Ugrás a kezdőoldalra Ugrás a tartalomhoz Ugrás a menüre
2024. november 25. Katalin
Veszprém
3°C
2024. november 25. Katalin
Veszprém
3°C

Békés átmenet volt

2015. október 26. 20:06
Fennállásának 25. évfordulóját ünnepli Veszprém önkormányzata. Ennek kapcsán felkerestük az egykori politikai vezetőket, idézzék fel emlékeiket. Elsőként Maróti Rezsővel, a város utolsó tanácselnökével beszélgettünk a rendszerváltásról, az önkormányzat létrejöttét előkészítő tevékenységekről.

Elfelej/te/tett évtized című könyvének bemutatóján azt nyilatkozta, élete legszebb és legtartalmasabb időszaka volt az 1980-1990 közötti idő. Miért gondolja így?

Életem első tizennyolc évét leszámítva mindig Veszprémben éltem, nagyon szorosan kötődöm hozzá, így nagy öröm, hogy tíz esztendőn keresztül irányíthattam a város fejlődését elősegítő tevékenységeket. Azt vallom, egy városért, a közösségért dolgozni az egyik legszebb hivatás.

Munkám során midig is azt tartottam szem előtt, hogy az itt lakók jól érezzék magukat, és igyekeztem úgy szervezni a tevékenységemet, hogy a jövőt készítsem elő: nem arra gondoltam, mit kell tenni holnap, hanem hogy mit cselekedjek holnapután.

Talán ennek is köszönhető, hogy magam és mások megítélése szerint is egy rendkívül eredményes időszak volt ez a tíz év, sok-sok megvalósult fejlesztéssel.

Kiemelne néhány fontosabb momentumot?

Három szakaszra bontanám ezt a tíz esztendőt. Az első öt évünk elsősorban arra ment rá, hogy egy teljesen új városfejlesztési koncepciót, stratégiát találtunk ki: ki kellett küszöbölni azt a csorbát, amit az előző rossz fejlesztések jelentettek, gondolok itt a húszemeletesre vagy a városközpont részbeni lebontására, és a lakótelepekre, új módszerekre az urbanizáció mérséklése érdekében, történelmi és építészeti emlékeink védelmére, stb. Jó néhány dolog hiányzott a városból, bizonyos közintézmények nem működtek, vagy csak nagyon gyenge formában voltak jelen.

Mi olyan várost akartunk, amiről nem elítélően beszélnek, hanem az itt lakók valóban az otthonuknak érzik.Veszprémben ugyanis a '60-as években, a '70-es évek elején egy rettentő gyors, óriási dinamikájú urbanizáció zajlott le, rengetegen költöztek ide, a háború utáni időszakhoz képest többszörösére duzzadt a lakosság száma. Ezeknek az embereknek itt volt a lakása, de igazi otthonra nem találtak. Ehhez meg kellett teremteni a feltételeket.

Küzdelmes időszak volt ez, de ennek köszönhetjük, hogy a második szakaszban, a következő öt évben sor kerülhetett a vár, a belváros, a színház, a kórház rekonstrukciója, létrejöttek a közintézmények, minden évben új iskolát adtunk át. Megalakultak azok a várospolitikai, társadalmi, polgári szervezetek, amelyek már kifejezték a városért való tenni akarásukat. Ez hatalmas eredmény volt.

Közben pedig átléptünk a harmadik szakaszba, amikor már látszott, hogy komoly változások lesznek politikai téren: az utolsó évek legnagyobb feladata az önkormányzatiság létrehozásának elősegítése volt.

Milyen volt a közhangulat közvetlenül a rendszerváltás előtt? Az általános ismeretek szerint a Kádár-rendszer utolsó éveit kifejezetten a kilátástalanság uralta, az ön szavaiból viszont azt veszem ki, kiegyensúlyozott volt a kapcsolat a lakók és a városvezetés között.

Valóban az volt, azért is, mert mindig törekedtünk arra, hogy széles körben készítsünk elő döntéseket, a lakosságot is bevonva. Rendszeresen kimentünk egy-egy lakóterületre, lakótelepre, ahol összehívtuk a lakosságot, de ezeken a megbeszéléseken jelen volt az összes fontos vezető is, például a városi rendőrkapitány, közüzemek, intézmények vezetői, a városgazdálkodási üzem vezetője. Ilyenkor mindenki elmondhatta a panaszát, javaslatát. 1984-ben például a város általános rendezési tervjavaslatának vitáján közel 40 helyszínen jelentünk meg, majd az elhangzott 2400 vélemény alapján készítettük el a városrendezési tervet. Ezt nagyon értékelték az emberek.

Hogyan zajlott le maga a rendszerváltás? Mi jellemezte az említett harmadik időszakot?

