Változtatások nélkül adjuk közre:
A NÉGY MANCS aggályai az osztrák laboratóriumi csimpánzok, illetve a folyamatban lévő Veszprémi állatkertbe szállításuk kapcsán
A NÉGY MANCS alapítvány határozott aggályának adott hangot egy csapat valaha laboratóriumi csimpánzot Ausztriában fenyegető veszély kapcsán. Az úgynevezett „Baxter-csimpánzok” jelenleg a csődbement Gänserndorfi Szafariparkban (Ausztria) élnek, és előfordulhat, hogy hamarosan elszakítják őket egymástól, mivel egy részüket a Veszprémi Állatkertbe költöztetik.
Az osztrák Tierschutzrat, állatvédő szervezetek, nemzetközi primatológusok és európai állatkertek között létrejött szokatlan szövetség keretében a NÉGY MANCS már régóta hirdeti, hogy fenntartható megoldást kell találni mind a 41 Baxter-csimpánz számára. Ennek a megoldásnak a megkínzott csimpánzok jólétére és gyógyítására kell irányulnia. Az állatok évtizedekig kínlódtak az „Immuno AG" laboratóriumaiban (a céget 1997-ben a Baxter vásárolta fel). Afrikában fogták be őket, és tanúi voltak annak, hogy közben egész családjukat lemészárolták. Az Immuno laboratóriumokban az árvák külön kis ketrecekben nőttek fel. Némelyikük több mint 20 évet töltött teljes elszigeteltségben. Orvosbiológiai vizsgálatok és nyugtatók végtelen sorát kellett elszenvedniük. Tudományosan is bizonyított, hogy ez pszichikailag legyengítette őket, antiszociálisak lettek, illetve rendkívül érzékenyek a stresszhatásokra.
Az iparosodott országokban bevett szokás, hogy a korábban orvosbiológiai célokra felhasznált csimpánzokat menedékhelyeken „nyugdíjazzák”, ahol az elsődleges cél a sérüléseik meggyógyítása, illetve a lehető legjobb életkörülmények biztosítása. Az újraszocializálásra és mentális gyógyításra tett erőfeszítések ellenére igen törékenyek maradnak e szegény állatok. Ha a szociálisan érzéketlen csimpánzokat az állatkert közönségével szembesítenék, az valószínűleg komoly stresszt, és ennek következményeként szociális feszültségeket eredményezne. Előfordulhatna nyílt agresszió, súlyos sérülés, és egymás közötti, egyébként is labilis kapcsolataik könnyen felborulhatnának. Mi lesz velük, ha már nem tudnak beilleszkedni a csoportjukba sem?
Ráadásul e csimpánzoknál olyan viselkedési problémák is fellépnek, mint például az étkezési zavarok, a fokozott és kényszeres maszturbáció, szőrtépkedés, vagy az önmagukra veszélyes rohamok, melyek stresszhelyzetben sűrűsödhetnek is. Még ha a majmok jólétével nem is törődünk: valóban erre kíváncsi az állatkert közönsége?
Az állatkertekben gyakran találkozunk majmokkal, jóllehet azok pszichológiai szempontból rendkívül hasonlók az emberhez. Azzal érvelnek, hogy „a fogságban tartott majmok fajuk követei", és az állatkert ezáltal segít a fajok megőrzésében. Vajon a megkínzott, mentálisan sérült Baxter-majmok is szolgálhatják ezt a célt? Nem lehet, hogy a gondatlanság folyományaként fura, otromba és nevetséges torzszülötteknek fogják őket nyilvánítani?
A NÉGY MANCS kitart amellett, hogy bármi is legyen a megoldás, annak figyelembe kell vennie a majmok egészségi állapotát, akik rengeteg sérülést szenvedtek el, miközben laboratóriumi kísérletekhez használták őket. Különleges bánásmódot és tartási feltételeket érdemelnek egy menedékhelyen, és nem egy állatkertben.
Mindezekért a NÉGY MANCS ellenzi a csimpánzok magyarországi állatkertbe szállítását.
Hogyan jutottak idáig a csimpánzok?
