Eperjes Károly, Melocco Miklós, Szeles József, Bayer Zsolt, Magyar Pálos Szerzetes Rend, Fábry Sándor, Balczó András, Borókai Gábor - néhány név azon polgári értékeket valló mintegy 50 közéleti szereplő és számos magánszemély közül, akik a meghirdetés óta eltelt alig két hónapban csatlakoztak a Nagyvázsony-táblaprogramhoz. SMS-riadólánc a faluban mintegy 40 nagyvázsonyi férfi részvételével. Marha(nagy)hajtás, a csordaterelés két év alatt országos hírűvé vált tavaszi és őszi programja. Dumaszínházi védnökség, a Showder Klub tehetséges fiataljainak 10 napos részvétele s ami igazán meglepő: mindezt a népszerű humoristák "saját kockázatukon vállalják". S mindehhez illetve a község egyéb fejlesztéseihez, életminőséget javító programjaihoz 2008-ban mintegy 100 milliós uniós és hazai forrás, szponzoráció.
- Honnan merít erőt, hitet és ötletet a napi teendők melletti kezdeményezésekhez?
- Három forrásból, amelyből az első az Istenhit a legfontosabb, mert ha nem tudnék a Gondviselőhöz fordulni, már néhány éve úgy gondolnám, hogy ma Magyarországon nem érdemes semmibe belefogni, semminek sem nekifeszülni. Annyi okunk lenne elkeseredni és annyi ember munkálkodik azon, hogy el is keseredjünk. Hazánkat és benne a magyar falut, a magyar kreativitást, kezdeményezőkészséget szabályosan kizsigerelik, elszürkítik. Az ember nem tökéletes, az istenes ember sem az, de mégis és mindenek ellenére a hivő ember nem pusztán a jelennek él és nem kizárólag a jelenben gondolkodik. Ezért van hova visszanyúlni és van hova előretekinteni.
- Mi a második erőforrás?
- Az élmények, a tapasztalatok. Épp most szervezzük annak a stúdiószínpadnak a találkozóját, amelyik 25 éve alakult és 5 éven át megkapott minden szakmai, anyagi és technikai hátteret, segítséget ahhoz, hogy a tatarozás alatt lévő Petőfi Színház helyett játsza megyeszerte a mesedarabokat heti rendszerességgel. Sőt: Húsvét előtti napokban a felvidéki magyarsághoz is eljutott egy 4-5 napos "turnéra". Ez a társulat 18-25 éves fiatalokból állt, de középiskolásként tagja voltam én is. A szervezés kapcsán gondoltam végig, hogy a családi fészek, az ősi hagyományok mellett ez volt időrendben a második olyan közeg, ahol meghatározó iskolán és rendszeren kívüli élményt kaptam: az önkéntes szolgálat, a közösség és a magyarságtudat meghatározó ajándékát. Ez persze akkor még nem tudatosult, de a cserkészetben helyére kerültek a dolgok.
- A cserkészetben úgy tudom az ország egyik legfiatalabb parancsnoka volt?
- 1990-ben alapítótagja, majd 1992-ben, 21 évesen parancsnoka lettem a veszprémi 486. sz. Bátorkeszi István Cserkészcsapatnak. Ez így önmagában egy kedves kis mondat, de a tartalom gyökeresen és azt hiszem, visszavonhatatlanul meghatározta életemet. Mivel egy kicsit túl fiatal is voltam egy gyermek- és ifjúsági közösség vezetéséhez, ráadásul ekkor kerültem a református főiskolára is, úgy éreztem, hogy megkettőzött erővel kell dolgoznom a rámbízottakért. Minden hétvégén hazajártam, szerveztük a heti foglalkozásokat, havi túrákat, negyedévenkénti többnapos kirándulásokat és a nyári táborokat. 1993 - 2000 között több, mint 40 nomád tábort, vezetőképző tábort, vándortábort szerveztem és vezettem a Kárpát-medence legkülönbözőbb tájáin, Gyimestől Isztriáig. Cserkészcsapatunk a '90-es évek második felére mintegy 80 aktív tagot számlált a 6 - 26 éves korosztályból, ezzel a legnagyobb református cserkészközösség voltunk Magyarországon. A lemorzsolódás annak ellenére is alacsony volt, hogy a tagsági és a táborozási követelményeket is magasra szabtam. A nagykőrösi főiskolán sem tétlenkedtem, közreműködtem környékbeli cserkészcsapat újraélesztésében, diáklapot alapítottunk, Berlinben keresztény újságíró szemináriumon vettünk részt barátaimmal, alapítványt hoztunk létre, ami mai napig prosperál. Interjút készíthettem Orbán Viktorral, Sinkovits Imrével, Für Lajossal, Lezsák Sándorral. Ezek az élmények egyúttal kapcsolatokat, barátságokat, tapasztalatokat jelentenek, amelyekből táplálkozom ma is.
