– A nyitás óta minden évben fellépsz az Olivában, eddig azonban jórészt a Uniteddal jöttél, szólóban most először lépsz fel. Mennyiben más érzés ebben a formában érkezni a "törzshelyedre"?
– Számomra ez egy újfajta önismereti project. Egyedül ülni egy gitárral, és a saját dalaidat játszani az elején félelmetesnek tűnt, és ezért csak otthon próbáltam ki szűk baráti körben. Az első európai szólóturném alkalmával derült ki számomra, hogy ebben az önkifejezési formában komoly művészi potenciál van. Nemcsak miattam, hanem a közönséggel kialakítható bensőséges hangulat miatt is.
– Mit tud adni egy-egy ilyen szóló produkció ahhoz képest, amikor formációban, másokkal együtt zenélsz?
– Meg kellett tanulnom elfogadni önmagam olyannak, amilyen vagyok minden szempontból, és elkezdenem újra fejlődni és bizonyos dolgokat megtanulni.
Valahogy úgy képzeld el, hogy nincs melletted segítség a színpadon, vagy zavaró tényező, és akkor sem, ha lejössz róla. Ha valami vagy valaki zavar, az csak te lehetsz, vagy kiderül, hogy rossz közeget választottál és még mindig nem ismered magad, és azt hogy kihez hogyan tudsz szólni, hogy te és a közönséged is érezhessétek, hogy már egy eljátszott dal után többé váltatok. Nekem nagyon sokat segítenek a szóló koncertjeim önmagam megismerésében és fejlesztésében emberileg is.
– Az augusztus 26-ai koncertedet szerzői estként hirdeted. Pontosan mit takar a kifejezés?
– Alapvetően az elmúlt 8 évben írt angol nyelvű saját szerzeményeimet játszom. Leginkább azokat, amiket a B THE FIRST-tel is és teljesen egyedül írtam, de be szokott néha ugrani a repertoárba pár régebbi dalom is, vagy egy-két olyan feldolgozás, ami alapvetően befolyásolta, hogy később milyen dalokat, illetve szövegeket írtam.
– Technikailag mire számíthat a közönség: egy intimebb, élő, akusztikus hangzásvilágú koncert lesz, vagy odacsapsz a húrok közé elektromos gitáron?
– Blues gitáron játszom, énekelek és egy stomp boxot (lábdob szerű hang) rugdosok, hogy legyen pumpálás. Pont úgy, mint a régi utcai blues zenészek Amerikában. Nagyon megtetszett ez a hangzás. Alapvetően intim, de ritmikus is. Ha épp aznap úgy érzem, hogy ez nem elég, akkor elkezdek beatboxolni és loopolni. Na, ekkor szoktam rálépni a torzítóra…..:-)
– Ha jól tudom, folyamatosan dolgozol a szólóalbumodon is. Mesélnél róla egy kicsit, hol tartanak a munkálatok és milyen albumot szeretnél kiadni a kezeid közül?
– Egyelőre elektronikusan letölthető kislemezekben, és videoklipekben gondolkodom. Most jelent meg az első Pély Barna szóló dal “Dressed to kill” címmel. Mindeközben dolgozom a B THE FIRST 4. nagylemezén. Igazából már megírtam és meghangszereltük, “csak” fel kell venni. De először arra koncentrálok, hogy a B THE FIRST-tel szeptember 8-án 19 órakor minél színvonalasabb koncertet adjunk az Anna and the Barbies előtt a Budapest Parkban. Várunk Titeket is!
