Zoltán most nagyon menő. Arcképével van tele a város, interjút ad a HVG-től kezdve a Magyar Narancsig mindenkinek, nyilatkozik a Népszabadságtól a 168 órán át a Népszaváig minden újságnak, amelyik hozzá hasonlóan előszeretettel állítja magáról, hogy független (éppen csak a Vehírrel, na meg a HírTV-vel nem áll szóba, de Veszprémről majd később). Szóval, Zoltánunkat tenyerén hordozza a “független” média, az ő plakátjai díszítik az összes villanyoszlopot, tüntetésen szólal fel, gyűlést szervez – magyarul pörög a kampány ezerrel.
Évek óta ismerem Zolit és mindig is kedveltem. Tanítványa voltam a nyelviskolában, és bizton állíthatom, hogy – diák szemmel nézve – igazán nagyszerű tanár volt. Stílusa, intelligenciája, mindig derűs jókedve miatt méltán népszerű ismerősei körében. Később éppen a politika, akkori Fidesz-szimpátiája kapcsán hozott bennünket újra közelebb az élet. Lelkesedése, a polgári kormányzat négy évéről vallott nézetei, illetve az akkori baloldali kormányok tevékenységéről alkotott véleménye miatt meglepetésként ért pár éve bekövetkezett pálfordulása, a korábbi értékrendjét felváltó, szélsőségesen liberális, piacpárti és államellenes eszmék hangoztatása. Személyes ismertségünk okán az átlagosnál élénkebben követem képviselő-jelölti tevékenységét, melynek során számos kérdés és kétely merült fel bennem, elsősorban állítólagos függetlenségével kapcsolatosan.
A függetlenség jól csengő illúziója
A függetlenség, az nagyon jól hangzik. Nincs függőség, nincs kötöttség, önállóság van, korlátlanság, szabadság. A politikai függetlenség manapság szintén jól hangzik, hiszen a 25 év alatt a pártoktól és a politikától is megcsömörlött, bennük sokszor csalódott választó látszólag egyetlen reménye a független képviselő lehet. Aki majd nem lop, nem hazudik, akit nem köt a párt- és frakciófegyelem, nem kell érdekek és kompromisszumok között lavíroznia. Aki nem egy (vagy több) párt szekerét tolja, hanem valóban bennünket képvisel, értünk dolgozik. Ez a független ember lenne most a mi Zoltánunk.
De vizsgáljuk csak meg közelebbről ezt a helyzetet. Ugyanis két hatalmas probléma is van ezzel az állítólagos függetlenséggel. Az első, hogy a magyarországi (és a legtöbb nyugati) politikai rendszerben a független képviselői intézmény elképesztően súlytalan. A független képviselőknek korlátozott lehetőségeik vannak az Országgyűlés munkájában, például nem interpellálhatnak, nem tehetnek fel kérdést, nem szólalhatnak fel napirend előtt, ami gyakran az általános politikai vita kiemelt eseménye, ezen felül érdekérvényesítési potenciáljuk nagyjából a nullával egyenlő. Így aztán érdemi eredményeket sem tudnak elérni. Vagy tud mondani a Kedves Olvasó az elmúlt 25 évből egyetlen törvényt, rendeletet, politikai eredményt, bármit, ami független státuszú képviselő nevéhez fűződik? Vagy egyáltalán, emlékszik bárki is független képviselőkre? Ez az intézmény annyira súlytalan, hogy túlzott nagyvonalúság, kifejezetten luxus lenne a megyeszékhely lakóitól független képviselő delegálása a parlamentbe. Ha összehasonlítjuk a két legesélyesebb jelöltet, vajon Fidesz-kormány és -városvezetés idején ki tud többet tenni Veszprémért? Egy kormánypárti képviselő vagy egy független honatya? A válasz egyértelmű.
A másik probléma inkább erkölcsi természetű: vajon tényleg független-e Kész Zoltán? Hivatalosan és saját állítása szerint az, ugyanakkor, és ez a legfontosabb tény: Kész a baloldali pártok támogatását bírja. Az MSZP, a PM, a Gyurcsány-párt, Bokros Lajos maroknyi csapata, az Együtt és Fodor Gábor liberális pártja. Szóval, a “brancs”, a régi csapat, a lejárt szavatosságú, rossz emlékű politikusok bár papíron nem, de a valóságban mindnyájan mögötte állnak.
Politikában ugyanis nem az a független, aki annak mondja magát. Az a független, aki nem szolgálja egyik párt érdekeit sem, csak a választókét.
Kész Zoltán azonban a baloldali pártok érdekeit szolgálja. Kőkeményen, izomból tolja azt a szekeret, amin ezek a vállalhatatlan politikusok ülnek. Vagy feltehetjük máshogy is a kérdést: ha Kész Zoltán, maga mögött tudva a baloldali pártok támogatását, független, akkor (az egyébként nyíltan baloldali érzelmű) dr. Bősze Ferenc mégis micsoda? Vagy Horváth Lajos, asztalosmester? A Fideszt ők is legalább annyira elutasítják, mint Kész, mégsem játsszák ezt a “kint is vagyok, bent is vagyok” játékot.
