Nyitónaphoz méltó, VeszprémFesthez nem mindig garantált nyári időben adott abszolút magával ragadó műsort Roger Hodgson szerda este a Várban. Írom ezt úgy, hogy nem vagyok különösebben rajongó, és a Supertramp egykori énekese alapesetben egyáltalán nem az én, hanem inkább a szüleim korosztályát érinti meg, és repíti vissza a 40 évvel ezelőtti slágerek közé- gondoltam először.
Másodjára már nekem is bebizonyosodott, hogy bizony Roger Hodgson egy vérbeli profi, aki képes a fiatalabb generációt is megfogni. Miért is ne lenne az, aki mögött olyan slágerek, mint a Breakfast in America a Logical Song és az It's Raining Again áll?(Amiből egyébként egy csomó mai együttes is bátran merít). Miért is ne lenne profi az az ember, aki együtt él a közönséggel? Mert tegnap ez a kedves fickó együtt élt a közönséggel, és adott tűéles, szinte stúdióhangzású koncertet.
Lehet, hogy csak nekem furcsa egy sokat látott világsztártól, de a számok között végig frappáns humorral kommunikált velünk, beszélt hozzánk, és vont be minket a műsorba, - hol felállított mindenkit, hol pedig egy nézők közt helyet foglaló kislánnyal viccelődött. A kedvünkért még egy pár magyar szót is megtanult. Mi ez, ha nem profizmus és szívből jövő produkció?
roger hodgson
Be kell, hogy valljam engem is, akit inkább a keményebb dallamok hoznak lázba, megfogott a stílus, és az lazaság, ami tegnap Hodgsont jellemezte a billentyűk mögött. És ez véleményem szerint nem csupán a zenéjének, hanem inkább a személyiségének köszönhető. Valószínűleg nem tévedek akkor, ha azt állítom, hogy nem véletlenül ő volt anno a Supertramp vezéregyénisége.
Zeneértőként nem, csak zenekedvelőként nyilatkozva a másik figura, aki kiemelkedőt nyújtott tegnap, az nem más, mint a szaxofonos-harmonikás-billentyűs-háttérénekes Aaron MacDonald. Elképesztő volt látni, hogy szinte a háttérben maradva mennyire vitte a hátán a koncertet ő is. MacDonald azt hiszem egy olyan multifunkciós fogaskerék lehet a Hodgson gépezetben, akinek hiánya a világ bármelyik együttesében nagy érvágás lenne.
aaron macdonald
Sokan lehet, hogy megköveznek azért, mert nem fújtam kívülről a tegnap előadott legnagyobb slágereket, de szerintem ez megbocsájtható akkor, ha ez nem is kellett ahhoz, hogy én is élvezzem az előadást a némileg kényelmetlen sajtószék ellenére. Úgy tűnt, Roger Hodgson, és a zenekara is jól érezte magát tegnap, és élvezte a koncertet. Ahogy mondta: szívesen visszatérne Veszprémbe egy olyan hálás közönséghez, mint a tegnapi. Várjuk!
