A húsvét előtti időszakban tartják a katolikusok a nagyböjtöt, amikor szigorú szabályok közé szorítják az étkezéseket. Praktikus szempontból ennek az a célja, hogy testileg és lelkileg is megtisztulva készüljenek a keresztények legnagyobb ünnepére, a húsvétra. A böjt mindkét területen jól teljesít: a kontrollált élelmiszer-bevitellel kipucolhatjuk a szervezetünkben felhalmozott méreganyagokat, az önmegtartóztatás pedig jellemformáló lelki gyakorlat. Nem véletlen, hogy a böjt az összes nagy vallásban megjelenik a legjelentősebb ünnepek előtt.
A lelki megtisztulás és az önmegtartóztatás azonban nemcsak az étkezésben jelenhet meg – egy másik nagyon jó eszköz erre a zarándokutak teljesítése. Ahogy a böjtöt sem csak vallásos emberek végezhetik (sőt, mostanában világi divatnak számítanak a különböző tisztító kúrák), úgy a zarándokutak sem csak a hívőknek ígérnek szellemi fejlődést.
Sőt, még csak abban sem kell hinned, hogy a zarándokút teljesítése megváltoztathat téged. Ha több száz kilométert gyalogolsz, és heteken át javarészt nincs kihez szólnod, rákényszerülsz, hogy magadba mélyedj. Nincs hova menekülni önmagad elől.
Ez az utolsó pont persze nem feltétlenül igaz. A világ legnépszerűbb zarándokútja, az El Camino olyan sok embert vonz, hogy szinte már lehetetlen egyedül lenni a francia határtól Santiago-ig tartó út közben.
A fésűkagylóval jelzik az El Camino útvonalát
Noha az El Camino célpontja Santiago, Szent Jakab sírja, a zarándokút a kereszténységet megelőző időkig visszanyúló történelemmel rendelkezik. Már a kelta időkben is zarándokok járták, a keresztények körében pedig akkor vált népszerűvé, amikor a középkorban állandósultak az arab-keresztény háborúk a Szentföldön, és így a korábban használt, Jeruzsálembe vezető útvonalak életveszélyessé váltak. A 12. századra már az egyik legjelentősebb keresztény zarándokúttá vált, az 1130-as években Aymeric Picaud francia pap útikönyvet is írt róla Codex Calixtinus címmel.
Az útvonal mellett éppen ezért felkészülten várják a vándorokat. Számos zarándokszállást építettek – ezeket a zarándoklevél felmutatásával lehet igénybe venni –, az útvonalat jól láthatóan jelzik, a helybeliek pedig, ha nem is mindig tudnak angolul, nyitottak az idegenek felé.
Zarándokszállás
Úti célunk, Santiago de Compostela nem csak vallási szempontból magával ragadó hely. Az ókori rómaiak Finisterrének hívták, ami szó szerint azt jelenti: a föld vége. Santiago ugyanis Európa egyik legnyugatabbi pontja, ahonnan az óceán felé tekintve már nem látható több szárazföld, csak a végtelen víz. Lenyűgöző látvány!
A Finisterre szikla
Végső soron azonban mindegy is, hogy böjtölünk, zarándoklatra indulunk, vagy másféle lelki gyakorlatot választunk. A lényeg, hogy készüljünk fel az ünnepeinkre, és éljük meg őket úgy, hogy javunkra váljanak.
