Győzelmünkhöz nem férhetett kétség. Ezt nyilatkozta a mérkőzés végén Velky Mihály és valóban ez a legtömörebb összefoglalója a 23. forduló minket érintő meccsének. A férfi kézilabdában is dicső múltú Rába parti városba látogatott csapatunk ezen az első igazán tavaszi napon. Szép emlékeink fűződnek a Magvassy Csarnokhoz, hiszen itt arattuk első idegenbéli győzelmünket a Budapest Bank ligában. Nagy bravúrnak számított ez akkor és tulajdonképpen ez adta meg a kezdő lökést a sikeres újonc szezonunkhoz. Nagyot fordult az idő kereke azóta, hiszen a rájátszásban már esélyesként utaztunk a vizek városába és most se gondolhatta senki, hogy nem mi fogjuk megnyerni ezt a találkozót. Ez részben igen örvendetes, hisz a füredi kézilabda megerősödését, a legfelsőbb osztályban történő meggyökeresedését mutatja: az ötödik helyezett utazott a tizennegyedikhez. Másrészről nem lehet egyetlen olyan magyar kézibarát, így füredi sem, akit nem szomorítana el az a tény, hogy a sok szép hazai és nemzetközi sikert elért, jelenleg is kíváló utánpótlással rendelkező győri együttes kieső helyen áll. Sőt, ezzel a vereségével matematikailag is kiesett a férfi kézilabda első vonalából. Bármennyire is örültünk a győzelmünknek, ez azért megkeserítette a szánk ízét. (Biztosak vagyunk benne, hogy nem ez volt az utolsó meccsünk győri barátainkkal az NB.I.-ben!)
Természetesen az esélyesek magabiztosságával készült csapatunk erre a meccsre, de Velky Mihály óva intette a fiait az elbizakodottságtól. A heti videózásnál - az ETO kövesdi meccsét látva - egyáltalán nem egy kiesett, főleg nem szétesett csapatot láthattunk. A győriek immár a terhek alól felszabadultva, mi több, a saját önbecsülésükért játszanak és ennek - illetve saját elbizakodottságuknak - a levét itta meg a legutóbb Éles József csapata. Ezt mindenképpen el akartuk kerülni. Talán a túlzott akarásunk okozta, hogy bizony az első helyzeteink - köztük Pásztor Pista hetese - kimaradtak. Persze kellett ehhez az ETO kinyitott és erőszakosan jó védekezése is. Bizony a tizedik percben 2:2-őt mutatott az eredményjelző és úgy, hogy mindkétszer mi egyenlítettünk. (Nem ízlett ez a harcias hazai védekezés nekünk!) Tombor Csabi gólja után vezettünk elöször, tizenegy perccel a kezdő sípszó után. Majd Lelkes Gabi szélről lőtt gólja nyugtatta az idegeinket. A nyitott védekezés ellen megpróbáltunk sok passzal, a labdát megbecsülve, a lehető legbiztosabb helyzetekig eljutni. Eközben sokszor a biztos helyett is biztosabb helyzetre vártunk és akkor is passz lett, amikor azért már lőni illett volna. Mindeközben kaptunk olyan buta gólt is, hogy a 12 méterről elvégzendő szabaddobásnál azt hittük, hogy a szagatottról jövünk. A lezserül a beállóshoz dobott labdát így könnyűszerrel csípték el a győriek és lőttek gólt, miközben mi azt sem tudtuk, hogy mi van. Bizony negyedóra elteltével is csak egy góllal vezettünk!
Szerencsére a felállt védekezésünkben nem volt hiba. Így mihelyt gólra váltottuk a helyzeteinket, kezdtünk elmozdulni a holtpontról. Biztos tartást adott a fiúknak Szabó Jimmy is a kapuban, aki sokszor hamarabb tudta a győri fiúknál, hogy hová fognak lőni, mintsem azok fejében megfogant volna az elhatározás. Ahogy mondani szokás: kottából olvasta a lövéseiket. Csak aki játszotta ezt a sportot, az a megmondhatója, hogy micsoda tartást tud adni egy ilyen kapusteljesítmény a csapatnak. Tombor pazar átlövés góljára (26.p.: 6:9) még válaszolni tudott a győriek karmestere, Nagy Tamás, de az utolsó másfél percben Jimmy újabb pazar háritása után Pásztor harmadik akció- és Frey harmadik hetes góljával elöször vezettünk néggyel és éppen a legjobbkor, a félidőt jelző sípszó elhangzásakor.
