Felföldi Gábor közművelődési titkár mellett Szücs József, a MH Légi Vezetési és Irányítási Központ parancsnoka és Horváth Géza, a Pannon Egyetem Modern Filológiai és Társadalomtudományi Kar dékánja is beszédet mondott. A kiállítást Rainer Pál régész muzeológus nyitotta meg, és Illésfalvi Iván tette színesebbé gitárjátékával. Horváth Géza hangsúlyozta, hogy napjainkban európaszerte felbomlóban van, a béke és aggasztó felhők gyülekeznek kontinensünk felett, ez pedig sajnos némi aktualitást ad a kiállításnak.
A második világháborúba sodródó Magyarországtól a náci birodalom egyre nagyobb katonai szerepvállalást követelt. A német nyomás hatására Horthy Miklós kormányzása alatt szerveződött meg a 2. magyar hadsereg, melyet 1942 nyarán a Don-kanyarba vezéreltek. Az itt vívott harcok a magyar hadtörténet legtragikusabb fejezetéhez tartoznak. Az elhallgatás évtizedei után végül emlékiratok, hiteles dokumentumok és beszámolók juthattak el a nyilvánossághoz. Sarlós Endre képregény-kötete a maga sajátos formájában elsősorban a fiatalabb korosztály érdeklődését szeretné felkelteni e dokumentumok feldolgozásával.
Rainer Pál a történelmi tények ismertetése után hangsúlyozta: ha valamire is tartjuk magunkat, akkor nem csak lehetőségünk, hanem kötelességünk az emlékezés.
A Don-kanyarba vezérelt magyar katonák kősiességéről s helytállásáról ma már nyíltan beszélhetünk és beszélnünk is kell, hiszen nem szabad elfelejtenünk, hogy ezek az emberek értünk haltak meg. A veszteség ellenére büszkék lehetünk arra, hogy a magyar harcosok bátran, a felsőbb parancsoknak végsőkig engedelmeskedve tarották magukat és utolsóként vonultak vissza a csatatérről. Mindezt azért, mert a hazájuk ezt várta tőlük.
