Az említett területeken – az 1974-1990 közötti időszakokban – bányaművelés folyt, melynek során 40 aknakutat létesítettek a víz kiemelésére, s 24 millió tonnányi bauxitot hoztak a felszínre (megjegyzendő, hogy a bányászati külfejtés már 1935-ben, a mélyműveléses bányászat pedig 1940-ben megindult Nyirád környékén mintegy 40 négyzetkilométer területen).
A víz kiemelését (majd rövidesen a „magyar ezüst” kitermelését) végül is 1989. április 20-án egy minisztertanácsi határozattal leállították. Ezt követően – a kőzetfizikai törvényszerűségekből adódóan – másodlagos mozgások jöttek létre. A vízszint fokozatosan ismét emelkedni kezdett, és emelkedik napjainkban is, ennek következtében a felette lévő talajréteg – akár a gyermekek homokvára, amikor vízzel öntik le – beszakadt. Ezek mélysége változó, de a betemetésükre felhasznált föld mennyisége (486-tól 13 ezer köbméterig) elárulja, hogy akár egy emeletes ház is elfért volna némelyikben.
Érdekesség, hogy a bányaművelés felhagyásával sokáig nem történt semmi rendkívüli, miközben az előírásszerű ellenőrzések folytak. A 2003-as, 2006-os, 2007-es, majd az idei február 4-i beszakadások azonban mindenképp figyelemfelhívóak. Emlékezetes a darvastói eset, amikor a horgásztó szélén keletkezett beszakadás nagy valószínűséggel egy emberáldozatot is követelt. Darvastó egy fővárosi intézet 280 embert foglalkoztató helyszíne is.
A közeli Nagytárkányban négy lakó (és lakott!) ház is a veszélyeztetett zónában található.
Kovacsics Árpád rámutatott arra is, hogy a fent említett kormányzati döntés során nem vizsgálták, hogy a feltöltődés milyen hatással lesz a felhagyott bányaterületekre.
Előadásában szó volt arról is, hogy a bányászati gyakorlatnak megfelelően az egyes telepek letermelése után pár éven belül a lefejtett telepek feletti süllyedés megtörténik, ám a nyirádihoz hasonló, nagyfokú beomlások ritkábbak.
A Bakonyi Bauxitbánya Kft. a törtétek miatt folyamatosan kapcsolatban áll a lakossággal, tárgyal a megyei katasztrófavédelmi igazgatósággal, abányakapitánysággal, a polgármesteri hivatalokkal. Szerződést kötöttek a
miskolci egyetemmel a mozgások okainak kivizsgálására, mi több: légi felvételeket is készítenek. Kutatási és egyéb költségeik eddig 44 millió forintra rúgnak.
A szakember szerint előnyös, hogy a térségben sok régi bányász él, aki tudja, hogy nincs ok pánikra, de azzal is tisztában van, hogy a veszélyesnek nyilvánított helyekre kitett táblák, lekerítések az ott élők nyugalmát hivatottak szolgálni. Sajnálatos – tette hozzá –, hogy ezeket többen megszegik.
A csabrendeki önkormányzat egyébként intézkedési tervet készített az esetleges feladatokra.
A februári beomlás gödrét, mely egész fákat nyelt el nyomtalanul, még nem töltötték fel a megközelítés balesetveszélyessége miatt.
