– Annak idején azzal a céllal hoztátok létre a Veszprém Portrét, hogy megmutassátok a város arcát, kultúráját. Így van ez ma is?
– Az alapkoncepció valóban az volt, hogy a veszprémi kulturális élet sajátosságaira és a turizmusra koncentráljunk, hiszen a kultúra nagyon fontos egy város, közösség életében, mi pedig ezen keresztül szeretnénk bemutatni Veszprém portréját. Amikor elindítottuk a magazint Pethő Imre főszerkesztővel, azt mondtuk, hogy ez kicsit veszélyes vállalás, mert ha a kultúrából szeretnénk felmutatni valamit, akkor előbb-utóbb ki fogunk fogyni a témából. Nem így lett. Mindig akad valamilyen aktualitás, másrészt annyira sokszínű Veszprém, hogy folyton merülnek fel új témák.
– Miként sikerült megvalósítani ezt a tervet a gyakorlatban?
– Nagyon széles spektrumon mozgunk: készült már lapszám az Ex Sympsionról, a Cserhátról, a civil szektorról, Veszprém gasztrokultúrájáról… Jellemzővé vált a szerkesztésben, hogy elkezdtünk kísérletezni, és tematikus számokat készíteni. Néha ezt a környezet, a helyzet szülte, máskor saját döntés eredménye volt, néha pedig „kényszerből” tettünk így. Ilyenkor egy közösség felhalmozott tudását mutattuk meg az Arcvonal rovatban – például amikor a színházzal vagy az állatkerttel foglalkoztunk.
A kísérletezés főleg az utolsó három számban volt észrevehető: a Bakony-Balaton TDM-mel együttműködve készítettünk el egy print anyagot, a Bakony-Balaton Portrét, majd Veszprém könnyűzenei életét dolgoztuk fel, sok hanganyaggal színesítve a lapot. A mostani új szám pedig a Smart City programmal foglalkozik, amely Veszprém jövőjéről szól. A Smart City nem csak egyfajta technológiai fejlesztés, hiszen az okos város kifejezés az intelligenciához és a kultúrához is köthető, tehát a helyi közösség mindennapjaira kihat.
– Egyfajta progresszivitás is jellemzi tehát a magazint?
– Egy magazin a felhalmozott értékekkel foglalkozik, ebből a szempontból tehát nagyon unikálisnak számít, hogy most épp' olyan témát feszegetünk, amely még a koncepciógyártás fázisában sincs. Ám ahogy az az interjúkban is elhangzik, ha Veszprém komolyan gondolja az Európa Kulturális Fővárosa programot, muszáj meglépnie ezeket a városfejlesztéseket.
Egyébiránt az újság olyan, amilyen a szerkesztőgárda. Nagyon erősen meghatározza Pethő Imre, nyilván én magam is, de a szellemiségéhez az újságírók is hozzáadnak. Imre izgő-mozgó ember, és amennyire lehet, ebben én igyekszem a partnere lenni. Nyitottságra törekszünk, és arra, hogy ezt a sokszínűséget a témák szintjén is tükrözzük, és kihasználjuk az internet sajátosságait.
– Említetted, hogy a magazin koncepciója változatlan, az eredetileg tervezett évi négy számot viszont az utóbbi időben nem sikerült tartani. Mi ennek az oka?
– Nagyon egyszerű financiális okai vannak. Akadt egy nagyon szép időszakunk, amikor a Norvég Civil Alapnál nyertünk egy pályázatot, ami nagy lendületet adott a csapatnak, illetve emellett több pályázaton is részt tudtunk venni – ám ezek a pályázati források most erőteljesen lecsökkentek. Pozitívum, hogy nyertünk a NEA pályázati kiírásán, így az idei következő szám biztosított. Emellett létezik egy nagyon szűk támogatói kör, akik személyesen kapcsolódnak vagy az újsághoz, vagy a szerkesztői gárdához, és minimális pénzzel támogatnak minket. Harmadrészt a Portré – és ebben némileg a Veszprém Index hangulatát idézi – egyfajta társadalmi munka. Nem tudom, más hogyan valósítja meg önmagát, de számunkra az önmegvalósítás egyik formája az, hogy elkészítjük ezt az újságot.
– Ha jól tudom, a látogatószám ennek ellenére rendkívül jó.
– Igen, a Google statisztikája alapján eddig 59 177 fő egyedi látogatónk volt, és 148 074 darab oldalmegtekintésünk. Tehát annyian kattintottak az oldalra, amennyi Veszprém lakossága. Nagyon piciről indultunk, most pedig azt látjuk, hogy a nehézségek ellenére is folyamatosan tudunk olyan témákat hozni, amelyek vonzzák az olvasókat. Persze jó lenne egy ráncfelvarrás a honlapnak, de ahhoz külön pályázat és pénz kellene.
