A 15 fiatal táncos és a 29 kísérő, szurkoló szeptember 22-én utazott Rómába, ahol a verseny mellett lehetőségük nyílt arra is, hogy meglátogassák Róma nevezetességeit, kicsit magukba szívva ez által az európai kultúra és történelem alapjait.
A gran finale-nak a San Raffeal Színházterem adott otthon, s a FootNotes csapata 10 ország (Olaszország, Macedónia, Bulgária, Horvátország, Szerbia, Szlovénia, Csehország, Oroszország, Svájc, Amerikai Egyesült Államok) mellett egyedüliként képviselte hazánkat.
A technikailag képzett táncosok modern, előremutató koreográfiái között az együttes 2 produkciója is átvehette az elsőknek járó díjat, Krebsz Zea junior szólója, a Francia álom modern kategóriában, Kuti Luca és Kuti Sára duettje az ÖnKívület pedig felnőtt kortárs kategóriában érdemelte ki az első helyezést. Az együttes junior csoportos formációja, a Vámpírok, illetve a felnőtt kortárs kategóriában induló triója, a Hajsza egyaránt negyedik helyezést ért el. A két első helyezett koreográfia egyúttal bejutott a világversenyt záró fináléba, ahol végül Kuti Luca és Kuti Sára felnőtt duó kategóriában emelkedett a többi koreográfiát fölé, megszerezve ezzel a megmérettetésen elérhető legmagasabb, abszolút első címet.
Az együttes vezetői, Barbarics Zsófi és Böhm Nóra a verseny összegzéseként a következőket nyilatkozta: „Számunkra a verseny, a megmérettetés mellett a legfontosabb, hogy lehetőséget teremthetünk (támogatóinkkal és a szülőkkel karöltve) a gyerekeknek és családjaiknak, hogy egy 4 napos hosszú hétvége keretében együtt legyenek, megtapasztalják az összetartozás élményét, s egyúttal világot is lássanak. Világversenyre utaztunk, de ugyanennyire volt fontos, hogy együtt legyünk.
A sokéves összegyűjtött tapasztalat és szakmai tudás alapján úgy gondoljuk, hogy a legtöbb, amit intézményesített rendszeren kívül adhatunk a gyerekeknek, az az élethez való kreatív hozzáállás, a művészet, a mozgás szeretete, a közösséghez tartozás élménye. Emellett rendkívül fontosnak tartjuk a korosztály specifikus oktatást, az anatómiai korlátok és lehetőségek figyelembe vételét, hogy a gyerekek évek múltán akár majd táncosként, akár a civil életben teljes, egészséges életet élhessenek. Egy ilyen utazás nem csak szakmailag, de emberileg is hozzátesz a táncosokhoz, kísérőkhöz, hozzánk felkészítőkhöz. Az új tapasztalatokat beépítve, a saját kis burkunkból kilépve indulhatunk neki a következő évnek, ami azt jelenti, hogy nem körbe-körbe, hanem előre haladunk. S azt gondoljuk, ez ma a legfontosabb.”
