Egy különös érzés fogott el, mikor beléptem az ajtón. Egy kedves úr fogadott az ajtóban. Azt kérdeztem zavarok-e, elmosolyodott, a szemüvege fölött rám nézett, és azt mondta itt mindig nyitva az ajtó mindenki előtt, nem zavarok. Beljebb invitált, és ahogy körbenéztem, mindenhol könyvek és antik tárgyak voltak, mintha egy időutazáson vettem volna részt.
Az antikváriumot 1983-ban nyitotta Veszprémben a Művelt Nép Könyvterjesztő Vállalat, szinte elsőként a Dunántúlon. Óriási nagy sikere lett, nagyon büszkék voltak a veszprémi polgárok, hogy itt, Veszprémben van egy antikvárium. Szokoly István akkori igazgató vezette, 1994-ben vette át, mint magántulajdont. Teltek múltak az évek, és az antikvárium híre egyre nőtt, sőt országos hírnévre tett szert. 2005-ben került Molnár Sándor tulajdonába.
Büszke arra, hogy az átvétel évétől még többen ismerték meg az antikváriumot országszerte, már intézményként tekintenek rá. Fő profilja elsődlegesen a könyvek eladása lenne, ami most jelenleg hullámvölgyben van, de kezdettől az volt a vágya, hogy irodalmi szalonként működjön. Ez olyannyir sikerült, hogy éppen most tartották a 150. estjüket, melyen Nádasdy Ádám nyelvész, költő volt vendégük.
„Múlt és jelen egybeforr”
– vallja Molnár Sándor. Ennek tükrében pedig még egy antikváriumos sem közvetítheti csupán a múltat, ezért is kezdte el 2005-ben az irodalmi estek szervezését. Van, mikor egy héten két-három alkalommal is megtelik a helyiség, és van, hogy előre nem látott vendég érkezik, és spontán szerveződik meg egy-egy esemény, mint amikor egy esős délután Likó Marci beugrott az üzletbe, és három órán keresztül gitározott. Gyakorlatilag az egész irodalmi élvonal megfordult már nála.
Kérdésünkre, hogy a következőkben milyen rendezvények várhatók Molnár Sándor elmondta, hogy jelenleg a Szépírók Társaságával van kapcsolatban, ahol 10 előadót már beterveztek, köztük szerepel többek között Darvasi László, Bartus Attila és még sok más nagy név a magyar irodalomból. De az előre leszerződött vendégek mellett sem zárkózik el a spontán rendezvényektől.
Változó, hogy a rendezvényeken melyik korosztály a domináns, a legutóbbi rendezvényen az egyetemi ifjúság volt jelen nagyobb számmal, köszönthetően annak, hogy olyan sokan szeretik ebből a korosztályból Nádasdy Ádámot. Mindenképp az a cél, hogy az ifjúságot, középiskolásokat és egyetemi hallgatókat csábítson a rendezvényekkel az antikváriumba.
Az után is érdeklődtünk, hogy a fiatalok csak a rendezvények alkalmával térnek-e be, vagy hétköznap az itt megtalálható érdekesebbnél érdekesebb könyvek miatt is. Azt mondta, ez egy kétélű dolog. Erre lehet azt mondani, hogy „az egyik szemem sír a másik nevet”. Úgy látja, hogy az egyetemisták már teljesen áttértek az internetes elérhetőségekre, és onnan szerzik az információt. De az biztató, hogy például a Lovassy Gimnázium diákjai többen járnak be, és nagyon jó érzés azt látni, hogy tizenéves diákok előszeretettel ülnek az antikváriumban és olvasnak. Az is érdekes, hogy éppen mikor milyen jellegű könyvet keresnek. Van, hogy szakácskönyvek szerelmesei, van mikor vadászkönyvek és van mikor a költészet iránt érdeklődők térnek be. De egy örök: a szépirodalom!
Lényeges funkciója az irodalmi szalonnak, ahogy Sanyi bácsi jól érzi magát itt, azt szeretné, ha mások is ilyen érzésekkel telve látogatnák a helyet. Nagyon kiterjedt baráti körrel rendelkezik a várósból – művészek, írók, színművészek – és ez egy nagyon jó találkozási pont, ahol leülnek és beszélgetnek egy teljesen véletlen, spontán találkozás során. Semmi különös célja nincsen vele, csak az, hogy
jót lehessen beszélgetni, megismerkedni fantasztikus emberekkel.
De nem csak fiatalok és neves emberek járnak a szalonba. Interjúnk befejeztével egy feketerigó lepett meg minket, de ahogy betért, úgy rögtön ki is totyogott az ajtón. Ne vegyenek példát a rigóról, és ne forduljanak ki rögtön a szalonból! Látogassák meg Molnár Sándort, akár egy kis idejű beszélgetés erejéig, vagy vegyenek részt a következő rendezvényen!