– Ha ez megtörténne, a Facebokkal is összekötnétek az oldalt?
– No, ez az a terület, ahol már valóban elfogyunk. A Facebook megjelenésre már nincs erőnk. Ám lehet, hogy nem is olyan nagy hiányosság. A Facebook úgy tud információt átadni, valódi kommunikációs és marketing csatorna lenni, ha állandó, dinamikusan változó tartalomra épül – ez egy napi sajtóorgánumnál, kulturális intézménynél megvalósulhat, de egy statikus magazinnál, mint a Portré, nem feltétlenül tudnánk adekvát tartalmat generálni a Facebook oldalon.
– Visszatérve a finanszírozásra, a város mennyiben támogatja a magazint?
– Nagyon nagy vágyunk volt mindig is, hogy a város felismerje, a Portré értéket halmoz fel, és ezt megfelelően támogassa. Fájó pont, hogy a többi helyi, kulturális periodikákhoz képest minimális a támogatottságunk. Egy lap elkészítése 600 ezer forintba kerülne – ennek kicsike töredékét kapjuk; például a városi kulturális pályázatokon. Főszerkesztőnk korrekt ajánlattal kereste meg a várost: ha egy számot támogat az önkormányzat, akkor kettőt készítünk érte – erre még nem érkezett válasz. De nem adjuk fel, bízunk benne, hogy az önkormányzat a Portré szellemisége mellé áll.
– Létezhet kitörési pont egy ilyen nehéz helyzetből?
– Két út áll előttünk: az egyik, hogy komoly munkát fektetünk a pályázati lehetőségek kiaknázásába – persze ennek feltétele, hogy legyenek is jó lehetőségek. A másik feladatunk a támogatói kör kibővítése olyan személyekkel, akik azonosulni tudnak a Portré értékrendjével, és nem csak azért támogatják a lapot, mert sokan látják a hirdetésüket.
Az sosem volt célunk, hogy ebből meggazdagodjunk. Az alkotás vágya, az interjúalanyok visszajelzése hajt bennünket, és az, hogy ennek a közösségnek a tagjai érezzék, megbecsülik őket. Csak a jó hangulattal tudjuk pótolni, hogy kevesebbet tudunk fizetni (ami egyébként általános a vidéki kulturális magazinok életében), vagy épp semmit, mert az sem titok, hogy még nem volt olyan lapszám, hogy mindenkit teljesen ki tudtunk volna fizetni – legtöbbször a szerkesztőkön spórolunk.
– Öt éve indítottátok útjára a magazint. Ez elég jelentős mérföldkő ahhoz, hogy elgondolkodjatok, hova tovább.
– A nyár azzal fog telni, hogy hosszú távú terveket dolgozunk ki a Portré fennmaradásához, és előkészítjük a NEA pályázat őszi lapszámát. A NEA pályázatok talán lehetőséget biztosítanak majd a kiszámíthatóbb működéshez, illetve nagyon jó lenne, ha bekerülhetnénk a nagy helyi projektekbe. Annyi biztos, témaötletben sosem lesz hiány, és amíg erőnk futja és örömünket leljük benne, folytatjuk a munkát.
– Érdemes hozzátenni, hogy a lap mögött a Szabad-Sajtó Kulturális és Ifjúsági Közhasznú Egyesület áll. Hogyan kell elképzelni az egyesület életét?
– Az egyesület az Index Veszprém működtetésére jött létre, így korábban eredendően az Index munkájában tevékenyen résztvevő „újságírók” voltak a tagjai. Azóta ez megváltozott: az Index megszűnt, a tagok „felnőttek”, családanyák és családapák lettek, néhányan eltávolodtak a közösségtől, cserélődött a gárda. Ma részben azok alkotják az egyesületet, akik a Portrét is összeállítják, és részben azok, akik a szellemiségéhez kötődnek. Az egyesületi szintű működés a pályázatok szempontjából is kedvező, noha rengeteg munkát igényel az aktív tagoktól, főleg Imrétől és az elnökünktől. De szívből csináljuk, és amíg ez így lesz, addig csináljuk is.
A Veszprém Portré internetes kulturális magazin 2011-ben indult útjára. Az öt év termése számokban:
15 lapszám
6 tematikus szám: Petőfi Színház, állatkert, Szilágyi Lackó, Index Veszprém, negyvenesek, Veszprém CD
1 print: Bakony-Balaton Portré
8 normál szám
Több mint 240 cikk: tárca, interjú
Több mint 1000 fotó, videó
59 177 fő egyedi látogató
148 074 darab oldalmegtekintés



