Eltűntek a városszéli kispiacok és kiürültek az udvarok is Devecserben. Az utóbbi hónapokban tört ki a botrány a lomisok miatt, akik engedély nélkül árulták az összegyűjtött lomokat szinte a város egész területén. A polgármester régóta keresett megoldást a helyzetre. Most úgy tűnik, sikerült. Az árusok a laktanya területén kaptak helyet.
Három hónappal ezelőtt még a polgármesteri hivatal előtt tüntettek a lomisok, mondván, hogy az önkormányzat romaellenes rendeletet hozott, amikor szabályozta a használtcikk-árusítást. A januárban elfogadott helyi rendelet szerint csak működési engedéllyel lehet használtcikket árulni Devecser belterületén, aki pedig ilyen dokumentummal nem rendelkezik - ide tartozik a lomisok döntő többsége -, annak a három kilométerre lévő laktanyába kell áruival kiköltöznie. 15-20 éven át nem sikerült rendezni a helyzetet a városban. Már megszokott volt, hogy aki Devecserbe látogat, szinte mindenütt kirakodóárusokkal találkozik. A családok sok esetben a saját udvarukon árulták a külföldről behozott, alig használt holmikat, kerékpárokat, pecabotokat, bútorokat, illetve egyéb aprócikkeket. Ezekhez az árukhoz szinte fillérekért lehetett hozzájutni - persze nem legálisan, hiszen számlát, nyugtát az árusok soha nem adtak. Az érintett körülbelül kétszáz család többsége roma, ezért a döntést a kisebbség romaellenesnek titulálta. Holczinger László, Devecser polgármestere a Vehírnek elmondta, hogy nincsenek könnyű helyzetben, még akkor sem sem, ha most úgy tűnik, hogy megoldást találtak. Az alapprobléma az - mondja a város embere -, hogy egyetlen jogszabály sem definiálja a "lomis" tevékenységet. A szakhatóságok mindent az önkormányzatra hárítottak. A piacról szóló törvény szerint bárki bármit árusíthat, ha azt alkalomszerűen űzi. A hónapok óta tartó botrány kezelésére, az önkormányzat olyan határozatot hozott, hogy a lomisok rendelkezésére bocsátotta a várostól 3 kilométerre lévő laktanya területét, melynek üzemeltetéséért egy pécsi cég felel. Természetesen az üzemeltető helypénzt szed az árusoktól, napi ezer, vagy havi 20 ezer forintot egy negyven négyzetéméres elárusító helyért. A pécsi cégnek a befolyt összeg után helyi iparűzési adót kell fizetnie. Ezzel úgymond sikerült legalizálni és normális keretek közé szorítani a korábban sok port kavart tevékenységet. Nem akarjuk elvenni a megélhetési lehetőséget ezektől a családoktól, csak rendet szeretnénk tenni a városban. A rendelet által most szabályosan árusíthatják portékáikat a lomisok, és senki nem fogja háborgatni őket, ha tartják magukat a szabályokhoz - mondta Holczinger.
Az "átköltöztetés" persze nem volt zökkenőmentes. A rendelet ellenére az árusok hetekig nem mozdultak el korábbi helyükről. A devecseri önkormányzat által megbízott közterület-felügyelők akkor hetente többször is körbejárták a várost, és mindenkit megbüntettek, akit engedély nélküli árusításon kaptak. Egy alkalommal egy átfogó razziát is tartottak Devecserben, amelynek során számos hatóság közösen ellenőrizte a lomisok tevékenységét. A büntetés mértéke esetenként elérte a kettőszáz ezer forintot. Ezt követően mindenki tudomásul vette a rendeletet. A februárban még üresen álló 3,5 hektáros laktanya néhány hét alatt megtelt a lomisokkal, és rövid idő alatt létrejött az ország egyik legnagyobb használtcikk-piaca. Az önkormányzat kasszájába évente több millió forint folyik majd be iparűzési adóként. A területhez biztosított az ingyenes parkolás, továbbá éjszaka kutyás biztonsági őrök őrzik a területet.
Átmenetileg tehát megoldódott a helyzet. Az árusok már nem lázadoznak. Nincs szükségük működési engedélyre, de számlaadási kötelezettségük sincs. Devecserre pedig szinte rá se lehet ismerni, a korábban "lomisok paradicsomának" tartott város szép, rendezett. Eltntek az utcákról a szabálytalanul parkoló autók, az áruval telepakolt kiterített plédek, és kevesebb a szemét is. Devecser ma úgy fest, mint bármelyik dunántúli kisváros.