- Mi a harmadik erőforrás?
- Azok az emberek, akik körbevesznek. Elsősorban a család és a barátok illetve a munkatársak. Feleségem, Tímea jogász-politológus, de legelső sorban csodálatos társ és nagyszerű édesanya. Még engem is elvisel és partner a gyermekek nevelésében. Ez szerintem egyáltalán nem természetes manapság, mert sokszor a gyerek az első...
- Ezt kifejtené bővebben?
- Megpróbálom. Három gyermekünk van, Laura 6, Csanád 3 és fél, Lehel pedig 2 éves. De nem ők az elsők. Valahol Gyökössy Endrénél olvastam, hogy a gyermekeknek az a legjobb, ha azt látják, hogy apának anya, anyának apa a legfontosabb. Ez pedig apró dolgokban valósul meg: kezdettől fogva külön alszanak, feleségem rám szólt a legelső pici hazakerülésekor, hogy ne járkáljak lábujjhegyen, mert a picinek kell megszoknia, hogy zajlik az élet, nem nekünk teljesen leállni. A sok-sok szeretet mellett szigorú ütemet tartott szoptatásnál, nem ugrott hiszti-szerű sírásokra. Az első adandó alkalommal elmentünk egy hétvégére együtt, ami idő alatt a gyerekek nagymamánál voltak. Mai napig nem okoz gondot, hogy nyáron napokat, heteket töltenek nagyszülőnél a gyerekek, vagy ha színházba, házi buliba elmegyünk, barátai házaspár vigyáz rájuk. Nagyon fontosnak tartjuk, hogy este időben legyen közös ima, meseolvasás és fekvés, hogy maradjon Tímeával idő kettesben is lennünk. Igyekszünk egymás tiszteletét erősíteni a gyermekekben, nem beszélhetnek csúnyán sem egymással és különösen nem anyával, apával, nagyszülővel. De ide sorolhatóak az egészen apró dolgok: a nagyszoba és a hálószoba nem játszótér; ha valamit szeretnének, akkor kérniük kell és nem követelniük, mert az utóbbival nem érnek el semmit; az étkezés előtt fohászkodunk és meg kell köszönni a vacsorát anyának stb. Apró, de nagyon fontos dolgok, mert a gyermekben 3-4 éves koráig eldől, hogy miként viszonyul a világhoz: szülőhöz, természethez, az értékekhez, a másikhoz. A szülőktől ajándékképpen minden évben azt kérjük, hogy segítsenek abban, hogy egy évben 2 alkalommal egy-egy hetet együtt töltünk, rendszerint valahol a Kárpát-medencében. El tudunk együtt utazni, de egy boltba vagy társaságba is bármikor bemegyek velük. Ők és az együttlétek adják a legtöbb erőt. Ők a harmdik forrás és persze a főiskolai barátok, akikkel gyakran összejárunk, a Pontes Alapítványt közösen üzemeltetjük, segítünk egymásnak.
- Mivel foglalkozik az alapítvány?
- Az alapgondolat a vidéki, főként falusi fiatalok társadalmi szerepvállalásának támogatása. A mai viszonyok az emberek többségét, így a fiatalokét is arra ösztönzik, hogy a közélettel ne foglalkozzanak, mert az néhány benfentes, specifikusan képzett politikus ügye. Ennek nem szabadna így lennie és a még egészséges nyugati demokrácia-szigeteken nem is így működik. Persze az ösztöndíj-programunkon és az elméleti dolgokon túl gyakorlatban is cselekszünk: tábort szervezünk fiataloknak, fiatal vállalkozókkal közösen helyi támogatói programokat szervezünk, helyi ingyenes havi lapot adunk ki. Ez legalább annyia fontos, mint a hétköznapi, adminisztrációs ügyek kezelése. S ha már itt, a hivatali ügyeknél tartunk, meg kell említenem azon munkatársaimat, képviselőtársakat is, akik próbálnak úgy gondolkodni, hogy mit hogyan lehet megvalósítani vagy mit hogyan lehet még jobban megvalósítani.
