Mitől lesz Nagyvázsony a Völgy tornáca, avagy a Völgy „katalánja”?
Tavaly csatlakoztunk az idén huszadik életévébe lépő rendezvénysorozathoz, de úgy, hogy ez a csatlakozás egy laza szövetség. Amolyan kulturális autonómiát élvezünk, ahogy például a katalánok Spanyolországban. Örülök, hogy a kérdésben lévő „metafora” elterjed, mert valóban kifejezi: szeretnénk továbbra is úgy részesei lenni a rendezvénysorozatnak, hogy megőrizzük sajátos arculatunkat, újszerű kezdeményezésekkel rukkolhassunk ki, de ugyanakkor korrekt, kiszámítható partnerei maradjunk a Völgy szervezőcsapatának.
Mi Nagyvázsony szerepe az idei Bűvészetek Völgye programsorozatban?
A csatlakozásunk óta, azaz tavaly nyár óta gondolkozom ezen úgy, általában: milyen új tartalommal tölthetnénk meg Márta Istvánék által életre hívott és életben tartott kulturális seregszemlét. Adott volt a hadkultúra, hiszen falunk történelmi hangulatához és hagyományaihoz kiválóan illeszkedik a lovas- és katonai kultúra megjelenítése. Igen ám, de ez túl költséges műfaj. Szerencsére a Honvédelmi Minisztériumban (HM) kitűnő partnert találtunk tavaly ehhez az elképzeléshez és a HM által támogatott Huszárminősítő Tábornak és Országos Huszártalálkozónak adunk otthont. Itt négy napon át közel nyolcvan huszár ad randevút egymásnak és tart látványos bemutatókat a „nagyérdeműnek”. A hadkultúra keretében láthatjuk majd a Honvéd Kamaraszínház előadásait, katonai kiállításokat, katonazenekari produkciókat és számos ide kapcsolódó programot. A másik, teljesen új elem a humor köré szerveződik, amiben „hiányt szenved a közélet, de a hétköznapok is”. Mártáékon, Fábry Sándorékon keresztül, Szőke Andrásékon keresztül eljutottam a Godot Dumaszínházhoz, akiket hétfőként a Showder Klubban is élvezhetünk. Az interneten rátaláltam a KOKSZ Műhelyre, ami a karikatúristák egyik szakmai műhelye. Velük közösen találtuk ki a DumaVölgy – HumorVár elnevezést, ami a humor seregszemléje lesz tíz napon át karikatúra-kiállításokkal, esténként pedig a Dumaszínházasok és a kabarét, a paródiát régebben űző humoristák előadásaival. A rendezvény keretében Rádiókabaré-felvételnek és forgatásoknak is otthont adunk. Harmadik elemünk a „vendéglátás”: idén Kisbér városa lesz a VölgyTornác vendég, tíz napon át egyik utcánk „Kisbér utca” lesz, ahol a kisbéri iparosok, kézművesek, művészeti csoportok (többek között a Prima Primissima-díjas népi tánc-csoport) mutatkozik majd be. Természetesen községünk kitűnő civil közösségei, művészeti csoportjai és kiállítói is készülnek a seregszemlére, amihez nagy lendületet kaptak már tavaly is, hiszen komoly sikert arattak produkcióikkal.
Polgármestersége óta visszaszerezte a település régi hírnevét, presztízsét, mely különösen a helyi turizmus fellendülésében mutatkozik meg. Melyek ezek a rendezvények, amelyek igazán turistavonzóak?
Még az út elején járunk, de a cél valóban ez. 2006 telén indítottuk útjára az élő állatokkal kísért illetve a helyi, térségbeli civil közösségekre épülő Adventi Örömök – Élő betlehemest, amely tavaly télen már külön művészeti csoportokat, buszos kirándulókat vonzott községünkbe. Ugyancsak jól sikerültek a látványos tavaszi csorda ki- és az őszi csordabehajtás köré szerveződött Marha(nagy)hajtás, ahol egész napos pásztorünnep, mulatság várja a nagyérdeműt. Ide is eljönnek már messze földről is. Örülök, hogy talán mindennek köszönhetően egyre több civil aktivitást tapasztalni községünkben. Megsokszorozódtak a falusi turizmus szálláshelyei is, amely előbb-utóbb bevételt jelent közvetlen a lakosságnak és településünknek is. Sajnos a kisiskola felújítását, Turisztikai és Közösségi Központtá alakítását célzó pályázatunkat nem fogadta be a regionális tanács (ellentétben a nagy iskola bővítési pályázatával). De nem adjuk fel, év végén újra beadjuk a projektet.
A falu életében fontos szerep jut a néprajzi hagyományok ápolásának. Miért fontos a múlt, a tradíciók?
Az a nemzet, az a közösség, és értelemszerűen az a község is, amely elfelejti és hagyja elfelejteni, elfeledtetni hagyományait, múltját, gyökereit, előbb-utóbb pusztulásra van ítélve. Ahogy az a gyermek, aki egész nap a tévét nézi, nem hallja a szülők, nagyszülők elbeszéléseit gondolkodni sem tanul meg úgy, mint akinek esténként mesélnek és „kénytelen” képzeletével elképzelni a történetet. Nagyon fontos, hogy személyesen is megéljük az értékeket, meghallgassuk az időseket, ápoljuk vagy újjáélesszük a szokásainkat, mert enélkül kiüresedünk. Nagyon sok feladatunk van még, amit egy példa is alátámaszt. Amikor a faluhonlapon hirdettük az öt éve működő betlehemes csoport meghívásának lehetőségét, valaki beírta a net-vendégkönyvbe, hogy ő ugyan nem hív bennünket, mert majd még meglátva a lakását, adót vetünk ki rá… Nem haragot éreztem, hanem sokkal inkább szomorúságot, mert ez a példa is bizonyítja, nagyon komoly bizalmi válságot, elidegenedést kell rendbe tennünk hazánkban. Ez a közösségépítés pedig kicsiben, falusi szinten kezdődik.
Szintén a múlt tiszteletének egyik jeles példája a nagyvázsonyi Milleniumi Park társadalmi újjáépítése.
Ebben úttörő szerepe feleségemnek és társaságának van, akik az Ökotárs-programban nyerték el a lendületet adó pályázati támogatást. A forrást vasgyűjtéssel egészítették ki, amelynek köszönhetően megújul egy elhanyagolt terület, új játszótérrel gyarapodik egy családok által lakott övezet. Eddig az akcióban több, mint 200 nagyvázsonyi vett részt vagy társadalmi munkával, támogatással, kedvezménnyel vagy egyszerűen egy tálca sütivel. Ugyanez a munkálkodás jellemzi a nemesleányfalui társadalmi munkát is. Ezek a példák azért is bíztatóak, mert például Ausztriában (de Székelyföldön is…) a fejlődés, a jólét és a hagyománytisztelet kéz a kézben járnak. Sőt: egymás nélkül szerintem a kettő nem elképzelhető.
