– Veszprém nem először pályázik az Európa Kulturális Fővárosa (EKF) címre: amikor 2010-ben először vállalhatta magyar város ezt a szerepet, akkor is próbálkoztunk, kevés sikerrel. Milyen tapasztalatokat vonhatunk le az akkori anyagból, mit kell másképp csinálnunk ezúttal?
– Az akkori pályázatra 10 magyar megyei jogú város adta be jelentkezését az első fordulóban, a másodikra már csak négy jutott tovább: Miskolc, Pécs, Debrecen és Eger. Ez volt az első alkalom, hogy az Európa Kulturális Fővárosa program Magyarországon is a közbeszéd részévé vált. Maga a program is folyamatosan változik, és már jó ideje nem arról szól, hogy az adott év nyertes városa fesztiválvárossá váljon, és nem is az a hangsúlyos, hogy milyen gazdag kulturális kínálattal rendelkezik egy település, hanem inkább az, hogy bizonyos nehézségekre, problémákra kulturális városfejlesztési eszközökkel reagáljunk.
A korábbi pályázatnál a városok többsége nem így kezdett gondolkodni, hanem a meglévő kulturális értékeit igyekeztek még határozottabban megjeleníteni. Volt két pályázó, akik markánsan meg tudták ragadni a lényeget – Miskolc és Pécs –, ahol egy gazdasági struktúraváltásra próbáltak kulturális városfejlesztési eszközökkel válaszolni. Pécsett például ennek megfelelően úgy reagáltak, hogy egy korábbi gyártelepet átadtak a kultúrának.
A mostani pályázatban mindenképpen meg kell jelenítenünk, hogy a 2010-es anyagban megfogalmazott célokat azóta megvalósítottuk – ilyen a Séd-völgy felújítása, vagy a kulturális intézményrendszer átalakítása.
– A győztes pécsi pályázat megvalósulását nagy figyelem övezte, láthattuk, hogy mennyire működött – vagy éppen nem működött – a valóságban az, amit elterveztek. Mi mit tanulhattunk abból a programból?
– Minden tapasztalat számít. Mi a pályázatunkhoz bevontunk egy olyan szakértői stábot, akik korábban már levezényeltek győztes pályázatokat, illetve közreműködtek több ország sikeres EKF-programjában. Rajtuk keresztül látjuk a jó és a rossz példákat is.
A pécsi EKF megnyitója (via pecsma.hu)
Tanulság, hogy a közbeszédben óriási hangsúlyt kapnak az infrastrukturális beruházások, építkezések. Mindenképp mérlegelnünk kell, hogy milyen beruházásokra van szükségünk, ezek mennyi idő alatt készülnek el és milyen ezek hosszútávú fenntarthatósága. Fontos, hogy a 2023-ban kicsúcsosodó folyamatokat sokkal korábban el kell indítani. Ez egy 4+1 éves program, ami sok előkészületet igényel. 2023-ban óriási figyelmet kap a térség, a város, de az ekkor létrejövő értéket tovább kell vinnünk. Csak olyan beruházásokat szabad elindítani, csak olyan új létesítményeket szabad létrehozni, aminek a fenntartása és a vonzereje utána is biztosított. Ez talán még fontosabb is, mint az az egy év: az egésznek be kell ágyazódnia egy hosszabb távú, 2030-ig tartó stratégiába.
– Elhangzott a térség szó. Egy hónapja kiderült, hogy Veszprém a Balaton-térséggel közösen készül 2023-ra. Mennyire szokványos az az EKF-pályázatokban, hogy a város a tágabb környezetét is bevonja a programba?
