„Az első világháború hatásai a hátországban: divattörténet, alternatívák, csalánháború“ címmel tartott előadást a Lackó Dezső Múzeum által az első világháború 100 éves évfordulójára szervezett Múzeumi Szabadegyetem előadássorozata keretében Egervári Márta restaurátor.
Mi köze a divattörténetnek a háborúhoz?
A kurátor szerint a világban lezajló társadalmi és politika változások egybeesnek a divat változásával, hiszen a megváltozó társadalmi igényeknek köszönhetően alakult az emberek ízlése, és ezáltal az öltözködése is.
A mai öltözködési kultúra, ünnepi és hétköznapi viselet kialakulásának folyamatában mind a férfi, mind a női viseletet tekintve voltak mérföldkövek. Míg az európai férfidivatban a legdrasztikusabb változásokat a nagy francia forradalom idejére és a 19. század elejére tehetjük, addig a női viseletben majd száz évvel később, a 19–20. század fordulóján zajlott le ez a folyamat.
Egervári Márta
A nőmozgalmakkal párhuzamosan már a századforduló előtt elindult a női viselet megreformálására való erős törekvés. A női egyenjogúság szimbólumaként férfi ruhadarabokat, szabásvonalakat csempésztek a női divatba. Felmerült a – férfiakéhoz hasonlóan – háromféle öltözet bevezetése, melynek részét képezte legnagyobb újításként a reformruha, amely alatt semmilyen fűzőt, testkötőt nem viseltek. A fűző helyett sportolást javasoltak az alakformálásra.
Az első világháború idejére a szoknyák egyre szűkülnek, kevesebb a szalag és a fodor, megszűnik a turnűr, a fűző, helyette különféle „egyenestartó”, melltartó, haskötő és egyéb fűzőpótló, szabadalmaztatott találmányok kerülnek forgalomba. Egyre inkább a szecesszió kerül előtérbe, félreteszik a legyezőt, helyette összecsukható napernyővel indulnak sétára.
Korabeli viselet az 1910-es évekből.
Egervári Márta az előadás során beszélt arról is, hogy a veszprémi polgárok lehetőségeikhez mérten igyekeztek követni a divatot. A Laczkó Dezső Múzeum gyűjteményében található ebből az időszakból egy millecentenáriumi viseletegyüttes, valamint több, a polgári és a paraszti kultúrában használt ruházat is.
Érdekességként hozzátette, hogy az első világháborús egyenruhák, főleg az ingek anyaga jelenleg vizsgálat alatt áll, hiszen a közelmúltban napvilágot látott egy feltételezés, miszerint ezek a viseletek csalánból készültek. A katonai egyenruhák elkészítéséhez rengeteg szövetre volt szükség, aminek kitermelése nehézséget okozott Németországnak. A probléma megoldásaként a németek elkezdtek a csalán termesztésével kísérletezni. Eleinte sikerrel jártak, azonban a termesztés gazdaságosságát csak pár évig tudták fentartani. Ez a kevés idő viszont elég volt ahhoz, hogy az egyenruhaingek közel 80 százalékát csalánból készítsék el.
Az előadás vázát elsősorban a korabeli újságok hirdetései adták. A kurátor szerint ezek a sajtótermékek adják a kor legőszintébb divatbeszámolóját.
A Múzeumi Szabadegyetem következő előadását „A világháború az irodalomban“ címmel rendezik meg a Laczkó Dezső Múzeumban június 9-én. Az előadó Pilipkó Erzsébet irodalomtörténész.
