Cikkünkben olyan ismert helyi vállakozókat szólaltatunk meg, akik a közösségi médiában rendszeresen hozzászólnak az Európát érintő migrációs hullám témaköréhez. Adamecz Zoltán, Eszenyi László és Mészáros Zoltán válaszolt a kérdéseinkre.
Mit gondol az Európában kialakult migrációs hullámról?
A.Z.: A konfliktus bebizonyította, hogy sajnos az EU nem elég erős szövetsége a tagállamoknak, illetve azok politikusai a helyi, egyéni érdekeiket előtérbe helyezik a közös problémával szemben. Ez rendkívül káros volt az EU számára, és úgy gondolom a bevándorlókat is hamis reménnyel kecsegtette. Ennek felelősségét nem szabadna a közösségre hárítani, az egyéneknek illetve tagországoknak kell helytállniuk politikusaik felelőtlen kijelentéseiért. A magyar kormány felvállalta a konfliktust, de hálátlan szerepe akár Európát is megvédheti. Az én személyes véleményem, hogy Európának nincs szüksége a bevándorlókra, hisz egyrészt az eddigi bevándorlók sem váltották be a hozzájuk fűzött reményeket, több generációs problémák is felmerülnek olyan tagállamokban, ahol a bevándorlók második generációja már teljes jogú állampolgárként itt született. Ha őket nem sikerült integrálni, a most érkezőket miképp sikerülhetne?
MTI fotó
Ma az EU-ban 25 millió munkanélküli van, akik közül 5 millió 25 év alatti. Az EU-nak arra kellene törekednie, hogy ezen európai polgárokat integrálja a munka világába. A technika fejlődése okán egyébként is egyre kevesebb munkavállalóra lesz szükség a jövőben. Más kérdés, hogy Európára, vagy az ún. európai, vagy keresztény kultúrára milyen következményekkel fog járni a mostani bevándorlás. Tény, hogy a Föld népessége egyre nő, és ennek növekedésében Afrika élen fog járni a jövőben.
A felelős vezetőknek törekedniük kell arra, hogy megóvják Európát, és ezt csak azelőtt tudják megtenni, mielőtt a folyamat visszafordíthatatlanná válik.
Az is más kérdés, hogy Európának humánusnak kell-e lennie? Igen, annak kell, de elsősorban a saját népességét kell megvédenie, és ha kell, más életének feláldozása árán is. Ez a honvédelem. Erre esküdtettük fel katonáinkat.
E. L.: Sajnos történelmi léptékű eseményeknek vagyunk kortárs résztvevői. Ha tetszik, ha nem, alapvetően változik meg a jövőben az életminőségünk. Amikor szeptember 11-ét néztük a tévében, az összeomló tornyokkal nem hittük, hogy belopózik a félelem és a gyanakvás a hétköznapjainkba akár itt Veszprémben, több ezer kilométerrel az eseményektől. Európa sem társadalmilag, sem lélekben, sem megoldási technikákkal nem készült fel a körülötte történő eseményekre. Az emberek hazugságokat kapnak válaszok helyett. Nem elfogadható egy gyereket a háború poklába visszakényszeríteni, de a kerítésen átdobni sem.
MTI fotó
M.Z.: A problémát Európa jelenlegi legsúlyosabb kérdésének gondolom. Kicsit érthetetlen, hogy mennyire felkészületlenül érte mindez Európát, ahogy Magyarországot is. Nyilvánvaló, hogy vannak korlátai annak, hogy Európa mennyi menekültet tud befogadni összességében, ahogy hatalmas különbségek vannak a tagországokon belül is e tekintetben. A nagy országok, Németország, Anglia, Franciaország munkaerőpiaca és kultúrája is sokkal nagyobb, nyitottabb, eleve rendelkeznek egy bevándorlókra épülő munkaerő-piaci szegmenssel, hagyománnyal és tapasztalattal. Jól látható, hogy a nagy gazdaságok bizonyos munkaerő-piaci szegmenseket „átengednek” a bevándorlóknak. New Yorkban egyátalán nincs amerikában született taxisofőr, de Berlinben, Münchenben sem ritka a török.
Azt hiszem, ez az Unió számára egy mérföldkő. Csak egységes és erős Unió lesz képes hatékonyan fellépni a határok és a beutazás rendezését illetően.
A migráció oka összetett probléma - komoly nagyhatalmi érdekekből fakadóan - és csak egységes, erős, ezen kérdésekbe hatékonyan beleszóló Európa lehet az, aki globális játékosként fel tud lépni. De szerintem érdemes Amerikára egy pillantást vetni, migrációs szempontból a világ legvonzóbb állama ma is, hatalmas tapasztalattal és gyakorlattal. Hiszen az országuk történelmileg migrációra épült, aki járt a mexikói vagy a kanadai határon, vagy éveket várt “Green Card”-ra (munkavállalási engedély), az tudja, hogy egyáltalán nem lehet oda papírok, vízum, engedélyek nélkül bemenni, besétálni, és bizony vannak kerítések is, kvóták is, és az illegális bevándorlókat pedig kitoloncolják a világ legnyitottabb, liberális elvekre épülő demokráciájából is.
