A Megyeháza Szent István-termében közel kétszázan vettek részt az ünnepségen – Polgárdy Imre, a megyei közgyűlés elnöke felhívta a figyelmet arra is, hogy a megjelent '56-os hősök összesen mintegy kétszáz évet töltöttek börtönben a forradalomban betöltött szerepük miatt.
A rendezvény vezérszónoka, dr. Boross Péter korábbi miniszterelnök – Nagy Károly kanonok és Kálmán Csaba lelkipásztor prédikációira reagálva – kijelentette: olyan Európában élünk, ami a lisszaboni szerződésben szándékosan mellőzte Európa keresztényi jellegét – „és valóban nem is nevezhető kereszténynek mindaz, ami nyugat felől áramlik felénk”. Annál nemesebb kitartani az Európa cölöpjeit lerakó, Európa szellemiségét meghatározó kereszténység mellett – tette hozzá.
„Hatvan esztendő nagyon sok idő. Ha történelmi léptékkel mérjük, elgondolhatjuk, mi történt az országgal az 1867-es kiegyezést követő hatvan évben” – folytatta, felidézve: az az időszak Trianonhoz vezette az országot. Az elmúlt hatvan év azonban jobb kifejlettel zárult.
„Ma már nem emlékszik a többség, ismertetni, magyarázni kell, hogy mi történt 1956-ban, mert a lakosság nyolcvan százaléka kicsi gyermek volt, vagy meg sem született azokon a napokon, amikre most emlékezünk.”
Nem véletlen, hogy a környező, hasonló sorsú, elnyomott országok közül éppen Magyarországon történt forradalom. „A szabadságvágy olyan erős érzelmi töltéssel vezérli ezt a nemzetet jó- és balsorsában egyaránt, hogy '56-nak szükségképpen nálunk kellett bekövetkeznie, mert ilyen az örökségünk”. A miniszterelnök felelevenítette: a török hódoltságot követően minden évszázadnak megvolt a maga heroikus következménye: a Rákóczi-szabadságharc, aztán 1848 – amiből mindmáig építkezünk és merítünk, a XX. század pedig elhozta 1956-ot.
„A szabadságvágy belső indítékai röpítik a nemzetet abba a szellemi-fizikai állapotba, amikor nem számol a következményekkel, nem taktikázik, hanem fegyvert ragad. Az emlékezések mindnyájunkat arra köteleznek, hogy ismerkedjünk meg nemzetünk e sajátosságával, hordozzuk kincsként, és megmaradásunk zálogaként tekintsünk rá. Amikor idegenszerű súly nehezedik ránk, akkor ezekre az érzelmi alapokra kell építenünk, kesztyűt dobva minden olyan szándéknak, ami érdekeink ellen szól.”
Boross úgy fogalmazott: 1956 egy vérig sértett nemzet dühkitörése volt. A miniszterelnök szerint mindmáig tart történelmünk torzítása, ami 1945-tel kezdődött. Helyre kell biccenteni kissé szennyezett történelemtudományunkat! – hívta fel a figyelmet, felidézve a negyvenes éveket. „Hogy rombolta szét a faluk évszázados rendjét és egyensúlyát a földosztás! Hogy borult fel minden, hogy vált hétköznapivá a helyi önkény! (…) Mennyi sors esett áldozatul, és ezek még nem a legvadabb lépések voltak! Azok lettek árulók, akik áldozatot hoztak a nemzet ügyéért. Elterjedt a primitivitás kultusza. Ezt kellett elviselnie a nemzetnek, és amikor kis esély támadt, akkor egyszerre, minden előszervezés, minden rendszerezés és külső segítség nélkül egyszer csak fellobbant, ami az előző évszázadokban is egyszer-egyszer, és a nemzet tizenkét nap alatt átformálta magát. A mi értékalapzatunk rendíthetetlen akkor is, ha mások szívesen elhagynák.”
A Magyar Vidék Országos 56-os Szervezet Országos Elnöksége „Hűséggel a Hazához Érdemkereszt” kitüntetést adományozott azoknak, akik 1956-ban tevékenyen hozzájárultak a szabadságért vívott harchoz. A szervezet díjazott olyan közéleti szereplőket is, akik munkásságukkal sokat tettek 1956 emlékeinek ápolásáért, szellemiségének ápolásáért. Mások mellett díjat adományoztak Boross Péter és Orbán Viktor miniszterelnököknek, Torgyán József korábbi földművelési- és vidékfejlesztési miniszternek, a megyei közgyűlés elnökének és alelnökének: Polgárdy Imrének és Fenyvesi Zoltánnak, Takács Szabolcs kormánymegbízottnak, Veszprém polgármesterének és alpolgármesterének: Porga Gyulának és Némedi Lajosnak.