Pedig pontosan ez történt. A bakancslista beírta magát a filmtörténet legfontosabb epizódjai közé és kultikussá vált, az emberek pedig tonnaszámra kezdtek listát írni azokról a vágyaikról és álmaikról, amiket még mindenképpen meg akarnak valósítani – nos hát – mielőtt feldobnák a bakancsot.
Hogy ez mennyire így van, azt talán a bucketlist.org nevű oldal bizonyítja a legjobban, amely tavaly év végén azt is számba vette, melyek a legnépszerűbb bakancslistás tételek. Visszatérve viszont az eredeti gondolatomra, az oldal jelen pillanatban összesen 432.490 felhasználót és több mint 5.144.862 vágyat jegyez – éppen eleget ahhoz, hogy ne tűnjön túlzónak a kijelentés, miszerint a bakancslista-biznisz virágzik. Nem véletlenül használtam egyébként a biznisz szót, ugyanis az oldal vállalkozásoknak is kínál üzleti opciókat. De erről majd később.
Amiről érdemesebb előbb szót ejteni, az a bakancslista pszichológiája.
Miért is írunk olyan szeretettel bakancslistákat, és miért lett ez a 21. század egyik jellegzetessége?
Valószínűleg azért, mert a film nagyon megkapóan tapintott rá egy olyan dologra, ami valójában évezredek óta foglalkoztatja az emberiséget: hogy mi is az emberi élet lényege. Nem állítanánk, hogy a mozival ezt örökre és bebetonozhatóan sikerült megválaszolni, hiszen rengeteg filozófiai irány firtatta és nagyjából mind egy kicsit más választ adott rá. Mindenesetre jelenlegi kultúránk szerint a létezés célja semmiképpen sem az, hogy napról napra csak a munkának éljünk, holtfáradtan hazaessünk a mókuskerékből, leüljünk a tévé elé, morgolódjunk egy sort a politikán, aztán elvonuljunk aludni, és ezt a rutint ismételjük az év 365 napján, egy emberöltőn keresztül.
A bakancslista lényege épp az, hogy értelmet adjunk az életnek, és ne középszerűen tengessük a napjainkat. Mert a középszerűség ma nem túl vonzó ajánlat, az élmények viszont, amiket általában a lista kínál, pszichológusok szerint a 21. századi ember drogjaként funkcionálnak.
Apró megjegyzés: azért a bakancslistát is tudni kell helyén kezelni, könnyen előfordulhat ugyanis a „visszanyal a fagyi” esete. Ha valaki kizárólag az olyan, egyébként valóban páratlan élményekre hajt, mint a delfinekkel úszás meg a sarki fényben való sárkányrepülés, és közben elfelejti élvezni a hétköznapok, az emberi kapcsolatok adta örömöket élvezni, előbb-utóbb akár egy kisebbfajta depresszióval is szemben találhatja magát. Ilyen szempontból tehát érdemes időnként egy fordított bakancslistát is készíteni, ahol azokat a dolgokat vesszük számba, amiket elértünk, vagy teszem azt, olyan tételekkel is gazdagítani a listát, amelyek kevésbé materiális jellegűek és jóval önzetlenebbek.
Máskülönben viszont a bakancslista, mivel a leghőbb vágyainkat lajstromolja, célokat ad és arra ösztönöz, hogy ezeket a célokat meg is valósítsuk, a személyiség fejlesztésében és kiteljesítésében is pozitív hajtóerőként lehet jelen.
Éppen ennek az üzleti értékét ismerte fel a korábban emlegetett bucketlist.org nevű oldal, amikor elkezdett egy olyan üzleti csomagot ajánlani a cégeknek, ahol anyagi hozzájárulás fejében segít megvalósítani munkavállalóik legtitkosabb álmait. Ez persze egyfajta befektetés a cégnek, ami elsőre értelmetlennek tűnhet, második nekifutásra viszont már egyáltalán nem az: hiszen végső soron elképesztő pozitív képet fest a cégről, hogy így támogatja a dolgozóit és növeli a kötődést, másrészt az a személy, akinek alkalma nyílik megvalósítani legnagyobb álmait, ergo pozitív a magánélete, van önbizalma, az a munkahelyén is sokkal jobban tud teljesíteni.
Persze az sem baj, ha valakit csak a nagy életbölcsességek hajtanak, és azért kezd bakancslista gyártásba. Ő legalább elmondhatja magáról, hogy megvalósította az álmait és érdekesen éli az életét.
