Tóth László citerajátékát követően Felföldi Gábor közművelődési titkár köszöntötte a megjelenteket, az ünnepséghez pedig Juhász Gyula „Vértanúink” című verséből kölcsönzött gondolatokat. Ezután Gelencsér András, rektor ünnepi beszéde hangzott el, melyben elmondta, október hatodika a magyar nemzet gyásznapja. Az 1848-1849-es szabadságharcban fontos szerepet vállaló tizenhárom magyar honvédtiszt és Batthyány Lajos első felelős magyar miniszterelnök vértanúhalála előtt tisztelgünk ezen a napon.
1948. március 15-én a magyar nemzet rabláncait levetve diadalmaskodni tudott elnyomói felett, másfél év múlva, 1849. október 6.-án pedig gyászba borult. Ez a másfél év Magyarország történelmében sorsfordítónak bizonyult.
A halálra ítéltek közül csupán négyen vallották magukat magyarnak, a többiek szerb, horvát és más etnikumhoz tartoztak. A tény, hogy mégis a magyar nemzet mártírjaivá váltak bizonyítja azt a sokszínűséget, amely a nemzetünket jelenti.
A nemzet fogalma nem merül ki abban, hogy valaki egy népcsoporthoz tartozik. A nemzet ott kezdődik, hogy a társadalom tagjai közös eszmékért és célokért élnek, harcolnak s hazájukért akár életüket is készek áldozni.
A mai emberekben felmerülhet a kérdés, hogy mi az a tanulság, amelyet az ő példájukból meríthetünk. Erre a válasz elsősorban a nemzeti identitás. A hazához való hűség az ország fennmaradását és fejlődését szolgálja s ilyen értelemben véve a mártírok halála nem volt hiábavaló. A rektor Palágyi Lajos „Az aradi vértanúk” című költeményével zárta gondolatait.
A megemlékezés Tóth László dalával fejeződött be, ezalatt az egyetemi vezetés nevében az egyetem rektora és kancellárja, majd a Hallgatói Önkormányzat képviselői helyeztek el koszorút az emlékműnél.
