Friedrich Schiller mondása szerint vannak napok, amikor közelebb vagyunk a világ szelleméhez, mint máskor. 1848. március 15-én mi, magyarok igen közel kerültünk hozzá, közelebb, mint bárki más – kezdte beszédét a Pannon Egyetem rektora.
– Március 15. a tiszta, romlatlan nemzeti egység emléknapja.
Azé az egységé, ami 1848-ban még egy zászló alá gyűjtött magyart, horvátot, szerbet, osztrákot és németet egy közös cél, a magyar nemzet függetlensége érdekében. A forradalom idején mindenki magyar lehetett, aki annak vallotta magát, vagy csak azonosult velünk, társadalmi helyzetre, korra, nemzetiségre, nemre, felekezeti hozzátartozásra való tekintet nélkül. Ennyire nyitott és elfogadó meghatározás sem előtte, sem utána nem élt a magyarságról a történelemben.
Az ünnepi műsor részeként Petőfi-versek is elhangzottak
A 20. század óta viszont folyamatosan szűkül a magyarként elfogadott embertársaink köre a kirekesztés és a belső ellenségkeresés miatt. A forradalom eszméjét az összefogás, az egység iránti vágyakozás is felmagasztalja. Ez egy természetes emberi szükséglet, amelyet napjaink elidegenedett társadalmában már csak egy-egy tragédia vagy vészhelyzet során lehet alkalmunk megtapasztalni – fogalmazott némileg borúsan a rektor.
Gelencsér András szerint az is segíthetett megtartani a forradalom hevületét és dicsőségét, hogy a szabadságharc elbukott, így nem volt lehetőség lejáratni annak eszméit. S bár a forradalom nem érte el a célját, két évtizeddel később egy Európa élmezőnyéhez tartozó, erős Magyarország alapját rakta le, az emberek pedig úgy érezték, valami fontosnak a részei. A rendszerváltás idején ugyanez a magasztos eszme éltetett mindenkit. Az egység szövete azonban hamar elhasadt, a lelkesedés alábbhagyott és egy viszályokkal terhes negyedszázad vette kezdetét. Mindannyian a bőrünkön érezhetjük annak a mondásnak az igazságát, hogy Magyarországot ma a széthúzás tartja össze.
Március 15. eszméje azonban ma is fontos üzenetet hordoz számunkra.
– A nemzet összetartozásának tudata 1848 óta a leggazdagabb szellemi, erkölcsi és érzelmi erőforrásunk. Tekintsük példának a múlt eseményeit! Merjünk hinni abban, hogy összefogva nagy sikereket érhetünk el. Bízzunk egymásban, fogadjuk el büszkén egymás sikereit, mert csak így emelkedhet fel egy közösség, egy intézmény, az ország.
A márciusi ifjak példája minket is kötelez. Minden tehetségünket, akaratunkat és legjobb tudásunkat a közösség érdekében az alkotásra, a jobbításra kell fordítanunk
– zárta gondolatait a rektor.
Gelencsér András köszöntője után Petőfi verseit és Kossuth nótákat hallgathatták meg a jelenlévők, valamint fellépett a néptánccsoport is.
