Depinyi János 16 éves kora óta a fellegekben jár. Szárnyait vitorlázó repülőkön bontogatta Pécsett, ahol tizenöt év alatt közel ezer órát vitorlázott. A pilótatársadalom zártkörű volt, míg nem a '78-as, '79-es év változást hozott.
Az 1946-ban alakult Magyar Légiközlekedési Vállalat ekkor egyre több pilótát alkalmazott. Depinyi János a motoros repülőgép-vezetői engedéllyel a zsebében 30 évesen ekkortájt került a Malév kötelékébe. Kapitányként az IL-18, a TU-154 és a BOEING 737 típuscsaládok gépeit vezette a polgári légi forgalomban. Pilótává válása nem volt egyszerű, a Malév rendkívül szigorú feltételeket szabott a jelölteknek; mi sem mutatja ezt jobban, mint hogy a 400 jelentkezőből végül csak 15 szakszolgálati pilóta került ki. A kiválasztási procedúra magában foglalta az írásbeli, szóbeli és az egészségügyi vizsgát, ennek keretein belül mérték a matematika, a földrajz és a fizikai tudást is.
A Világjáró Klubban János helyenként megmosolyogtató, máskor véresen komoly sztorikat, érdekességeket osztott meg a hallgatósággal. Szóba kerültek egyebek mellett a legénység legfüllesztőbb vészhelyzetei csakúgy, mint a Malév tündöklése és bukása.
"Nem tudnám úgy leélni az életemet, hogy minden nap ugyanazt csinálom egy íróasztal mögött. Nekem a hobbim lett a munkám."
Ebben a hivatásban az a szép, hogy valami mindig más. Ez adja a változatosságot és a rutint is, hiszen bármilyen váratlan helyzet adódik, azt meg kell tudni oldani.
