Péter jelenleg boldog házasságban él, két gyermekével. Társkereső oldalakkal kapcsolatos egykori élményeit idézte fel kedvünkért.
"Éppen véget ért egy hosszú kapcsolatom. Már az esküvőt terveztük a menyasszonyommal, amikor rájöttünk, ennek a kapcsolatnak nincs jövője. Szakítottunk. Úgy gondoltam ebben a helyzetben legjobb a kapcsolat-terápia, vagyis minél több nővel ismerkedjem meg minél rövidebb idő alatt. Ehhez pedig legjobb eszközt a netes partnerkereső oldalakban találtam meg. Egy kedves, de segítségre szoruló a nagy boldogságot kereső férfi képét rajzoltam fel. Kihasználtam, hogy jól nézek ki, aktívan sportoltam akkor még, meg nagy a dumám. Tehát minden adott volt a sikerhez. Az igazság az, hogy baromi gátlástalan voltam.
Szóval elkezdtem ismerkedni. Először Pesten, aztán vidékieken is kerestem partnereket. Engem is meglepett, hogy milyen könnyen ment. A nők jelentős része sem akart mást, mint egy hangulatos estét és gyors szexet. Néha egy-egy színház, tárlat is becsúszott a programba.
Vidéken egy kicsit többet akartak. Ott tényleg a nagy szerelemre vártak. De mivel nem abban a városban éltem, nem okozott gondot az adott csaj leépítése. Gyönyörű időszak volt ez az életembe. Beutaztam egész Magyarországot. Egy csokor virágért, egy üveg pezsgőért cserébe több csillagos ellátásom volt 2-3 napig.
Igaz, a végén belefutottam nehéz helyzetekbe is. Volt, ahol a nő még el nem vált férje üldözött, volt ahol az apukája, testvére. Találkoztam egészen félelmetes nőkkel, ahonnan azonnal elfutottam. Szóval a végére kezdett befulladni ez az ügy, meg jött – szerencsére – a szerelem is. Kiszálltam. Bár mostanában sokat emlékezem ezekre az időkre. Szerintem megérne egy nagy játékfilmet.”
Anita reménytelenségében kereste fel a világhálót. Sok jóról ő sem tudott beszámolni.
„Budapesten éltem teljes magányban. Nem tudtam ismerkedni. Munkahelyemen, egy iskolában csupa házas ember dolgozott. Lépnem kellett. Nagyon bíztam a partnerkereső oldalakban és a barátnőim is biztattak. Belevágtam.
És onnan nem volt nyugtom. Utólag visszagondolva, nagyon mulatságos és tanulságos időszak volt. Bár akkor nagyon megszenvedtem. A jelentkező férfiakat három kategóriába lehetett sorolni. Az egyik, aki gyors élményt akar, aztán már nincs is ott. Másik, aki hazugsággal akar megszerezni. Hogy érthető legyek, nem azt írja meg, ami az igazság, hanem azt, amire vágyik. Találkoztam olyan 190 centis, két diplomással, aki valójában 160 centit sem érte el, és azt sem tudta mi Magyarország fővárosa. A harmadik csoportba tartozók a személyiségzavarosak, életképtelenek. Belőlük lehetett volna egy nagy doktorit írni. Teljesen bénák. Sőt, néha veszélyesen agresszívek.
Be kell vallani, legjobban a gyors kapcsolatot remélők bájoltak el. Mert ők legalább férfiak voltak. Pár élményt szereztem. De nekem ez nem megy hosszú távon. Nem bírom. Tűneti kezelésnek jók voltak, de ennyi.
Három hónap múlva levettem magam az oldalakról. Elmentem tánciskolába, sportolni, túrázni, vagyis aktív köröket kerestem, ahol találkozhatom férfiakkal, megismerhetem őket. Ez bejött!! Igaz, volt olyan barátnőm, akinek bejött a társkeresés. Nekem azonban nem.”
Képeink illusztrációk


