Újságíróként az ember rengetegféle történettel találkozik: az egészen hétköznapitól kezdve a szélsőségesig, nap mint nap emberi sorsok tárulnak elénk. Ezekből jó esetben érdekes és tartalmas cikkek születnek, az igazi sztorik azonban néha azok, amelyek nem kerülnek napvilágra.
Vass Virágnak több mint húszéves újságírói pályafutása során bőven volt lehetősége ilyen történetekbe belebotlani: egy pályázatnak köszönhetően már főiskolásként bekerült a Nők Lapja csapatába, ahol először rovatvezetőként, majd 25 évesen már főszerkesztő-helyettesként dolgozhatott, később pedig a magyar Elle magazint igazgatta főszerkesztőként. Munkája révén több külföldi országba eljutott, első kézből tapasztalhatta meg, mennyire sokszínűek vagyunk mi emberek, ezek az élmények pedig elemi erővel hatottak rá, olyannyira, hogy ma is ezekből merít.
2009-ben aztán, amikor Kepes András felvetette az ötletet, hogy próbálja ki magát a regény területén is, nem nagyon hezitált: régi titkos vágya valósulhatott meg ezzel. Az persze kérdéses volt számára is, vajon az, ami publicisztikában működik, vajon működni fog a próza szintjén is. Úgy tűnik, igen, hiszen Szoknya-blues címmel már a nyolcadik kötete jelent meg 2015-ben.
A kötet – amiből az este során jó néhány részlet elhangzott – több szempontból is mérföldkőnek számít: például azért, mert az írónő itt műfajt váltott, és a Gillyan Flinn filmadaptációt is megért Holtodiglan című regényéből ismerős domestic noir felé mozdult el. Míg előző két regényében, a Sohaférfiban és az olvasók kérésére készült Sohanőben az elköteleződni képtelen férfi illetve nő állt a középpontban, a Szoknya-blues-ban egy nagyon is új jelenségről, az ún. „Fűevőkről” mesél.
Még a Sohanő írásának idején, az anyaggyűjtés során bukkant rá különböző blogokra, amelyekben szó esett a Fűevőkről is, azokról a férfiakról, akik minden formájában elutasítják a kapcsolatokat. Ezek, a ma már világszerte alakuló közösségek ihlették a regény egyik főszereplőjének, Barnának is a karakterét, aki maga is „Fűevő”, egy rejtélyes okból kifolyólag mégis érdeklődni kezd az egyedülálló anya, Anni iránt.
Ezzel kapcsolatban Vass Virág néhány műhelytitkot is megosztott a közönséggel: mielőtt nekilát egy új regénynek, a hitelesség érdekében rendszeresen konzultál pszichológusokkal, mint ahogy az este során szintén taglalt, időutazást is megélt Sohanő szereplői kapcsán tette. Először egyébként mindig a karakterek formálódnak meg a fejében, a sztori csak azután kristályosodik ki. Ha pedig időközben elakadna, a megfelelő cím kitalálása mindig új lendületet ad neki. A Szoknya-blues címét például a zenei műfaj karcossága, ritmikája mellett egy Hobo dal ihlette.
Kilián László kérdésére az írónő azt is elárulta, már körvonalazódik előtte új regényének terve: általában egy-egy könyv írásának kétharmadánál megtalálja a következő történet, ami nagyban segíti azt is, hogy az utolsó mondatok leírása után könnyebben el tudja engedni a korábbi alkotását, és kevésbé érezze magát kiüresedettnek. Most épp egy megtörtént eseten dolgozik, egy ismert magyar személy portréját szeretné megrajzolni, akinek a históriája az egész 20. századon átível. Ez még sok időt igényel, de várhatóan jövőre már a könyvesboltok polcaira kerül a kötet, addig pedig egy kisebb lélegzetvételű regénnyel igyekszik meglepni az olvasókat.