Az már ’89 elején is világosan látszott, hogy teljesen másfajta politikai struktúra jön létre, ezért minden lépésünket úgy kellett megszervezni, hogy megfelelően tudjuk átadni a várost. Ebben az időszakban nagyon kiéleződött a gazdasági helyzet, ’85-től kezdve a tanácsi bevétel 4/5-ét jelentő központi pénzek jelentősen lecsökkentek, sokkal kisebb összegből kellett gazdálkodnunk úgy, hogy közben a legnagyobb fejlesztések éppen ekkor zajlottak. Adósság nélkül lehetetlen volt megúszni ezt a helyzetet: 300 milliót „örökítettünk” át az utódokra, de még így is sikerült egy működőképes Veszprémet átruháznunk. Elmondva ez a 300 milliós adósság persze nagyon soknak tűnik, de ezt mind a Vetési Gimnázium létrehozására fordítottuk, ami nélkül azt hiszem, ma jóval kevesebbet tudna tenni a város a diákjaiért.

Gazdaságilag stabil, működőképes volt az átadott város.

Mi kellett ahhoz, hogy létrejöhessen az önkormányzat?

Azon dolgoztunk, hogy megteremtsük egy jól működő önkormányzat létrejöttének alapjait: igyekeztük a lakosság minél szélesebb körét bevonni, felvenni a kapcsolatot a már szerveződő politikai és társadalmi szervekkel, a pártokkal. Ezekre már 1988-ban sor került, majd ’89 januárjában dr. Horváth Balázs kezdeményezésére volt egy nagy jelentőségű rendezvényünk az MDF-fel közösen az egyetemen, ahol közel félezren vettek részt. Minél több információt szerettünk volna átadni a pártnak, hogy minél hatékonyabb munkát végezhessenek a város fejlesztésében, és lássák, milyen jövőt tudnak előkészíteni. Nekem jutott a szerep, hogy 500 ember előtt kiállva reagáljak a feltett kérdésekre, az elhangzott véleményekre. Később más pártokkal is felvettük a kapcsolatot. Meghívtuk őket a testületi üléseinkre, bevontuk őket a döntéselőkészítésbe és a döntéshozatalba, a városi ünnepségek szervezésébe, gyakorlatilag minden olyan érdemi kérdésbe, ami a jövőnek szólt. Nagyon sok mindenről elmondhatták a véleményüket, az éves költségvetési tervtől kezdve a tervezett felújításokig, vagy az éppen akkor zajló utcanév-visszaállításokról és a nem idevaló szobrok eltávolításáról, amelyek a tradíciók helyreállítását szolgálták.

Tulajdonképpen ’89-től a városi tanács végrehajtó bizottsága és a tanács önmérséklést hajtott végre: előkészítette a hosszú távú döntéseket, alternatívákat rakott le az asztalra, de döntéseket már nem hozott, azt meghagyta az utódoknak.

Mindez egységes döntés eredménye volt? Nem voltak nagy ellentétek a tanács tagjai között a reformokat illetően?

Nem, sőt kifejezetten béke volt. A tanácsnak kellett előkészítenie mind az országos képviselőválasztásokat, mind az akkor még tanácsi választásokat is, de mindent a pártokkal megvitatva tettünk. Mindenki, még a legkisebb pártok is lehetőséget kaptak propagandaeszközeik használatára, megfelelően szabályoztuk, ki milyen gyakorisággal jelenhet meg a városi tévében, mennyi percet kap kampánytevékenységre. Minden kívánságukat teljesítettük, nem volt probléma ennek az elfogadásában. Ők is érezték, hogy igazságos rendszerben készítjük elő a változásokat, és senkit nem helyezünk előtérbe, sem az akkor még létező MSZMP-t vagy a már alakuló MSZP-t.

Ezek szerint tehát zökkenőmentesen zajlott le a rendszerváltás Veszprémben.

Azt mondhatom, teljes mértékben. 1990 végén volt egy komoly tárgyalás az új önkormányzati polgármester, a munkatársai és a betelepült Bramac vezetőinek részvételével. Akkor a cég külföldi tulajdonosa azt mondta, ismerve a magyar politikai viszonyokat, igencsak meglepte, milyen jó kapcsolat van az egykori és a jelenlegi politikai vezető között, s elismerésre méltó, hogy megbecsüljük egymást és a másik munkáját. Nagy feszültség tehát nem volt, kisebb zavarkeltések néha akadtak, de ezek nem voltak nagyon jelentősek.

Ön személy szerint hogy élte meg az átmeneti időszakot? Nehéz volt búcsút mondania a posztjának?

