– Rengeteg kontextusban használjuk a kultúra kifejezést. Meg lehetne határozni egy egységes definíciót? Milyen szerepet tölt be a kultúra az életünkben?
– Egyik megközelítés: minden, ami nem természet, már kultúrának tekinthető. Egy másik: ahol valamiféle szimbólum található, az már kultúra. Egy harmadik: bármiféle emberi reflexió a kultúra jele. Ahhoz képest, hogy kultúra nélkül nem tudunk létezni, sajnálatos tény, hogy a kultúrával foglalkozó tudományok nem eléggé megbecsültek a mai magyar társadalomban. Erre egy példa: míg néhány évtizeddel ezelőtt sokkal könnyebb volt következtetéseket levonni az emberek kultúrafogyasztási szokásairól, ma már ilyen kutatásokhoz nehezebb támogatást kapni, ezért kevesebb naprakész adattal rendelkezünk, mint, mondjuk a nyolcvanas években.
– Egyfajta elfordulás történik a kultúrától?
– Óvatos lennék az ilyen sommás kijelentésekkel, de azt mindenképpen tapasztaljuk, hogy hatalmas pénzeket vonnak el a kultúra területéről. Láthatjuk, hogy ma már saját minisztériuma sincsen, ez pedig sokat elárul egy társadalomról. Megváltozott a kultúrához való viszonyunk, máshova kerültek a hangsúlyok, másak lettek a szórakozási, olvasási, filmnézési, zenehallgatási szokásaink is.
– Például miben?
– Az egész világra kiható digitalizálódás jegyei egyértelműen látszódnak a kulturális életben is.
A kultúraközvetítésben is egyre népszerűbbek a digitális platformok, illetve ezzel összefüggésben gyakrabban fogyasztunk kulturális termékeket az új médiafelületeken.
Ez ugyanakkor sokkal bonyolultabbá teszi a mérést, hiszen nincsenek olyan direkt és megbízható visszajelzéseink, mintha például az eladott könyvek vagy színházjegyek számát vizsgáljuk.
– A korábbi eredmények alapján mégis mi mondható el: merre vezetnek a folyamatok?
– Az iskolázottság egyre inkább nő az elmúlt évtizedekben, sokkal többen érettségiznek és jutnak el egyetemekre, ez azonban nem feltétlenül hozza magával a kulturáltság minőségi javulását is. Amerikában már ötven évvel ezelőtt általános tapasztalat volt, hogy a diplomás emberek nagy része nem nagyon olvas szépirodalmat, leginkább csak üzleti élethez szükséges szakkönyveket vesznek a kezükbe, vagy a szórakoztató irodalmat keverik az igényesebb irodalommal. Utóbbi persze nem baj, hiszen a szórakozásnak is megvan a legitimációja. Húsz évvel később aztán ez a tendencia Magyarországon is megjelent, és mind a mai napig tart. Az, hogy a Könyvhéten tele a Vörösmarty tér, optikai csalódás, mert közben a kiadott könyvek példányszáma és az eladási eredmények nagyon alacsonyak. Kivételek persze akadnak, főként a szenzációhajhász memoárok, sztárok életrajzai és olyan sikerszerzők és kötetek esetében, mint a Harry Potter. Ez jelenthet egyfajta minőségromlást, de óvatosnak kell lenni az ilyen kijelentésekkel. Lehet, nem olvasunk szakértők által is épületesnek tartott irodalmat, de blogokat és különböző fórumokat egyre többet, és itt is akadhatnak értékes tartalmak, amelyek képesek életben tartanak a kultúrát. Ahhoz azonban még nagyon keveset tudunk erről a területről, hogy megmondhassuk, ez hova vezet, mennyire pótolhatók a hagyományos tartalmak.
– Ez nem túl biztató kép, a Harry Potter viszont – bár szórakoztató irodalom – vitathatatlan érdeme, hogy rengeteg embert szoktatott rá az olvasásra. Van tehát némi pozitív kisugárzása az alacsony kultúrának is, átjárási lehetőség alacsony és magas kultúra között?
– Boldizsár Ildikó mesekutató készített egy hosszabb kutatást a Harry Potter könyvek kapcsán, aki részletesen elemezte a regényeket. Ebben az esetben mindenképpen egy szerencsés csillagállásról beszélhetünk, ezekben a könyvekben ugyanis nagyjából minden megtalálható, ami képes bevonni, megragadni az olvasót: jó és rossz örök harca, a kollégiumi élet megpróbáltatásai, a versengés, a misztikum, a kispolgári miliő kritikája. Ráadásul tíz másodpercenként történik valami akció, ami fenntartja az érdeklődést. Ez kétségkívül sok addig nem olvasó embert vonzott. Hasonló példa viszont már nem akad, a filmváltozatok megjelenése után pedig többen már nem is olvasták el a könyveket.
Előfordulhat egyébként, hogy például egy krimi művészi értéket hordoz, zenében is dívik a crossover műfaj, egy-egy zenész popban és jazzben is kipróbálja magát, népművészet és popzene között elég gyakori az átmenet.
Egy kevésbé értékes mű meghozhatja a kedvet a magas kultúrához, de le is blokkolhat.