Abban nem kell kételkednünk, hogy esetleges megválasztása után ebben a ciklusban valóban nem ülne be egyik frakcióba sem, de jelenlegi tevékenysége éppen annak a baloldalnak kedvez, amelyik közül az egyik (mondjuk a DK; miért is éppen ők jutottak eszembe…?) biztosan meghálálja majd jelenlegi erőfeszítéseit egy előkelő listás hellyel a 2018-as választáson. Mi lesz akkor a most annyira hangoztatott függetlenséggel? Addig is azonban lenne egy súlytalan képviselőnk, akinek korlátozott mozgásterét, mondjuk ki: tehetetlenségét éppen saját programja bizonyítja.
Programozott tehetetlenség
Ennek az írásnak nem célja Kész Zoltán jelölti programjának mélyebb elemzése, de
a “3x3 ajánlat” névre elkeresztelt tervezet pontjait olvasva nem is kell politikai, közéleti szakértőnek lenni ahhoz, hogy megállapítsuk: ez nem egy képviselő-jelölt programja.
Azért nem, mert gyakorlatilag egyik pont végrehajtásához sem szükséges képviselői mandátum! Úgy is mondhatjuk: egy ilyen programot választásoktól, pártoktól függetlenül bárki írhat, és ami a legfontosabb: végre is hajthat! Alapítványok létrehozásához, mozgalmak szervezéséhez, sőt, alternatív költségvetés kidolgozásához sem kell képviselőnek lenni. Még Orbán Viktor elnökké választását sem tudná megakadályozni, hiszen egyszerű többséggel is megválasztható a köztársasági elnök. (Más kérdés, hogy ilyen terv a kormánypártban nincs is napirenden, az evvel való riogatás csak a baloldal állandó vesszőparipája.)
Egy amatőr profi
És van itt még egy harmadik tényező is, ami – ha nem is a jelölt alkalmatlanságát bizonyítja, de – kérdéseket vet fel esetleges jövőbeni politikai tevékenységét illetően. Kész Zoltán kampánya jó; fiatalos, lendületes, “élettel teli” (bár ne feledjük, hogy az országos média fent említett része tevékenyen vesz benne részt), mellette aktívan használja a közösségi médiát is. Amikor azonban konkrét, gyakorlati ügyekhez nyúl, azt szinte rendre esetlenül, a felkészületlenség látszatával teszi. Ilyen volt a városi költségvetés benyújtásának határidejével kapcsolatos fiaskó, jelölttársai “lefideszesezése”, amiért a Nemzeti Választási Bizottság el is marasztalta, vagy a Veszprém megyei útdíjjal kapcsolatban a Facebook-on megfogalmazott kritikája (közismert, hogy a Veszprém megyei matrica pusztán egy elméleti dolog). Sőt, egyáltalán nem volt szerencsésnek nevezhető már jelölti bemutatkozása sem, ami – nehezen értelmezhető módon – Budapest, VI. kerületében zajlott le. Pár nappal később ugyan Veszprémben is a nyilvánosság elé lépett, akkor viszont az őt támogató pártok irodáiban jelent meg, miközben, elméletileg ugyebár független jelöltről van szó…
Ha ezeket a felsüléseket jóindulattal be is tudjuk a kezdeti kapkodásnak, gyakorlatlanságnak, akkor talán korábbi előadásait, írásait vegyük kézbe ahhoz, hogy megismerjük és megértsük Kész Zoltán politikai hitvallását. De vajon potenciális szavazói közül hányan tudnának azonosulni a hírhedté vált, még egyik legfontosabb támogatóját, Gyurcsány Ferencet is fejtörésre késztető, az esélyegyenlőséget elvető, vagy a választójogot korlátozni kívánó téziseivel? Hány ember nemzeti érzelmeit sértheti a Szentkoronára tett megjegyzése („műkorona”), vagy viszolygása az Árpád-sávos, történelmi lobogónktól? Vajon hogyan kell értelmeznünk azt, hogy szerinte az adózás egyenlő azzal, hogy az állam meglopja polgárait, ugyanakkor a választójogot az adófizetéshez kötné? Szélsőségesen piacpárti nézetei szerint akár még az úthálózatot is privatizálná, ugyanakkor kampányában az útdíj ellen tiltakozik. Akkor a magánkézben lévő úthálózat tulajdonosainak mégis honnan származna bevételük? Finoman szólva is nehéz kiigazodni ebben az útvesztőben.
Kész Zoltán politikai pályája tehát (ha a Fidesznél eltöltött időszakát nem számítjuk) az őszinteség hiányával indul, amikor azt állítja magáról, hogy független jelölt, programja önmaga súlytalanságát bizonyítja, a gyakorlati kérdések terén pedig láthatóan nehezen boldogul. Egyedül politikai gondolkodása az, ami valóban független, az viszont mindentől és mindenkitől, de leginkább a politikai realitásoktól. Vajon érdemes kockáztatnunk szavazatunkat csak azért, hogy legyen még egy ember a parlamentben, aki a Fidesz gyűlöletéből él? Szerintem nem érdemes.
Kovács Áron
(A szerző földrajz-történelem tanár és természetvédelmi mérnök)