Bizonyára méltatlankodtak már a kedves olvasók is azon, hogy egy hivatalban 8 órából miért csak 3 óra az ügyfélfogadás, és mondogatták magukban, hogy a maradék 5 órában „ ezek nem csinálnak semmit?” Ne legyünk igazságtalanok, ne felejtsük el: papírországban élünk, a felesleges papírmunkák hazájában. Valószínűleg a többségüknek van dolga bőven az ügyfélfogadási időn kívül is.
Ugyanakkor megbújnak a környezetünkben olyan emberek is, akik ha huzamosabb ideig nem mennének be a munkahelyükre, nem tűnne fel senkinek, hiszen a munkájuk nélkül is problémamentesen működne a rendszer. Minden szférában, nemcsak az államiban találunk ilyeneket.
Sokan vannak, akiknek ugyan van némi feladatuk, de fel vannak háborodva, ha azt el is kell végezni. Létezik az a típus is, aki olyan látványosan tudja nyújtani az éppen aktuális feladatát, mintha egy fél órás teendő egy egész napot venne igénybe. Vannak pofátlanok, akik, a hosszú, kígyózó sor ellenére elkávézgatnak, eltrécselgetnek a belső iroda félig nyitott ajtaja mögött, amivel igencsak felpaprikázzák a közhangulatot. Olyan emberekkel is találkozhatunk, akiknek a reggeli-, a tízórai-, az ebéd-, a kávé- és a cigiszünetek kiteszik az egész munkaidejüket, másra már nem jut idő. Ezeket a jelenségeket egy kicsit vulgárisan úgy lehet megfogalmazni: az illetők egész nap szotyiznak.
Az alábbi telefonbeszélgetés ihlette meg bennem e cikk megírását:
Munkanap, 15 óra 25 perc:
- Jó napot kívánok! Szeretnék információt kérni, … (Megőrizve ezzel a kedves hölgy inkognitóját)
- Ne haragudjon, de elmúlt már fél négy, és ki van kapcsolva az összes gép. Gép nélkül pedig nem tudok információt adni.
- Elnézést kérek, de nem múlt még el fél négy!
- Már hogyne múlt volna el fél négy, már nincs senki az irodában!
- Az lehet, hogy az irodában már nincs senki, de nem múlt még el fél négy!
A telefon másik oldalán lévő hölgy fel volt háborodva, hogy 5 perccel a munkaideje vége előtt zavartam telefonon, bár én úgy gondolom, hogy valószínűleg a munkaideje 4 óráig tart, csak szüksége van fél órára, amíg rákészül, hogy hazamenjen.
Kíváncsiak vagyunk a kedves olvasók véleményére is. Írják meg a hasonló eseteket akár névvel, akár név nélkül, de kérjük, ne legyenek rosszindulatúak, csak olyan eseteket írjanak meg, ahol valóban jogosnak érzik a kritikát!
