Ha jól tudom, csak nemrég kerültél kapcsolatba a művészettel. Hogyan történt?
Gyerekkori álmom volt, hogy művész legyek és már a gimnáziumban is a fél osztálynak én készítettem a rajzait, szüleim mégis más irányba tereltek - mondván a művészek éhen halnak. Így egyetemre mentem és menedzsmenttel kezdtem foglalkozni. Közel harminc éves elfojtás után azonban ismét kapcsolatba kerültem a művészettel. Barátaim buzdítására felvettem a kapcsolatot jelenlegi mesteremmel, Horváth Lajossal. A közös munka akkor rövidre nyúlt, ugyanis 2 évem útkereséssel telt, de 3 éve ismét felkerestem a festőművészt, azóta vagyok a tanítványa.
Hogy értékeled ezt a három évet? Hova jutottál és még hova lehet fejlődni?
Úgy érzem, hogy még az út elején vagyok, és minél inkább haladok, annál inkább így érzem. Azt gondolom, a művészet gyakorlásához több élet is kevés. Összességében viszont hatalmas boldogsággal és örömmel jár az alkotás - ugyanakkor, mint minden szakmának, ennek is megvannak a vérrel és verítékkel járó időszakai.
Úgy gondolom, nem kis bátorság kellett a váltáshoz.
Annyi bizonyos, hogy az üzleti dolgok után gyökeres váltás volt ez az életemben. Rögös volt a folyamat, alapjaiban változtatnom kellett a gondolkodásmódomon. Azt mondják, minden sikeres férfi mögött egy szerető asszony áll. Magam részéről nagyon sokat köszönhetek a feleségemnek, aki nagyon komoly hátteret ad nekem. Megtaláltam magam az alkotásban és boldogan élünk. Ezt pedig nem cserélném el semmire.
Hogyan jellemeznéd a fogadtatást?
Egy szóval: felemelő. A május 14-i kiállítás megnyitó az Íródeák Kávézóban szinte minden várakozásomat és álmomat felülmúlta. Becslések szerint százan lehettünk. A visszajelzések alapján jól érezték magukat a vendégek és tetszéssel fogadták a képeimet.
A kiállítás június 19-ig megtekinthető a Komakút tér 3. szám alatt.
Kiállításod címe „Képpé vált képzelet”. Miért ezt a címet választottad, hány műből áll a kiállítás és mi volt a fő ihletés?
A cím magát az alkotói módszertanomat jelöli. Belül elképzelek egy képet, amelyet tökéletesítek, és ha a fejemben összeállt, akkor vászonra viszem. Amikor festek, az álmaim, intuícióim, hangulataim és érzelmeim vezérelnek. A kiállítás 20 képből áll, ezek között találhatunk portrét, tájképet és metafizikai képeket is. Technikák tekintetében is a változatosságra törekedtem, a közönség láthat pasztellrajzokat és olajképeket is.
Milyen technikát használsz a legszívesebben?
Végigjártam a klasszikus iskolát, először ceruzával alkottam, majd szénnel, pasztellel, végül olajjal. Körülbelül egy éve festek olajjal, ami nagyon kevés idő. Mégis ez áll hozzám a legközelebb, úgy érzem, mintha mindig ezzel dolgoztam volna. Szeretem az anyagot, az illatát, ahogy kikeverem a színeket.
A mestereden kívül kik voltak hatással a munkásságodra?
Hegyeshalmi László, a rajztanárom. Sáska Tibor, akivel alkalmam nyílt együtt dolgozni pár hónapig. Még a kezdet kezdetén részt vettem egy jobb féltekés rajztanfolyamon, ahol falak dőltek le bennem. A nagy nevek közül Salvador Dalít emelném ki, az ő munkásságát közel érzem magamhoz.
Művészként mennyire motivál téged, hogy megvásárolják a képeidet?
Azért végzek egyéb tevékenységet is, mert elsősorban az alkotás öröme jelenti a motivációt, abszolút másodlagos, hogy megveszik-e a képeimet. Abban viszont hiszek, hogy minden kép keresi a helyét. Hatalmas élmény, amikor látom, hogy valakit megszólít a kép és örömöt visz az életébe.
Mi a célod?
Azt a boldogságot, amit én megélek az alkotási folyamat közben másoknak is átadhassam a képeimen keresztül. Talán közhelyesen hangzik, de a cél maga az út. Mindenkinek kívánom, hogy lelje meg azt a belső békét, kegyelmi állapotot és boldogságot, amelyet nekem ez az út adott.
Mennyire alakult ki a saját stílusod az évek során?
A stílusom állandóan, szinte hétről hétre formálódik, és úgy gondolom, baj lenne, ha ez másként lenne. A folyamatos fejlődést tűztem ki célomul és a mostani kiállításra sem mérföldkőként tekintek, inkább csak állapotként. A művészet egy vadló, a művész feladata pedig az, hogy úgy szelídítse paripáját, hogy az olyan irányba vágtasson, ahová a művész szándéka vezet...
