Bizony be kell tudni osztani az erőnket, ha a nyári melegekben adjuk borozásra fejünk. A nagy meleg csak az igazán művelt alkoholistáknak kedvez: a tudatlan vedelők könnyen tapasztalják meg, milyen kegyetlen bosszút áll a mértéktelen ivás kánikula idején. Ilyenkor kell előnyben részesíteni a könnyedebb fehérborokat, a gyümölcsös rozékat, és uram bocsáss: a fröccsöket. Hamvas Béla örökbecsű gondolatát, hogy „az ivásnak egy törvénye van: bármikor, bárhol, bárhogyan”, nyáron tegyük kicsi zárójelbe, mert könnyen szaporíthatjuk a macskajajosak táborát. És ne feledjük: igyunk a bor mellé sok vizet, bármennyire is hat ez istenkáromlásnak első hallásra.
A fröccs – áldassék örökké Jedlik Ányos neve és az ő savanyúvízi készülete – nem képzelhető el, csak a jó magyar szikvízzel: aki olyasmire vetemedne, hogy ásványvízzel keveri, az más disznóságra is képes. A szódavíz olyan Monarchikum, mint a szaloncukor: csak a régi Osztrák-Magyar Monarchia területén ismerik. Délen, Újvidéken még elképzelhetetlen nélküle a kávéházi élet, ha Nameštajt rendelünk, két félliteres kancsót kapunk egy fröccsös pohárral: az egyikben bánáti rizling, a másikban szikvíz. Mindenki úgy keveri, ahogy úri gusztusa kívánja. De ha átmegyünk a Dunán, hiába keressük a szódát, ott azt hallomásból sem ismerik. És így van ez keleten, északon, nyugaton is.
„Kétféle fröccskeverés…”
Amúgy a fröccs keverésének két iskoláját ismerjük. Az egyik szerint a vizet nemesítjük borral: ebben az esetben kevésbé csípős, lágyabb fröccsöt kapunk. Az elterjedtebb módszernél a bort húzzuk fel szódával, ilyenkor fickósabb, gyöngyözőbb nedűt ihatunk. Az arányok kérdésében nincs a magyarnál találékonyabb nemzet, a honi fröccsfélék száma a végtelent közelíti. Újabban előtérbe kerülnek a bátrabb fröccsverziók, amikor gyümölcsök, szörpök és egyéb huncutságok is kerülnek frissítőnkbe. Mielőtt megbotránkoznánk, vegyünk egy nagyobb lélegzetet, és keressük elő kísérletező énünket.
A vörösboros fröccs látványosan feljavítható friss szederrel, pirosbogyós gyümölccsel. És innen már vékony a mezsgye a fröccs és a koktélok között. Cherry brandy, meggyszörp, chardonnay jégkockákkal, szódával. Nyalásnyi gin, citromkarikák, cserszegi fűszeres fröccs. Vagy: Irsai Olivér fröccs eperrel, citromkarikákkal. Esetleg szürkebarát fröccs bodzás uborkával, mentával és citromfűvel. A variációs lehetőségek a végtelenbe tűnnek. Ha fantáziánk cserbenhagyna, bátran guglizzuk meg a témát, meg fogunk döbbenni, milyen hajmeresztő finomságokat kísérleteztek már ki borivó cimboráink. Ezek könnyű, játékos italok a meleg nyári napokra, amikor a napsütés könnyen megtréfálja a felkészületlen borkóstolót.
„Ne vállaljuk túl magunkat…”
Persze egészen más a helyzet, amikor már lebukott a nap, ilyenkor előkerülhetnek a testesebb fehérek és természetesen a vörösök is. És ne feledjük: állampolgári kötelességünk segíteni a borászokat. Ha nem isszuk meg a boraikat, nem lesz helye a következő szüret termésének. Egyébként szent meggyőződésem, hogy nincs annál jobb, mint amikor a kedvenc borainkat ott fogyasztjuk, ahol készültek: a pincében – a borász szakértői figyelmével átölelve. Remek kirándulásokat szervezhetünk Csopak, Füred vagy a Balaton-felvidék pincéibe. Csak arra ügyeljünk, ne vállaljuk túl magunkat – egy kirándulás egy pince. Maximum kettő. Különben könnyen járunk úgy, mint jómagam az első Nyitott Pincék napján, amikor a három somlói pince után Badacsonyban már rögtön a vörösökre ugrottam, Balatonfüredet, Csopakot pedig már nem tudtam megkóstolni, mert alkalmatlan állapotba kerültem, nem merném állítani, hogy önhibámon kívül.
A kirándulásokat lehetőleg szervezzük vonattal, autóbusszal, nincs kegyetlenebb és szerencsétlenebb állapot, mint józan autóvezetőként lekövetni barátaink pincelátogatását – hacsak nincs olyan szerencsénk, hogy találunk egy elkötelezett antialkoholista barátot, aki jól tűri a jókedvű, borgőzös utasokat. De az ilyen úrvezető Magyarországon ritkább, mint a fehér holló. Maradjunk a tömegközlekedésnél.
„Të nyersen ëszëd a bort?”
Kerüljük a tömegborokat! Az a bor, amelyikből tízezernél több palack van, fölöttébb gyanús. Keressük a kisebb tételeket! Csak jót igyunk, mértékkel. Szeressük a bort! És ő meghálálja. Ha nem élünk vissza vele, végigkíséri és bearanyozza egész életünket. Bánhidi Laci bácsiról mesélik (gyermekkorunk örök Matula bácsijáról, aki bizony nem vetette meg a bort), hogy amikor megkérdezték tőle, mi szeretne lenni, ha újra kezdhetné az életét, ő azt válaszolta: muslinca. Borban születik, borban is hal meg. Azt is mesélik, hogy egyszer fülön csípett egy kisfiút, aki dézsmálta a szőlőjét. Így fedte meg: Të, gyerëk! Mëg vagy te őrülve??? Të nyersen ëszëd a bort?!?
Tóth Loon
Fotó: Babják Tamás
