Balázs Szabolcs informatikusnak napi rutinszerűen végzett munkája mellett mindig is fontos volt, hogy valamilyen kreatív tevékenységgel foglalkozzon. Gyerekkorában természetesen ő is kikerülhetetlenül találkozott a társasjátékokkal, néhány éve pedig visszakanyarodott ehhez a vonalhoz. Először csak a baráti körben jött fel újra, egyre gyakoribbá és egyre több résztvevőssé váltak a játszmák, Szabolcsnak pedig önkéntelenül pörögni kezdett az agya.
A rajzolgatás, tervezgetés után Szabolcs 2015 decemberében dobta piacra első játékát, a Csővázat. Alapelvét tekintve egyszerű, könnyedén megtanulható logikai játékról van szó, mégis rengeteg lehetőséget és variációt foglal magában, ezen felül pedig igencsak megmozgatja az ember agytekervényeit: logikázni kell, kiszámítani a másik lépéseit, és átlátni a rendszert.
A Csőváz már több veszprémi játékboltban megtalálható, de megrendelhető a www.csovaz.hu oldalon is.
Szabolcs még az út elején jár, de tele van elképzelésekkel, és szeretne egyre jobban bekerülni a szakma vérkeringésébe. Az interjúra magával hozott még egy játékot, az Ősidőket, egy klasszikus partijátékot, amely már több személyt szolgál ki, és szabályait tekintve is komplexebb. A termék már szinte teljesen kész, de Szabolcs azért még töri a fejét pár csavaron.
Főleg a serdülő és felnőtt korosztályban határozná meg a célcsoportot, de a kicsiket sem hagyja unatkozni, másik szabadidős tevékenysége ugyanis a meseírás (de pályafutása során volt már zenész és költő is).
Egy társasjáték elkészítése összetett munka. Az első 60-70 százalékot viszonylag könnyű elérni: ha megvan az ötlet, gyorsan lefirkantja az alapszabályokat. Ezt követően válik egyre nehezebbé a tervezési folyamat, ez rengeteg precizitást és türelmet igényel: ki kell találni a kezdő értékeket, balanszírozni kell a játékosok esélyeit, illetve fáradhatatlanul tesztelni kell, amíg minden a helyére nem kerül.
A játékkészítés során egyszerű alapelvet követ: gondolkozós, taktikázós játék készítésére törekszik, ami gyorsan lejátszható, így nem válik unalmassá.
A főállású munka és a játékkészítés összeegyeztetése nem mindig könnyű, de a ráfordított energia mégis megtérül, az egész napos képernyő előtt ülés és a monotonitás után ugyanis felüdülést jelent ötletelni és alkotni.
Szabolcs úgy látja, hogy az egyre nagyobb mértékű „digitalizálódás” cseppet sem csorbít a társasjátékok népszerűségén, egy iszogatással, beszélgetéssel, önfeledt kikapcsolódással vegyülő társasjátékparti pedig utánozhatatlan hangulatot teremt barátok közt és családi körben egyaránt.
