A forradalom hajnalán
A szabadság szelleme már napokkal az október 23-ai események előtt érezhető volt: két nappal a forradalom kitörése előtt a szegedi és a budapesti egyetem felhívást intézett a Szabad Ifjúság című újságban, amit a veszprémiek is olvastak, majd október 23-ára országos értekezletet szerveztek Veszprémbe, ahova az összes magyar egyetemet meghívták.
A nagygyűlés délután 3 órakor kezdődött a Petőfi Színházban, de igazán komoly forradalmi hangulatról kezdetben még nem lehetett beszélni. Ennek két oka volt: egyrészt dr. Nemecz Ernő dékánhelyettes (aki az NDK-ban tartózkodó dr. Polinszky Károly dékánt helyettesítette) megígértette a szervezőkkel - Füredi Zoltán, Bíró Sándor, Szűcs István, Horváth Lajos -, hogy tartózkodni fognak a provokációtól. Másrészt az értekezleten az egyetemi oktatók, veszprémi, miskolci, soproni hallgatók, városi fiatalok, meghívottak mellett a párt és az ÁVH megfigyelői is részt vettek. Kezdetben ezért a gyűlés jobbára csak a szegedi diákszállók rossz viszonyairól szólt, idővel azonban, ahogy egyre több információ szivárgott le a fővárosi eseményekről, komolyabbá vált az értekezlet. A jelenlévők megállapodtak, hogy Veszprémben is megalakítják a MEFESZ-t: vezetőjének Füredi Zoltánt, szervező titkárnak Szűcs Istvánt választották meg, követeléseiket pedig 20 pontban foglalták össze.
1./ Független, semleges Magyarországot, önálló nemzeti külpolitikát, önálló gazdaságpolitikát.
2./ Nagy Imrét a legfelsőbb állami vezetésbe.
3./ A békeszerződés értelmében 1957. január 1-ig a szovjet csapatok vonuljanak ki.
4./ Az országgyűlés külügyi bizottsága vesse fel a dunai konföderáció gondolatát.
5./ Követeljük március 15. nemzeti ünneppé, október 6-a nemzeti gyásznappá nyilvánítását, a
Kossuth címer visszaállítását.
6./ Szovjet-magyar barátságot, a teljes egyenjogúság alapján.
7./ Követeljük az általános emberi szabadságjogok legteljesebb biztosítását, az alkotmány
betartását. Abszolút tájékoztatási és sajtószabadságot.
8./ Minden 18 éven felüli magyar állampolgárnak útlevelet keletre és nyugatra.
9./ Követeljük a bírói függetlenség intézményes biztosítását, és a halálbüntetés eltörlését politikai
perekben.
10./ Hozzák nyilvánosságra a rehabilitációs Rajk-per gyorsírásos bírósági jegyzőkönyvét.
11./ Követeljük a törvénysértők felelősségre vonását, és szigorú megbüntetését.
12./ A parasztpolitika felülvizsgálatát, és a parasztság helyzetének sürgős megjavítását.
13./ Magyar kézbe a magyar uránt.
14./ Követeljük az összes statisztikai adatok és az összes külföldi kötelezettségeink rendszeres
nyilvánosságra hozatalát.
15./ Állapítsák meg a fizetések alsó és felső határát.
16./ Szüntessék meg a káderlap minden formáját.
17./ Teljes egyetemi autonómiát.
18./ Követeljük a katonai szolgálati idő 12 hónapra való megállapítását sorköteleseknél.
19./ Reális alapokra helyezett tervgazdaságot!
20./ A műszaki vezetést kössék szakképzettséghez.
Ezzel egy időben dr. Benedek Pál egyetemi tanár az Egyetemi Tanács szolidaritásáról biztosította a hallgatókat. Este 8 órakor aztán hozzánk is elért Gerő Ernő Magyar Rádióban leadott beszéde, amiben ellenforradalomnak minősítette az eseményeket. A beszéd olaj volt a tűzre: tömegek indultak meg Veszprémből a budapesti tüntetők megsegítésére.
23-a következményei
A forradalmi hangulat egyre inkább kezdett megtelepedni az egész városban: a hallgatók röplapokon terjesztették eszméiket, 25-én pedig 8-10 ezer fős tüntetést szerveztek Veszprémben, amely végleg a forradalom mellé állította a városlakókat.
Ezt követően alakult meg a Megyei Nemzeti Forradalmi Tanács is, amely megszüntette a megyei, járási elnökök, elnökhelyettesek, titkárok és végrehajtó bizottságok jogkörét. Első elnöke Lóránd Imre volt, majd őt Brusznyai Árpád váltotta, aki bár kezdetektől fogva szimpatizált a szabadságharc eszméivel, mégis higgadtságra és józanságra szólította fel a tüntetőket. Hogy megvédje a nép haragjától, látszatbörtönbe zárta a korábbi megyei első párttitkárt, több egyetemi hallgatót pedig visszafogott attól, hogy fegyvert ragadjanak az oroszok ellen. Sajnálatos módon később azonban Brusznyait sem kímélte az „igazságszolgáltatás”: a forradalom bukása után éppen az ítélte halálra, akit megmentett.
Addig azonban még sok minden történt a városban: megalakultak az első munkástanácsok, egyetemistákból nemzetőrség verbuválódott, és megkezdődött az ÁVH alakulatok valamint a pártfunkcionáriusok lefegyverzése. A város jelképének számító Tűztorony tetejéről leverték az elnyomás gyűlölt szimbólumát, a vörös csillagot. Az első veszprémi áldozatot, a mosonmagyaróvári sortűzben agyonlőtt Szalai István főiskolai hallgatót a veszprémi egyetemisták nevében Szűcs István búcsúztatta.
Október 30-án a MEFESZ a szovjet hadsereg azonnali kivonulását követelte. Az egyetemen megkezdte működését a Szabad Veszprém Rádió, közben folyamatosan zajlottak a harcok.
November 4-én két oldalról támadás érte Veszprémet, mely véget vetett a forradalomnak: a szovjet csapatok elleni harcban veszprémi fiatalok, egyetemisták és az itt tanuló koreai diákok is részt vettek, s az utolsókig kitartottak.