- Nincs könnyű helyzetben Nagyvázsony sem. Táblaprogram, SMS-riadólánc, dumaszínház... Össze lehet őket kötni egy füzérre?
- Igen. A politika olyan ijesztő mértékben el van foglalva önmagával; és a mi még súlyosabb: a kormány olyannyira nem érzékeli, vagy ami még roszabb, tudatosan szemet húny a valós problémák felett, hogy rá kell jönnünk, amíg nem jön egy érték- és magyarságorientált változás, addig csak magunkra számíthatunk. A pályázati döntések átláthatatlanok, komplikáltak és - ha a híradásokra gondolok -, dermesztően korruptnak tűnnek. Nekünk viszont kötelességünk a 190 iskolásról és 100 óvodásról gondoskodnunk, a falut fenntartani, fejleszteni. Aki vesz az egész magyarság sorsát meghatározó Kenyérmezei csata idei, 530. évfordulóján egy táblácskát magának, amit a Kinizsi-várnál teszünk ki, az néhány sör árával hozzájárul nevének megörökítéséhez és egy jó ügyhöz. Valamint üzen: tisztában van azzal, hogy ma Magyarországon szükség van a falusi oktatási, nevelési intézményekre és ezekről Magyarországnak kötelessége teljes mértékben gondoskodnia. Két hónap alatt több, mint félmillió forintot kaptunk, pedig a várpénztár csak a napokban nyit ki.
- Akik az SMS-riadólánchoz csatlakozták, azok a nagyvázsonyi férfiak vállalták, hogy ha kapnak egy riasztást a polgárőröktől vagy valamelyik központi készülékről, 10 percen belül a helyszínen vannak és segítenek megvédeni értéket, emberi életet. Ez a mozgosíthatóság jól jöhet egy határbéli buszbalesetnél, tűznél addig és oly mértékben, amíg ki nem érnek a hatóságok. És persze közbiztonságot erősítő hatása is van, mert itt is magára maradt a magyarság. Ezért is nyitottunk új rendőrirodát, erősítettük meg a polgárőrséget.
- A Dumaszínházzal kialakult kapcsolatrendszer személyes barátságokra, közös élményekre és értékekre épül. Nagyvázsony turisztikai jelentőségét csak a rendezvények adhatják vissza, amihez saját forrásunk nincs. A stund up kabaré képviselői azt ajánlották fel, hogy védnökségük alá veszik településünket, az itteni nyári fellépés-sorozatuk esetleges bevételét testvériesen megosztjuk, ha viszont veszteséges lenne a fesztivál, akkor ők állják annak költségeit. A lényeg ugyanaz: magunkra, barátainkra és hitünkre számíthatunk, amíg tartanak a zord idők.
- Lesz nyári fesztivál annak ellenére, hogy a Művészetek Völgye elmarad?
- Nálunk lesz, a szokásos időpontban, ami idén július 24-e és augusztus 2-a közé esik. Tíz napon át lesz minden este élő kabéré a Showder Klub sztárjaival, a megnyitón az 1000 éves megyerendszer egyik kiemelkedő helyszíneként középkori ünnepség lesz, de lesznek 10 napon át vásári komédiások, fellépnek testvértelepüléseink és a saját művészeti illetve civil közösségeink, lesz kézműves-vásár és bemutató, lovasprogramok. Ami külön megtisztelő, hogy a Művészetek Völgyének szervező csapatától többen jelezték együttműködési, szervezési segítségüket, amiről most folynak az egyeztetések. Azt hiszem, hogy a hétköznapokat nézve Nagyvázsonyban sincs okunk a vidámkodásra, de ahhoz, hogy megmaradjunk, megtartsuk jövőnket és erőt gyűjtsünk a jövőre nézve, nagyon nagy szükségünk van a jókedvű alkalmakra.
