Megismerhettük a megszólalók eddigi sikereit, művészi szándékaikat, terveiket, miközben hallhattuk zenéiket; nyugodtan mondhatjuk, igazi zenei élményt nyújtott a kalandozás a műfaj rajongóinak. Mielőtt tovább mennénk, talán érdemes egy kicsit megismerkedni vele: mi is az a Cseh Tamás program, honnan kerítenek pénzt az eddig kevéssé ismert muzsikusok támogatására, milyen lehetőségeket biztosít számukra.
2014-ig kell visszautaznunk az időben, ekkor jelentette be a Nemzeti Kulturális Alap, hogy újszerű módon, karrierjük elején álló zenészek között osztják szét az üresen vásárolt hanghordozók után beszedett jogdíjat – elejét véve az egyre gyakrabban felbukkanó spekulációknak, hova is kerülhet ez a nem kevés pénz. Hogy igazságos lehessen az elosztás, kitalálták a pályázati rendszert: nyerhetnek kezdő, külföldi turnéra készülő zenészek, de igényelhetnek támogatást klipek, stúdiófelvételek készítésére, vagy turnék és fellépések szervezésére, beszállhatnak vidéki könnyűzenei és jazz klubok és médiumok – egyszóval nyugodtan kijelenthetjük, hogy igazi magyar különlegesség, még ha akad is példa hasonlóra külföldön, ilyen összeállításban és megvalósításban máshol nem találkozhatunk effélével. Na de vissza a Méz Rádióhoz és a Helyi járathoz! Annyi biztos, hogy szinte mindent megtudhattunk a megszólaltatott ifjonc titánokról.
Persze eleve élen jár Veszprém ebben a misszióban, mi sem bizonyítja ezt jobban, mint hogy az ország egyik legsajátosabb, legkedveltebb amatőr(is)zenei találkozóját éppen itt rendezik, ki ne ismerné az Utcazene fesztivál fantasztikus hangulatát! Ráadásul legutóbb például Muraközy Péterék felállították a Cseh Tamás Program színpadot, és itt az addig csak a rádióból (esetleg tv-tehetségkutatókból) ismert énekesek, zenekarok mutathatták meg, miért is tudták felhívni magukra a pályázati döntnökök figyelmét. A Méz Rádió pedig pontosan azt adta, amire nekik szükség volt: megmutatta, mennyire sok a tehetséges kezdő, akiknek hatalmas lehetőséget jelent az elnyert pénz, a legtöbben ugyancsak nehezen jutottak volna hozzá, hogy ennyit költsenek hangszerekre, koncertekre, turnékra. Pedig a zenéiket hallgatva arra juthattunk, hogy igenis megérdemelték az esélyt, és ha nincs ez a lehetőségük, ki tudja, mikorra jutottak volna el odáig, hogy megvalósítsák ezeket. Csak remélhetjük, hogy ezek a műsorok is hozzátesznek valamit ismertté válásukhoz, mindenesetre a Méz stábján semmi nem múlott. Minden veszprémi rádióhallgató tudja persze, hogy nem kis rutinnal oldják meg a műsorvezetők az ilyen feladatokat, hiszen ahogy megszólalt a csatorna, máris kitalálták a Helyijáratot: a címnek megfelelően a régió előadóit hívták be a stúdióba, természetesen itt nemcsak a kezdőkre gondoltak a szerkesztők.
Mit is kívánhat a magyar könnyűzene drukkere ezek után? Legyen sok hasonló megmozdulás a Méz Rádióban, az Utcazene fesztiválon, az Expresszo Klubban (ami megint csak nagyon sok esetben éppen az ilyen zenészeket állítja a figyelem középpontjába Veszprémben), egyszóval ismerhessük meg a tehetségeinket, tudjuk, mire számíthatunk, hogy ha megpillantjuk a nevüket a plakáton... várjuk a folytatást!
