztelettel tájékoztatom a sajtó képviselőit, hogy a jelen nyilatkozatom egyúttal annak a bejelentése, hogy független jelöltként el kívánok indulni a 2015. február 22-i, Veszprém megye 1. sz. körzet időközi országgyűlési képviselő választáson.
A státuszommal kapcsolatos első tisztázandó kérdés, mit értek „független jelölt” alatt? Azt, hogy a jelölt csak pártoktól független, de értékrendje, életvitele alapján pontosan behatárolható személyiség.
Sőt, értékrendjében stabil, elveit nem váltogató személy.
Egyértelmű kell, hogy legyen, kik számára felvállalható.
Ennek tükrében kell majd nézni valamennyi „független”, „civil” jelöltet.
A fenti logikával a civil is pontosítandó értelmezésemben.
Számomra nem az a „civil”, aki az elmúlt 25 évben hallgatott, ellenkezőleg, szólt, írt, véleményt alkotott, de pártoktól függetlenül tette mindezt.A második kérdésre, hogy miért is „indulok el”, miért vállalom fel a képviselő-jelöltséget, van rövidebb és hosszabb válasz.
Röviden. Azért, mert akik ezidáig ily módon – már mint függetlenként és civilként – aposztrofálták magukat, ők nem azok.
Milyen farizeus dolog „civil” szervezetként hirdetni, „…semmilyen pártot nyilatkozataival, vagy egyéb módon nem támogat, a kampányharcokban nem vesz részt, a pártpolitikusok támogatásától maximálisan elzárkózik… semmilyen párthoz nem kötődik”, ugyanakkor elfogadni(?), kérni(!) a „kiválasztott pártok” támogatását?!
Az csak később fog kiderülni, hogy az ilyen jelölt a tagság, a szimpatizánsok támogatását nyerte el, vagy csak a pártelitét?
Nem lesz elég 2015. február 22-én a pártelnökségek bizalmát élvezni!!! Az nem dönti el ugyanis, hogy a jelöltek közül ki nyeri el a párttagság, a szimpatizánsok és a hallgatag többség bizalmát.
A fülke magányába nem fog elérni a pártutasítás, csak a tiszta szó, az igaz beszéd üzenete. Tudom, ezeknek a szavaknak, ennek az üzenetnek el kell jutni a választókhoz is, s abban bíznak a „párttámogatottak”, hogy az apparátusokon és az aktivistákon keresztül eljutnak oda.
A „független civilnek”, ezt a közvetítő közeget magának kell megtalálni és kiépíteni!!!
Hiszem, hogy a jelölt hitelessége semmivel – főleg „pártelkötelezettséggel” – nem pótolható.A harmadik kérdés, mit teszek, ha elnyerem a mandátumot?
Természetesen ez a célom, de akkor sem leszek elkeseredve, ha „megmérettetésem” tisztes eredménnyel zárul.Nekem nem kell majd osztozni egy adott párttal a „közös” eredményen, mint ahogy az eredménytelenségen sem. Nem kell kivonni belőle a nem rám, hanem a „pártomra” adott szavazatokat.
Célom, hogy érvek súlyával rávilágítsak a helyzet tarthatatlanságára!!!
Ez a legfontosabb. A tisztánlátás.
Nem hőbörögni kell, az artikulálatlan üvöltözésből –a helyzetet ma ez jellemzi – nem lehet semmit érteni, csak azt, hogy „valakik hangoskodnak”.
Az Amerikai Egyesült Államok ellen indított magyarországi perem, illetve az MNB és a MÁV elleni chicagoi eljárásban a beavatkozásom – amelyhez egyébként 1107 magyar állampolgár csatlakozott – egyértelművé tette számomra, csak az adott játékszabályok keretei között van értelme bármit tenni.
Aki „beszáll” egy vizipóló meccsbe, mielőtt vízbe ugrik, három dolgot okvetlenül tudnia kell:
- ismerje a szabályokat, mert másképp minden megmozdulását lefújják a bírók,
- ügyesen bánjon a labdával, mert az ügyetlent nullra verik,
- tudjon úszni, mert ha ez a „feltétel” hiányzik, belefullad a medencébe…
Vélhetően ezzel a „szabályismerettel” magyarázható, hogy én kaptam választ az amerikai igazságügyi minisztériumtól az 1944. december 6-i soproni bombázás miatt indított peremben, az én levelem nem kallódott el…
(Erről inkább majd részletesen egy másik levélben, mert nagyon tanulságos, különösen a kormány mostani amerikai kínlódásának apropóján.)Az elmúlt 25 év sok befejezetlen mondatot hagyott hátra, mind helyben, mind országosan. Sok mondat végén nincs még írásjel, de vannak, amelyekből még „szavak” is hiányoznak…
Ezeket pótolni kell, s eldöntendő, pont(.), kérdőjel(?), vagy felkiáltójel(!) kerül a mondat végére.
Aztán majd meg kell fogalmazni a válaszokat…
Ez a pártoktól – legalábbis ezzel a pártelittel, s érintettségük okán „vezetőségeikkel” – nem várható el, hiszen részei, okozói mindannak, ami ezidáig az elmúlt 25 évben történt.