Könnyű szívvel tettem meg, 1989-ben ugyanis már határozottan eldöntöttem, hogy nem indulok újra a választásokon. 10 és fél évig vezethettem a várost, amit lehetett, megtettem ez idő alatt. ’90-ben egy teljesen új politikai vezetés alakult, új szisztémák születtek, amiben én már nem kívántam részt venni. Egyrészt azért is, mert én a régi rendszer embere voltam, azt pedig valószínűleg többen nem akarták volna, hogy onnan kerüljön ki valaki a város élére. Másrészt azt gondoltam, ott vannak az újak, ez most az ő idejük, hogy bizonyítsák, tovább tudják vinni azt a munkát, ami a város fejlesztése érdekében történt. Én ezt nem akartam befolyásolni még a jelenlétemmel sem.

Összességében végül is elégedett a változással? Lenne olyan, amin javítana?

Nagyon nehéz kérdés ez, mert kívülről nézve nagyon könnyű azt mondani, hogy én ezt vagy azt jobban csinálnám. De bent lenni abban a cselekvési folyamatban egészen más. Mások az információk, a lehetőségek, az erőviszonyok, korlátok vannak, amelyek mind befolyásolják a cselekvést. Adott kérdésben persze lehet vitázni, például hogy egy bizonyos fejlesztést érdemes volt-e meglépni vagy sem, de nagy általánosságban nem.

Nem mondom, hogy minden döntést mindig meghoztam volna, de nagyon sok minden jól alakult, sokat fejlődött a város a rendszerváltás után is, így én elégedett vagyok azzal, ami Veszprémben történt és történik.

Hogyan alakult az élete, miután leköszönt tanácselnöki pozíciójáról? Mennyire távolodott el a politikától?

Az első egy év, miután 1989. október 19-én becsuktam magam mögött a tanács kapuját, elég nehéz volt: több helyen is próbáltam elhelyezkedni, de néhányan ezt megakadályozták. Ezt nagyon rossz volt megemészteni. Szerencsére aztán sikerült. ’94-ben, Dióssy László egykori polgármester második ciklusának idején egy kicsit újra közelebb kerültem a politikához: létrehozott egy polgármesteri tanácsadó testületet, és felkért, hogy én is vegyek részt benne. Ez nagyon jó volt. Időközben megkaptam a Pro Urbe érdemérmet, majd ugyanebben az évben, 2000-ben a Veszprém Városfejlesztési Befektetési Zrt. igazgatóságának elnöke lettem. Nagyon szerettem azt a nyolc évet, amit ott töltöttem, sajnálom is, hogy ma már nem létezik ez a cég: nélküle nem épülhetett volna meg a pláza, a Topshop, 400 lakás, az Aréna, a piaci rekonstrukció nem valósult volna meg, egy sor olyan dolog, amely ma fontos Veszprémnek. Életem második legszebb időszaka volt ez, ahol tényleges nyugdíjba vonulásom előtt megint sokat tehettem a nekem oly kedves városért.

Bertalan Melinda
Domján Attila
további cikkek
A Kutyapárt is elindul az időközi választáson a Dózsavárosért időközi önkormányzati választás A Kutyapárt is elindul az időközi választáson a Dózsavárosért Havay Fannit indítja a Magyar Kétfarkú Kutya Párt a január 19-ei időközi önkormányzati választáson Veszprémben. A jelölt megígérte, ha nyer, akkor nem fog német és francia migránsokat telepíteni a Szent István utcába. 2024. november 21. 15:54 A Momentum is megnevezte jelöltjét a veszprémi időközi önkormányzati választásra időközi önkormányzati választás A Momentum is megnevezte jelöltjét a veszprémi időközi önkormányzati választásra Csóri Pétert indítja a Momentum a veszprémi időközi önkormányzati választáson. 2024. november 21. 14:04 Kavalecz Gábort indítja a Fidesz-KDNP a Dózsavárosban időközi önkormányzati választás Kavalecz Gábort indítja a Fidesz-KDNP a Dózsavárosban Bejelentette a kormánypárt veszprémi szervezete, hogy kit indítanak a 12. számú választókerületben - Dózsaváros, Csererdő, Jutaspuszta - az időközi önkormányzati választáson Hegedűs Barbara megüresedő helyére. Kavalecz Gábor számára a közéleti szerepvállalás nem ismeretlen terület, ráadásul tősgyökeres dózsavárosiként a városrésszel sem most kell megismerkednie. 2024. november 21. 14:04 A Híd a Városért képviselői megfogalmazták elvárásaikat a következő önkormányzati ciklusra Híd a Városért A Híd a Városért képviselői megfogalmazták elvárásaikat a következő önkormányzati ciklusra A Híd a városért képviselőcsoport – Hartmann Ferenc, Katanics Sándor és Somfai Attila képviselő-  a veszprémi önkormányzati ciklusra vonatkozó terveit és elvárásait ismertette egy sajtótájékoztatón.  2024. november 21. 14:09

A következő oldal tartalma a kiskorúakra káros lehet.

Ha korlátozná a korhatáros tartalmak elérését gépén, használjon szűrőprogramot!

Az oldal tartalma az Mttv. által rögzített besorolás szerint V. vagy VI. kategóriába tartozik.