Buvári Tamás a forgatókönyvet Iancu Laura Szeretföld című kisregényéből írta, amely az első világháború idején játszódik Csángóföldön, és egy zárt kolónia társadalmának életén keresztül meséli el a háború egyénre és közösségre tett hatásait.
Honnan jött az ötlet, hogy feldolgozod a témát?
Az eredeti kisregény elolvasása (amit mindenkinek szeretettel ajánlok) olyan hatással volt rám, hogy úgy éreztem: számomra most a legidőszerűbb, hogy filmet készítsek belőle, - mind a belső és mind pedig a külső körülmények miatt. Korábban is készítettem már háborús tematikájú filmeket, ez mindig érzékeny téma volt számomra. A szomszédban dúló háború pedig még inkább felerősítette a téma iránti érdeklődésemet.
Miről szól a film? Mi az üzenete?
Műfaját tekintve egy szerzői filmnek gondolom, ami nem kifejezetten a háborúról szól, de összefügg vele, hiszen egy háború utáni helyzetet mutat be egyéni és közösségi szempontból. A fejlődést, a reményt, az újrakezdést, és a talpra állást. Szerintem sokakat érint ez a téma. A saját életünkben is sokszor padlóra kerülünk, és azt gondoljuk, nincs remény. De mégis honnan merítjük azt az erőt, hogy talpra álljunk?
A film a regénnyel ellentétben nem egy első világháborús, hanem egy fiktív környezetben játszódik. A mai zárt közösségek mechanizmusai, viselkedési és kapcsolati formái szerintem ugyanúgy érvényesek, mint akkor, és izgalmasabb egy mai környezetbe helyezni azokat. Az eddigi filmjeimmel ellentétben pedig azt gondolom, hogy ma
nem biztos, hogy felelősen tudnék olyan filmet készíteni, amiben egyáltalán nincsen remény, felemelkedés, humor, vagy nem jelenik meg az élet boldogabb oldala.
A figyelmeztetésnek szánt művekkel pedig óvatosan kell bánni, mert zavart okozhatnak a fejekben.
Közösségi finanszírozással készül a film. Ezt hogyan kell elképzelni?
Ma Magyarországon állami támogatással csak egyetlen csatornán, a Filmalapon keresztül lehet játékfilmet készíteni, és úgy gondolom, hogy a Szeretföld projektje azon nem feltétlenül menne át. Ezen elgondolkozva merült fel alternatív megoldásként a közösségi finanszírozás, hogy bevonjuk a civileket is. A lehetőség mindenki számára nyitott, hogy segítse a munkát akár stábtagként, vagy statisztaként. Szerencsére rengeteg lelkes ember van körülöttem. Ha a veszprémi művészek, és civilek részt vállalnak az elkészítésben, az közösségformáló és példaadó is lehet. Tudtommal itthon így még nem készült film.
Kik azok, akik eddig a film mögé álltak?
Több veszprémi és Veszprém környéki művész támogatja a projektet, köztük Kőrösi Csaba, Ladányi János, Lipták Jeanne, Módri Györgyi, Máté P. Gábor, Rozsnyói Péter, Turós-Máté Kinga, Trócsányi Gergely, Gecs Mónika, Németh Csaba, P. Kovács Péter és Dósay Norbert. Rajtuk kívül a veszprémi önkormányzat és több civil szervezet is támogat bennünket.
Vannak-e céljaid a filmmel?
Az egyik célom, hogy Magyarországon minél többen láthassák. Kerüljön mozi forgalmazásba, artmozi hálózatokba és művelődési házakba. A középiskolákba bevezetett médiaoktatás annyira elment csak a média irányába, hogy gyakorlatilag a fiatalok a mai kortárs magyar filmeket nem ismerik. Ha nagy távolság van a fiatal generáció és a magyar filmek között, akkor nem fognak itthoni filmeket nézni, és még nehezebb helyzetbe kerül a magyar filmgyártás...
...Vissza kell találnunk a fiatalokhoz, akik alig járnak moziba, és ha mégis, ott is csak az amerikai klisékkel találkoznak, amelyek között ritka a művészi, lélekemelő alkotás.
***
A Pannonfíling gondozásában készülő Szeretföld-projekt a Pannonfíling Klub május 20-án, 17 órakor, a Hangvilla Kamaratermében tartott rendezvényén mutatkozik be részletesen, ahol az érdeklődők előzetest láthatnak a készülő filmből, és személyesen is megismerkedhetnek az alkotókkal.