Megnyugtatta a fiainkat ez a vezetés és egy picit összetörhette a győriek titkos reményeit. Ezt mutatta a második játékrész első tíz perce. Miközben vendéglátóink csak egy gólig jutottak, a mieink ötöt lőve megduplázták a félidei előnyüket. Ez már valódi idegnyugtató volt játékosnak, edzőnek és drukkernek egyaránt. Eddig is a Füredfanatics dobjaitól, sípjaitól és rendületlen bíztatásától volt hangos a győri csarnok, de ekkortól kezdve már a játék szépségét is honorálhatták a csapatukat idegenbe is számosan követő füredi hívek.
Attól volt élvezetes a játék, hogy tíz perc után magukra találtak a győriek és nyolcgólos hátrányuknál sem adták fel. Így Szabó Jimmynek lehetősége volt ismételten bemutatni a tudását. (Pld. kétszer is pazarul fogta a győriek üdvöskéje, Németh Gábor fal mögé helyezett erős lövését.) Velky Mihály beküldte valamennyi hadrafogható játékosát. (Bakos Dávidot egy kisebb bokasérülés miatt nem kockáztatta; Jimmy pazar védései mellett Szatyinak elég volt a padról vezényelnie a védekezésünket; Sügérnek sem kellett a keménysége az egykori győri játszótársak ellen, míg Németh Laci az operációja után a padra se ülhetett még le)
Mohának azonban bemelegednie sem volt ideje, amikor egy eltévesztett ütemű, de semmiként sem szándékos belemenését - mindkét oldal meglepetésére - piros lappal "jutalmazták" a sípos emberek. Aki ismeri Árpit, az tudhatja: nem, hogy a szándékos, de még a véletlen durvaság is távol áll a játékától. Ő, aki gólvágóként számos pofont volt eddig kénytelen elviselni a pályafutása során, a védekezésében talán a kelleténél is fair-rebb játékot játszik. Erre most, egy ütemtévesztés után mehetett zuhanyozni...
Ez az itélet már nem tudta megzavarni a játékunkat. A füredi drukkerek felállva, vastapssal jutalmazták az utolsó percekben a csapatukat. Kíváló formában lévő szélsőink még három gyors góllal, Jimmy meg két újabb magabiztos háritással tettek pontot erre a kellemes kirándulássá szelidült mérkőzésre.
Ezzel a győzelemmel, már matematikailag sem kerülhetünk ki a legjobb nyolcból. Persze a fiúk nem a nyocadik helyet tűzték ki a céljukként!
Fiataljaink is becsülettel álltak helyt. Serdülőink nyolcgólos félidei hátrányukat ledolgozva döntetlent értek el, sőt még ők hamarkodták el az utolsó másodperceket! Ifistáink - akik között sok olyan fiatal is bemutatkozott, akik eddig jobbára az OSB csapatot erősítették - a szünetben még vezettek a sokkal több rutinnal rendelkező házigazdák ellen. Aztán a második félidő hajrájára elfogyott a szufla, győztek a hazaiak. Azonban az ilyen nagy csatákban lehet igazán edződni!
Budapest Bank férfi kézilabdaliga, 23. forduló:
Győri ETO FKC–Balatonfüredi KC 16:23 (7:11)
Győr, 200 néző. Vezette: Bonifert, Oláh
Győr: Herjeczki - Székely 1, Németh G. 2, Nagy T. 5 (2), Kányai, Bognár R. 2, Szles 5 (1). Csere: Sarmon(k), Petrovszki 1, Nagy D., Kőhalmi, Becker.
Vezetőedző: Vura József
Balatonfüred: Szabó I. - Tombor 8, Lelkes1, Salamon, Kovács GY. 2, Kis Á. 1, Pásztor 6. Csere: Horváth R., Frey J. 5 (3), Horváth Sz., Mohácsi.
Vezetőedző: Velky Mihály
Az eredmény alakulása: 10. p.: 2:2. 13. p.: 2:4. 20. p.: 5:7. 34. p.: 7:13. 41. p.: 8:17. 48. p.: 12:18. 45. p.: 15:20
Kiállítások: 6, ill. 4 perc
Hétméteresek: 4/3, ill. 4/3
Piros lap: Mohácsi (55. p.)
Edzői nyilatkozatok:
Vura József: A mai napon erőnkből ennyire tellett. A minden részben jobb vendégcsapat teljesen megérdemelten nyert.
Velky Mihály: Végig kezünkben tartottuk a mérkőzés irányítását, támadásban és védekezésben egyaránt jobbak voltunk, így győzelmünkhöz nem férhet kétség.
Ifi: Győri ETO - BKC 33:26 (15:17)
Serdülő: Győri ETO - BKC 18:18 (13:5)
