A múzeum második emeletén berendezett kiállítótérbe lépve először egy szűk térben találom magam, a falakon Rippl-Rónait ábrázoló fotók. Felmerül bennem a gyanú, hogy talán félreértettem valamit, és nem a művész festményeit láthatom majd, hanem az életét bemutató tárlatot fotókkal, személyes tárgyakkal, levelekkel, s a többi. Néhány lépést megtéve persze kiderül, hogy a fotók csak felvezetései a műgyűjteménynek – de Rippl-Rónai élettörténetét ismerve az általam elképzelt koncepció is érdekes lenne.
Az 1861-ben Kaposváron született festő előbb a gyógyszerészetben dolgozott, gyógyszerész mesteroklevelet is szerzett. 1884-től figyelmét teljesen a képzőművészet felé fordította, tanult a müncheni Művészeti Akadémián, majd az európai művészet fellegvárába, Párizsba költözött, ahol Munkácsy Mihály inasaként festett, és közben megismerkedett olyan korszakalkotó festőkkel, mint Cezanne, Gauguin vagy Toulouse-Lautrec.
A századforduló után tért haza, a konzervatív magyar műértők azonban eleinte nem tudtak mit kezdeni az általa képviselt, Franciaországban nagy sikert arató irányzattal. A Párizsban elsajátított stílust nem feladva a magyar hétköznapok témái felé fordult, ami hatalmas sikert hozott neki. 1908-ban megvásárolta a kaposvári Róma-villát, ahol ma is megtalálható állandó kiállítása. A kor legnevesebb magyar művészei között mozgott, megfestette a Nyugat szerzőit, Babitsot, Móriczot, Szabó Lőrincet, a Róma-villa vendége volt Ady Endre.
A megnyitón a Dohnányi diákjai és Tóth Loon színművész működtek közre
Az első világháború Franciaországban érte a festőt, akit – mivel egy ellenséges ország állampolgára volt – 1914-ben a franciák internáló táborba zárták, ahonnan csak befolyásos párizsi barátainak közbenjárására szabadulhatott. A Nagy Háború után visszatért Kaposvárra, ott halt meg 1927-ben.
De térjünk vissza a jelenbe! A Laczkó Dezső Múzeum kiállítótere ügyesen tagolt: a szűk előtérből beljebb lépve előbb csak néhány festményt pillantok meg a festő fekete korszakából, és csak amikor még beljebb merészkedek jövök rá, valójában milyen sok képet sikerült megszereznie az ideiglenes kiállításra a múzeumnak.
dr. Ábrahám Levente
Pedig nem volt egyszerű dolguk: dr. Ábrahám Levente, a kaposvári Rippl-Rónai Múzeum igazgatója maga is elismerte, hogy nehezen bólintott rá a cserekiállításra – aminek köszönhetően a következő hónapokban Kaposváron a Laczkó Dezső Múzeum Egry József kiállítását tekintheti meg a közönség. A hezitálás teljesen érthető: Rippl-Rónai nemcsak Kaposvár leghíresebb szülötte, de egyike a nemzetközi szinten is ismert magyar festőművészeknek. Érthető tehát, hogy szülővárosa Rippl-Rónai örökségére építi arculatát, azt szeretnék elérni, hogy Kaposvárt Rippl-Rónai városaként emlegessék, ahogy Veszprém is magáénak tudhatja a királynék városa örökös jelzőt.
S. Perémi Ágota
Éppen ezért felemelő érzés, hogy ilyen sok képtől voltak hajlandók ideiglenesen megválni, hogy a veszprémi közönség is megcsodálhassa azokat. Ez az egyik első lépése annak a folyamatnak – magyarázta S. Perémi Ágota, a Laczkó Dezső Múzeum igazgatója –, ami révén a régió múzeumai megosztják egymással kiállításaikat, és azok számára is elérhetővé teszik a szomszédvárak kulturális kincseit, akik nem tudnak elutazni, hogy azokat eredeti környezetükben keressék fel.
A február végéig látogatható tárlat csütörtöki megnyitóján hamar elfoglalták a kihelyezett székeket, mögöttük olyan sokan álltak, hogy moccanni sem lehetett a tömegben. A beszédek között Tóth Loon és a Dohnányi Zeneművészeti Szakközépiskola diákjai oldották a hangulatot performanszaikkal, a hosszúra nyúlt megnyitó végére viszont vészesen fogyott az oxigén a terem hátsóbb régióiban.
A kiállításra kíváncsi, türelmetlenül toporgó tömeg azonban olyan teher, amit minden múzeum szívesen vállalna ezekben a túlzottan is ingergazdag időkben. Az pedig, hogy ezt az érdeklődést nem interaktív kütyükkel és rendhagyó múzeumpedagógiai eszközökkel érték el, hanem „pusztán” falakra kifüggesztett festményekkel, jelzi: jó döntés volt annyi munkát fektetni a cserekiállítás megszervezésébe.
