Hetek óta szinte vezető hírként uralja a médiát a Pokémon Go, már amennyiben azt vesszük, hogy szinte nem telik el nap anélkül, hogy ne jönne valamilyen információ az okostelefonos játékról. Ha épp nem arról szólnak a hírek, hogy valaki zombi üzemmódra kapcsolva Pikachut kergeti magántelkekre betörve, a nagy nemzeti intézmények jelentik be, hogy tiltott PokéStopnak számítanak. A világ fele egyszerűen megőrült, a másik fele meg értetlenül áll és bámul, hogy mi ez az új mánia a 90-es évek végén, a 2000-es évek hajnalán menő japán zsebszörnyek iránt.
Mivel én is utóbbi táborba tartozom, felkerekedtem, hogy a Panda Büfé szerdai Pokémon Go Találkozóján „okosodjak” egy kicsit.
A Központi Kollégiumnál tartott találkozó célja egyébként az lett volna, hogy összehozza a különböző csapatokban játszó veszprémieket, tanácsokkal lássa el őket, és ellensúlyozza a jelenleg Veszprémet uraló piros csapat fölényét, így fenntartva a verseny izgalmát. Valószínűleg itt már kiderül, hogy a játék egy csöppet bonyolultabb (és talán tényleg izgalmasabb) annál, mint amit a kívülállók sejtenek róla, de azért ne rohanjunk ennyire előre, kezdjük az elejénél.
Annyit valószínűleg mindenki tud a játékról, hogy a világ legkülönbözőbb pontjain random módon pokémonok tűntek fel – persze virtuálisan – amiket egy pokémonlabda eldobásával lehet elkapni a telefonunk segítségével (pontosabban Androidos és iOS-es telefonnal). Nagyjából itt jön az első megütközés a szkeptikusok részéről, hogy mégis mi ebben a jó? Nos, a játékosok szerint például az, hogy
rengeteget mozogsz közben, ahelyett, hogy egész nap egy sötét szobában kuksolnál.
Mivel a játék GPS alapú és a mozgásodat követi, nem tudsz trükközni: ha 2 km-re van tőled egy pokémon, akkor 2 km-t gyalogolsz. Ráadásul közben egy csomó nevezetességet is megismerhetsz, felfedezheted a városodat – vagy akár az egész világot. A csapatépítő egyik résztvevője például találkozott már Veszprémbe látogató ázsiaiakkal, akik annak hírére érkeztek hozzánk, hogy itt is megjelentek a pokémonok – magyarán egyfajta modern turizmus is elindult.
Persze ha valaki kukacoskodni akarna, beleköthetne, miért csak zsebszörnyekért lehet kitenni a lábunkat az utcára, és vajon ténylegesen fel is fedezik-e az emberek a látványosságokat, vagy a pokémonok teljesen elvakítják őket. Lehet, de inkább nézzük a pozitív oldalát.
Az mindenesetre érdekes, tényleg mégis mitől ilyen vonzóak a pokémonok akár felnőtt embereknek is.
„Aki annak idején ismerte az animét és akár gyerekkori nagy meséje volt, annak most óriási élmény befogni őket. Te is a része leszel az univerzumnak”
– adott választ a kérdésemre egy fiatal lány.
Maradjunk annyiban, hogy azért engem ennyivel nem nyernének meg. Gyerekként én is néztem a rajzfilmsorozatot, mérsékelten még a chipshez kapható tazokat is gyűjtöttem, de már akkor sem hoztak annyira lázba, hogy felnőve mély lelkesedéssel töltsön el egy Charmander látványa. Sokkal inkább ízlések és pofonok kérdése lehet ez: valaki a Trónok harcáért rajong, más meg a Pokémonokért.
Veszprém Pokémon-térképe
De hogy igazságos legyek, van abban a pszichológiai vélekedésben valami, amit a Panda Büfések is említettek: amíg nem tudod igazán, miből maradsz ki, addig nem is érdekel a dolog. Sokaknak valóban csak annyi jön át a játékról, hogy sok hülye a virtuális valóságtól megrészegedve, az életét is kockáztatva villanypásztoron mászik át és magánlaksértést követ el, aztán csodálkozik, ha valaki rálő.
Ezt egyébként a srácok is elismerik, hogy van már egy olyan szintje a játéknak, ami túlmegy a józan ész határán. „Vannak vicces esetek, a kollégáim a postán például csak azért vállaltak be plusz körzeteket, hogy pokémonokra vadászhassanak – mesélte az egyik srác. – És persze van sok fanatikus és agresszív alak is, aki mindenáron le akar győzni, és akik akár meg is vernek azért, hogy ők kaphassák el elsőként Pikachut, vagy szekálnak, ha te épp nem játszol. Nyilván ez nem normális, de ez igazából bármilyen más szituációban is előfordulhat.”
Visszatérve viszont az eredeti gondolatra, a Pokémon Go a látszat ellenére nem egy olyan játék, ami elszigetel a világtól, éppen ellenkezőleg:
nagyon nagy közösségépítő ereje van.
Mivel a pokémonokra csapatokban is lehet vadászni, a csapatok pedig versenyezhetnek is egymással, ki tud több edzőtermet, ún. gym-et elfoglalni, remekül össze tudja hozni a társaságot, sőt a csapatok és a versenyek révén rengeteg új emberrel lehet megismerkedni. Van, aki épp így szerzett barátokat, de az első találkozó egyelőre mérsékelt sikere ellenére is itt is voltak, aki a jövőbeli viszontlátás reményében köszöntek el egymástól az esemény végén. És ha már a jövőnél tartunk, kifejezett cél, hogy a csapatokon belül és között nagyobb interakció alakuljon ki, most ugyanis a piros csapat vezet Veszprémben, a sárga és kék csapat tagjai kevésbé egyesítették erejüket, pedig a játék akkor lesz hosszú távon élvezetes, ha van kik ellen harcolni.
Indulhat a csoportos pokémon vadászat
„Eddig is voltak az utcán vakon közlekedő, mobilt bújó emberek. Így legalább eggyel több dolog van, ami megmozgatja Veszprémet” – szól a játék mellett Ratting Gergely, a Panda Büfé ügyvezetője. És ami engem illet? Nem mondom, hogy a srácokkal folytatott beszélgetés egyből arra ösztönzött volna, hogy rohanjak pokémonokat keresni, de elismerem, társaságban még egészen jó móka is lehet.
