A történelmi gyökerek felkutatása és a hagyományok ápolása nyomán született meg az elhatározás, hogy 2016. március 5-én a kétéves altisztképzésen részt vevő honvéd altisztjelöltek meglátogassák a Jutasi elődök hagyatékát.
Az emléknap és a koszorúzás keretében ünnepi beszédet mondott Bozó Tibor dandártábornok a Magyar Honvédség Altiszti Akadémia parancsnoka, Földesi Ferenc nyugállományú ezredes, hadtörténész, Kriston István főtörzszászlós, Magyar Honvédség vezénylőzászlós, Lisztes Bálint honvéd altisztjelölt, Némedi Lajos, Veszprém alpolgármestere, továbbá Hegedűs Ferenc, a 101 éves páncélos őrmester.
Feri bácsi több ütközetben is bizonyította vitézségét, harcolt a Don-kanyarban ahol több tiszt hősi halála után ő vette át az alegység vezetését. A háború végén angol hadifogságba esett, ahonnan 1946-ban tért haza. Helytállását elismervén századparancsnok-helyettesnek nevezték ki.
Az akadémia törekszik arra, hogy feltárja a magyar altisztképzés legnemesebb hagyományait, illetve az elődök követendő példáit az altisztek személyiségjegyeinek részévé tegye.
A hagyományok és a múlt tisztelete mellett azonban szinte ugyanolyan jelentős az is, hogy az akadémia tisztában legyen azzal, merre tart. A honvédség előtt álló követelményeknek csak egy elhivatott, tenni akaró hadsereg képes megfeleli.
A Jutasi tisztek szinte mindegyikére jellemző volt, hogy békeidőben nem övezte őket túl nagy népszerűség kemény, katonás elvárás-rendszerük miatt, háború idején azonban mindig kiemelkedtek önfeláldozásukkal s helytállásukkal a haza védelmében.
Igaz ugyan, hogy a követelmények mindig is magasak voltak, ám nem teljesíthetetlenek s a cél soha nem a kegyetlenkedés, sokkal inkább a jellem formálása s a tradicionális értékek átadása volt.
A második világháború idején a Wehrmacht egy tisztje úgy fogalmazott: „én semmit nem irigyelek a magyaroktól, csak Jutast.”