Tükörhomály

Szóval nagyanyám bizonyosan kijavított volna ötletem hallatán, ám akkor sokkal inkább a család egyetlen ősi ereklyéjével, a keret nélküli, már-már mattuló tükörrel bajlódtunk, mert rájöttünk, hogy mókásan lehet vele játszani, ha lekaparjuk hátuljáról a foncsort... Magyarázata azonban még itt cseng a fülemben: a tükörnek mindig tisztának kell lenni, különben hogy láthatnád meg magad benne? Ha pedig homályos, nem lesz benne tiszta a tekinteted. És az nagyon csúnya dolog... Gyerekfejjel nem nagyon értettem, miért is kell a tiszta tekintet, mikor amúgy is megmosakodtam minden reggel a kis sárga, zománcos mosdótálból.

Elkalandoztam a tárgytól, pedig - mondom - hosszú ideje foglalkoztat. Olyan kencét akarok feltalálni, amit gyorsan és egyszerűen fel lehet vinni a tükörre, ott aztán egyenletesen eloszlik, s homályosítja a képet. Persze lehet spray vagy éppen légpumpás is az eszköz. Egy a lényeg: gyorsan terjedjen el a teljes felületen, s még véletlenül se folyjon meg. Pontos, homályos képet adjon. Dédelgetett álmom egy automata kivitel. A tubust fölszerelnénk mondjuk a fürdőszobatükör felső részére, s egy ügyes időzítő szerkezettel elérhetnénk, hogy épp a borotválkozás (hohó, uraim, hölgyek is vannak! És fő az udvariasság!) Ennélfogva ekképp módosítom az előző tagmondatot: ...s egy ügyes időzítő szerkezettel elérhetnénk, hogy épp a sminkelés vagy a borotválkozás idejére a kellő homályt elérje a tükör. Így aztán senkinek sem esne nehezére az a néhány másodpercnyi szembesülés önmagával. Már csak azért is, mert állítólag reggel még tiszta az elménk, s bizony káros volna, ha egy-egy tükörbepillantás arról győzne meg minket, hogy érdemes emelt fővel az utcára lépnünk. Képesek lennénk egész nap így járni mindannyian. Mi lenne a munkahelyeken? A tévékben? És jaj: a Parlamentben! Ennyi egyenes tekintet, ennyi egyenes fejtartás, ennyi szálderék...

No, hát ezt szeretném én megakadályozni a tükörhomályosítóval, amit aztán lehet tovább fejleszteni: zsebtükörbe integrálni (könyörgöm: a visszapillantót hagyjuk majd ki, amúgy is elég pontatlanul látunk visszafelé...), de természetesen irodai mosdókba is kerülhetne, meg mindenhova, ahol ránk jön a találkozhatnék magunkkal.

Meg aztán lehetne osztogatni is homályosító tükröt. Mondjuk a kampányfőnöknek ez lenne a dolga egy-egy nagygyűlés előtt. A házelnök is adhatna a felszólalni akarónak, a szerkesztő a riporternek.

És ha az osztás sikeres, indulhatna (megint elrontottam: folytatódhatna) az össznépi butítás...

Hogy meddig? Ameddig le nem szárad a homályosító. Egy a bökkenő: tartós anyagból készül...

Lucidus