– Ha már Harry Potter és fiatalság: sokan panaszkodnak a fiatalokra, hogy érdektelenek, és ha körbenézek, a kulturális események látogatói Veszprémben is zömében az idősebb korosztály. Más tapasztalatok szerint viszont lassan érik egy fiatal, kultúrára éhes értelmiség.
– Természetesen ebben a korosztályban is vannak, akik kultúrára éhesek, noha az én tapasztalataim általában éppen ellenkezőek, de egzakt adatokkal jelenleg egyik álláspontot se tudjuk alátámasztani. Az értékvizsgálatok mindenesetre azt mutatják, az anyagi biztonság, a sikeres és kellemes élet fontosabbak, mint az ún. posztmateriális értékek, a szabadság, bölcsesség, szépség és a szociális értékek, valamint a művészet és a kultúra.
– Mi befolyásolja leginkább a kulturális fogékonyságunkat?
– Rengeteg tényező, többek között maga a kínálat is. Lehet egyfajta genetikus öröklöttséggel és veleszületett fogékonysággal is számolni, nagyban befolyásol a szülői mintakövetés, a kortárs csoport, a nemzedék, a tömegirányzatok, és emellett az értékrend, a habitus, azaz, hogy mennyire egzisztenciális szükségletem, hogy kulturálódjak. Az „akinek van, annak adatik” elv itt is igaz: kulturális szocializációnk, az otthonról hozott kulturális tőkénk, életvilágunk és élményvilágunk, vagyis a korábbi élmények szerkezete nagyban befolyásolja a választásainkat.
– És persze ott van a gyerekkori szocializáció fontossága is. Mennyiben determinálnak ezek? Válhatunk kultúrafogyasztóvá felnőttként is?
– Már-már közhelyszámba megy, milyen fontos a gyerekkori szocializáció, a családi tőke: nagyban meghatározza a későbbi kulturális hozzáállásunkat. Ugyanakkor az sem mindegy, hol szocializálódunk: a tereink, utcáink épp olyan fontosak. Ebből a szempontból pedig elég aggasztó, hogy a Wass Albert szobrok – aki művészi alkotásait tekintve inkább közepes szerző, ideológiája pedig elég veszedelmes – egyre szaporodnak. Jóval kevesebb emlékmű tiszteleg, mondjuk Pilinszky, Ottlik, Szabó Magda, Mészöly Miklós művészetének. Bizony eléggé szoros lehet a kapcsolat a mindenkori kultúrpolitika és az egyéni élettörténések között is – erről sem szabad megfeledkezni.
Visszatérve azonban a kérdésre, bár a családi örökség kétségtelenül meghatározó, a tágabb környezetünk is kihat az életünkre, és felnőtt korban, a másodlagos szocializáció során sokat formálódhat az ízlésünk. Negyven éve tagja voltam egy hajógyári munkásokból álló társaságnak, melynek többsége munka mellett tanult, és rendkívüli mértékben szomjazták a kultúrát, és bizonyos tekintetben - például olvasottságban - már meg is előzték az értelmiség jelentő részét.
Az iskolázottság és a családi tőke tehát önmagában kevés, a nyitottság, a motiváltság, a társadalmi és egzisztenciális felemelkedés vágya sokat nyom a latban.
– A Magyar Kultúra Napján adják át az oktatással, pedagógiával kapcsolatos díjakat is, nyilván nem véletlenül. Összességében miért fontos, hogy foglalkozzunk a kultúrával és milyen veszélyeket rejthet, ha nem így teszünk?
– Igényes kulturális termékek fogyasztása azért is fontos, mert nagyban fejleszti a szövegértési képességeinket, tájékozottá tesz, kritikai szemléletet ad. Sajnos azt tapasztaljuk, hogy számos területen, ahol eddig élen jártunk – például a matematikai, olvasási készségek –, lecsúsztunk, és ez a kulturáltság hiányára vezethető vissza. Bizonyos kulturális termékek hiánya erősítheti a barbár és modortalan viselkedést, aminek sajnos sokszor tapasztaljuk jeleit. Az sem mindegy egyébként, hogy honnan tájékozódunk, művelődünk: aki csak a központi tájékoztatásra hagyatkozik, ezt bizonyítja a menekültek elleni szégyenletes plakátkampány, azt könnyű megvezetni. Az pedig bizonyosan nem tesz jót egy országnak, ha megosztó párhuzamos kultúrák alakulnak ki egymás mellett.
Érdemes minél több helyről tájékozódni, kulturálódni, minél több igényes művet olvasni, nézni, hallgatni.
Attól persze nem lesz valaki jobb, erkölcsösebb, bölcsebb ember, ha hirtelen elolvas három Thomas Mann regényt, inkább épp fordítva van: a Thomas Mann regényeket azok olvassák, akik már eleve tudatosabbak, és akiknek ez nem kikapcsolódást, hanem bekapcsolódást jelent. De mindenképpen törekedni kell erre. És mivel az ember nem programozott szerkezet, a kultúra területén mindig lehet kisebb fajta csodákra, pálfordulásokra számítani.