Magyarországon mennyire okoz ez problémát?
A.Z.: Engem városunk területi elhelyezkedése és a kormány merész tettei következtében nem érint, így nem tudom megítélni. Az azonban nyilvánvaló, hogy ez az összeurópai probléma Magyarországon sok erőforrást von el más területektől.
E.L.: Jelenleg az érintett területeken és az ott dolgozó embereknél nagyon komoly érzelmi és életvitelbeli nyomás és baj van. Akaratuk és legjobb szándékuk ellenére is napi szinten az életük része lett egy olyan dolog, amit kényszerből kell elviselniük. A „háttér” országban is a hétköznapok része lett az aggodalom a jövőnkért, az életösztön és a lelkiismeret dilemmája. Amikor a történelem játszik velünk kisemberekkel, azt nagyon nehezen viseljük.
MTI fotó
M.Z.: Az jól látszik, hogy a migránsok célja az unió leggazdagabb szociális jóléti gazdaságaiban való letelepedés, és hazánk sajnos (vagy hál’istennek?) nem tartozik ezek közé. Ránk a schengeni határ miatti átmenő, transzfer migrációs nyomás nehezedik, itt szinte senki nem akar maradni, nem havi 250 euróért, hanem 1500-ért szeretnének ezek az emberek boldogulást találni. Valójában tehát Magyarországnak egy transzfer jellegű migráció kezelésre kell kialakítani a stratégiát, amit ugyan az Unióhoz hasonlóan mi is nagyon megkésve, de elkezdtünk. Szerencsétlen módon elsőként a mi „nyakunkba esett” a dolog, a görögök mediterrán „eleganciával”, délvidéki barátaink pedig egyszerű balkáni nemtörődéssel hagyták ránk az egészet. Magyarország hatalmas nyomás alatt volt, ami azonban már most enyhülni látszik. Ma reggeli állás szerint mindösszesen 800 menekült tartózkodik hazai táborokban, ami egy abszolúte csekély szám, ahogy lecsillapodik a migrációs nyomás és múlik az idő, rendeződni fog a helyzet, sokkal könnyebb lesz a humanitárius elvek nagyobb érvényesülésével kezelni a kérdést, mint az első hetekben, amikor “átszakadt a gát”, és nem voltunk felkészülve még.
Ön szerint a kormány intézkedései nyújthatnak-e megoldást?
A.Z.: A kormány intézkedései már bebizonyították, hogy megoldást jelentenek, bár igazi humanitárius megoldást nem képes a magyar kormány önállóan hozni, hisz egyrészt ehhez felhatalmazása sincs, másrészt ereje sincs. Magyarországtól csak azt lehetne elvárni, hogy uniós tagként arányai mértékben sújtsa ez a probléma. Más kérdés a határ védelme. Mivel egyetlen uniós kormány vagy hatóság sem látta vagy jelezte előre a bevándorlók vagy akár a menekültek számának mértékét, a felkészületlenséget a magyar kormányon sem lehet számon kérni. A hirtelen felhúzott kerítés úgy tűnik alkalmas volt a probléma elterelésére, az emellett meghozott jogszabály módosító és egyéb intézkedések ezt erősítették. Az intézkedések pozitív hozadéka, hogy a magyarországi nagy forgalmú közterületeken a kaotikus állapotok megszűntek, a polgárok használhatják azokat a rendeltetéseiknek megfelelően. A közös határ védelmét a határ menti országoknak és az EU-nak közös erőfeszítések árán meg kell erősítenie, hogy csak legálisan lehessen belépni az EU területére.
MTI fotó
E.L.: Részben tudnak csak megoldást nyújtani. Ez a helyzet az EU „bátorság” próbája, amin ez idáig minden tekintetben csúfosan szerepelünk. Pl.: az EU határokat nem Magyarországon, Közép-Európában kellene megvédeni hanem Görögországban, az EU szélén. Közösségi rendszerben élve a közösség összefogása és egyetértése nélkül csak féléves gyerekként esünk-kelünk, miközben olimpiai szinten gátfutnunk kellene az akadálypályán.
M.Z.: Magyarország egy szélsőségesen megosztott, polarizált ország, a dolgok vagy feketék, vagy fehérek, egy zárt, befelé forduló társadalom, legalábbis tömegében. A demokráciát nem pusztán 25 éve tanuló országok, az unió nagy és gazdag országai a más kultúrák iránti nyitottság, a befogadás intézményi és személyes struktúráinak kialakításában sokkal előrébb tartanak, de ott is jól látszanak mindennek a korlátai, sehol nem végtelenek a lehetőségek migránsok befogadására sem. Sem munkarőpiaci, sem kulturális-vallási vonatkozásokban. Én a kormány pragmatikus lépéseit a határok védelme ügyében összességében jónak tartom, az ezzel kapcsolatos politikai-marketinget, minden olyat, ami felesleges indulatokat szít, tovább élezi a polarizált társadalmat, azt nem nézem örömmel. Magyarország a globális téren egy roppant kicsi ország, hatalmas luxus nem egyesíteni azt a csekély erőforrást sem, amivel rendelkezünk, bármely okból is. Aggodalomra pedig sajnos riogatás nélkül is van ok bőven.