A nyertes táncosok így emlékeznek vissza a római versenyre:
„Rómában milyen volt nyerni? Elárulom, hogy fantasztikus, kimondhatatlan és leírhatatlan. Én magam se hittem el. Bevallom, fellépés előtt nagyon izgultam, annyira hogy a húgom nyugtatott, holott ez általában fordítva szokott lenni ... A színpadra felmenni es táncolni egyszerre félelmetes es felszabadító... Érdekes, mivel közben nem is arra koncentrálok, hogy mi miután jön, hanem hogy vajon hogy nézhetek ki, vagy hogy hány ember néz engem úgy, hogy 'ezt úgy nézném tovább' vagy hogy 'hagyja már abba' vagy hogy hányan lennének a helyemben vagy sem. Amikor vége van a 'gondolatmenetemnek' és vége van a táncnak is, akkor mindig van egy rész, míg nem jössz le a színpadról. Az a rész a meghajlás. Ami lényegében pont azt mutatja meg, hogy bár mi táncolunk, vagy hogy mi mutatjuk meg a tudásunkat és ránk terelődik az összes tekintet és figyelem az egész teremben, akkor is mi köszönjük meg, hogy ezt mind meg mutathattuk a közönségnek.” /Kuti Sára/
„Hol is kezdjem, te jóságos isten. Igazából annyira nem is izgultam, hiszen a táncot tudom, mi baj lehet.. Verseny előtt volt egy kis szabadidőnk - elmentünk pizzát enni. Mikor visszaértünk, átöltöztem a fellépő ruhába, Sára sminkelt ki, és elkezdtünk bemelegíteni. Apa kijött a nézőtérről, nyomott egy puszit a homlokunkra; mondta, hogy csak ahogy szoktuk, majd lepacsiztunk és visszament. Szerintem én még a pizzát emésztettem, minden másra gondoltam, amikor azon kaptam magam, hogy a színpad szélén állok és bemondják a nevünk, eltáncoltuk, vége. Majd jött az eredményhirdetés... nem hittem a fülemnek, mikor a nevünket hallottam. Szintén nem hittem el, amikor a tánctanárunk azt mondta, hogy még egyszer el kell táncolnunk, mert bejutottunk a döntőbe. Mondták, hogy ne izguljunk... de persze hogy még jobban izgultunk, mint az elsőnél. Letáncoltuk, vége. A lábaim remegtek, pedig már végeztünk, eltáncoltuk. Aztán jött a második eredményhirdetés. Ahogy ott állok a színpadon a testvéremmel, könnyes szemmel, kupával a kézben, éremmel a nyakunkban - számomra egy felejthetetlen kép marad. Nagyon boldog vagyok,hogy ilyen eredményeket érhetek el a testvéremmel és hálás vagyok mindazoknak akik segítették ezt.” /Kuti Luca/
„Már nagyon vártuk ezt az utazást. A repülőút gyönyörű volt. Megérte a sok sétálás is, mert Róma fantasztikusan szép volt. A versenyen sok jó eredmény és emlék született, így a hazafele út is boldogan telt el. Az biztos, hogy ezt az utat sohasem felejtjük el”. /Krebsz Zea/
A 4 napos kirándulással egybekötött verseny a családok számára is örök élmény marad: „Felnőtt és gyermek egyaránt nagyon várta a római utazást. Tanáraink és segítőik hónapokkal a nagy nap előtt részletes programtervet készítettek a négy nap tartalmas és szórakoztató eltöltéséhez. Mivel csapatunk repülőre szállt, ez tovább növelte bennünk a várakozás izgalmát. A felhők közt töltött 90 perc gyorsan elrepült, melynek szép látványát örökre megőrizzük felvételeinken és emlékeinkben. Szállásunkat gyönyörű park vette körül pálmákkal, kaktuszokkal és szebbnél-szebb dísznövényekkel beültetve. A versenyt megelőző nap ,,alapozásként" bejártuk ,,az örök város" nevezetességeit. Az elénk táruló látnivalók sokaságában lelkesen készültek csoportképeink, hogy megörökíthessük versenyzőink boldogságát, csillogó pillantásaikat. A szombati versenyre kissé fáradtan, de sok új élménnyel feltöltődve készítettük a frizurákat. A megmérettetés napján csapatunk kis túrát téve érkezett a színházteremhez. Kíváncsian szemléltük a különböző tánccsoportok sokszínű koreográfiáit. A nap fénypontja természetesen versenyzőink szereplései voltak, melyek szép eredményeket hoztak. A rendezvény végén felszabadult fotózkodással örökítettük meg táncosainkat. Az estét boldog ünnepléssel zártuk. Sajnos nagyon gyorsan elérkezett a hazautazás ideje, de szép emlékekkel gazdagodva, jó hangulatban telt az út. Ez a kirándulás nagyon sok és kitartó munka eredményeként jöhetett létre, mely köszönhető gyermeknek, szülőnek és oktatóknak is egyaránt. Nagyon várjuk a következő versenyt és az utazást... Hajrá Footnotes...” /Dósay Anita – szülő/
Az együttes jelenleg Várpalotán és Veszprémben működik, komplex oktatási rendszerükben számos lehetőség közül választhatnak a táncosok (kreatív tánc, kortár/modern tréning, pilates, elméleti
oktatás). A jelentkezés október végéig folyamatosan lehetséges.