1999-ben, miután a Baxter felvásárolta az Immuno vállalatot, úgy döntöttek, hogy leállítják a csimpánzokkal folytatott klinikai kutatásokat, mivel a csimpánz nem megfelelő modell a HIV szempontjából. Ráadásul a biológiailag közeli rokon csimpánz és ember közötti pszichológiai hasonlatosságokra vonatkozó, egyre mélyülő ismeretek miatt a kiterjedt kutatásban sajtóvonzatok is előtérbe kerültek. A Baxter egyértelmű figyelmeztetések ellenére is úgy döntött, hogy a csimpánzokat egy olyan helyi szafariparkra bízza, amely már egyébként is a csőd szélén állt. Amint az várható volt, a Gänserndorf Szafaripark csődbe is ment egy évvel azután, hogy a csimpánzokat a területén elhelyezték. A Baxter egy alapot hozott létre a majmok számára, amely csupán hat hónapig – 2008-ig – működött a „nyugdíjazásuk” után. A csimpánzok várható élettartama körülbelül 50 év, ami annyit jelent, hogy a 2030-as évekig kell még a nyugdíjukat finanszírozni.
A jelenlegi állapot szerint ugyanazok találtak ki egy második „megoldást”, akik a annak idején a szafariparkos ügyletet kiötölték. Ennek értelmében a Baxter-csimpánzokat szétválasztanák, és az úgynevezett „egészséges” egyedeket áthelyeznék egy újabb állatkertbe. Mindezt a Gänserndorf Szafaripark korábbi műveleti igazgatója irányítaná. Ebben az állatkertben nemrég kiépítettek egy olyan csimpánzlétesítményt, amely figyelembe venné Baxter-csimpánzok viselkedészavarait például azáltal, hogy lehetővé teszi a csoportok rugalmasabb összeállítását. Azokra a csimpánzokra azonban ismereteink szerint még nem dolgoztak ki vészhelyzeti tervet, amelyek megtörnek a közszemlére tétel által okozott nyomás alatt azután, hogy életük legnagyobb részében négyes biológiai veszélyszintű felügyelet alatt voltak elzárva. Ráadásul a Veszprémi Állatkert létesítményei több szempontból nem ütik meg azt a szintet, amelyet az osztrák állatvédelmi törvény garantál a fogságban tartott csimpánzok jólétének biztosítása érdekében. A Gänserndorfban maradó 23 csimpánz jövője pedig továbbra sem tisztázott.
Az osztrák állatvédelmi tanács (Tierschutzrat) egy olyan jogi szerv, amely az osztrák állatvédelmi törvény értelmében jött létre. A Tierschutzrat a Gänserndorf Szafaripark 2004-es csődje óta javasolja, hogy a Baxter-csimpánzokat ne hagyják sorsukra, elégítsék ki az osztrák törvények által előírt tartási feltételeket, továbbá rehabilitációjukat folytassák, és tudományosan felügyeljék. Ezeket a javaslatokat rendre figyelmen kívül hagyták.
A csimpánzok egészségi állapota
A Veszprémi Állatkert által befogadni kívánt csimpánzokat orvosbiológiai kutatási alanyokként használták 1974. és 1997. között. Ismert, hogy a hepatitisz és a HIV kutatásában intenzíven részt vettek, azonban a kutatást a gyógyszervállalat (korábban Immuno, azután Baxter) mindig titokban tartotta. Az orvosbiológiai kutatások eredményeként a 41 csimpánz 50 %-a hepatitisz C-vel vagy HIV-vel fertőzött.
A maradék 50 % fertőzöttségi állapota még nem tisztázott. Amennyiben bárki szerint megvizsgálták őket, nyilvánossá kellene tennie a teszteredményeket, illetve a minták elemzésének helyszínét. Az állítólagosan fertőzésmentes csimpánzokat 2005-ben vizsgálta meg újra egy FÜGGETLEN laboratórium, és az eredmények pozitívak lettek, ellentétben a Baxter vizsgálatain alapuló eredeti jellemzéssel. Azt beszélik, hogy újabb vizsgálatokat is végeztek, ezek eredményeit azonban nem lehet még tudni. Arról sem lehet tudni, hogy e teszteket ki végezhette el.
A csimpánzokat a csoport megosztásából adódóan fenyegető pszichológiai károsodás veszélye, az állatkerti látogatók miatt felmerülő további kockázatok, valamint a majmok bizonytalan egészségi állapota mind azt sugallja, hogy a szétválasztás mindenképpen felelőtlen lépésnek tűnik. Előfordulhat, hogy a csimpánzok ismét pénzügyi érdekek áldozataivá válnak. Ennek gátat kell szabni.