– Szinte minden pályázatban vannak olyan elemek, amelyek nem szigorúan a közigazgatási területen belül valósulnak meg, ennek ellenére nem szokványos, hogy térségi pályázatok születnek. Az egyik kivétel a Ruhr-vidéki Essen anyaga volt, pont 2010-ben, amikor Magyarország mellett Németország egy városa viselhette a címet. Hozzájuk hasonló megoldással készülünk mi is, a pályázatunk gerincének tartjuk a térségi együttműködést, úgy ítéljük meg, hogy amire választ próbálunk adni, az nemcsak a város problémája, hanem a térségé is. Azt gondoljuk, hogy Veszprém és a Bakony, a Balaton jövőjét közösen kell megalkotnunk, erre pedig jó lehetőséget ad az EKF-pályázat és az ezzel összefüggésben elindított, 2023-ig tartó folyamat.
– Mik ezek a szóban forgó problémák?
– Ezt volt a legnehezebb megfogalmazni. Ebben a városban többé-kevésbé minden a helyén van, nincsenek nagy szociális konfliktusaink, nincsenek olyan városrészek, ahol lerobbant iparterületek maradványai lennének, Veszprém egy jó karban lévő, öntudatos közösség. Ugyanakkor a Balaton és a város egymásra van utalva, és az egyik problémánk, hogy a Balaton évente csak pár hónapról szól, miközben egész évben aktívan megjelenhetne a turizmus térképén. Ezt az ambíciót egy hatvanezres város szolgáltatásai segítenek valóra váltani. Mi hiszünk abban, hogy ez a térség biztonságos lakóhelyet nyújt, ugyanakkor benne rejlik annak lehetősége is, hogy világszinten keresetté váljon.
A másik felvethető probléma az a veszprémi nehézség, hogy sokan – a kevésbé aktív polgárok – kimaradnak a kulturális életből. Egy egy ilyen program alkalmas arra, hogy még szélesebb kört tudjunk megszólítani és bevonni a város civil életébe.
Az is gyakran felmerül, hogy mennyire tudunk jól élni a különböző korokból ránk hagyományozott épületekkel, infrastruktúrával. Most is több építészeti „sebet” találunk Veszprémben, amin fontos lenne változtatni – elég, ha a belvárosra gondolunk, az egykori faáru-gyár területére, de megoldandó feladatként tekinthetünk a vár intenzívebb felhasználására is.
– Hogyan lehet megszólítani azokat, akik kimaradnak a kulturális életből, hogyan lehet az ő igényeiket is becsatornázni a tervezésbe, illetve felmérték-e, hogy mennyire van igény egyáltalán erre a projektre a lakosság részéről?
– Tavaly az Utcazene Fesztiválon készítettünk egy felmérést, aminek az eredménye azt mutatja, hogy a veszprémiek többsége a végső győzelemre is alkalmasnak tartja a várost. Hogy milyen technikákkal vonjuk be a távol maradókat, azon jelenleg is dolgozunk, vizsgáljuk a korábbi nyertes pályázatok megoldásait, hogy melyek azok a módszerek, amelyeket Veszprémben alkalmazhatnánk. Hamarosan elindul a honlapunk, lesz külön Facebook-oldala a programnak, megnyitjuk a teret a vélemények előtt. Számítunk a lakosok, civil szervezetek, intézmények javaslataira, akkor lesz szerethető a program, ha a veszprémiek elmondják, hogy milyen városban szeretnének élni 2030-ban. Jó egy évvel ezelőtt már a középiskolásoknak is hirdettünk egy programot, az akkori nyertes fiatalokat is bevontuk a tanácsadó testületbe. Igyekszünk a rendezvényeket, fesztiválokat is felhasználni, már a Gizella-napokon is meg fogunk jelenni a közterületeken, hogy fogadjuk a javaslatokat. Mindenkinek számít a véleménye, mindenkinek van elképzelése arról, hogy milyen városban szeretne élni tíz év múlva.
– Milyen stáb dolgozik a pályázaton, kik azok, akik megfogalmazzák a koncepciót?
– A pályázat sok elemből áll: van infrastrukturális része, ezzel döntően építészek foglalkoznak. Van egy stratégiai rész, amiben az üzenetet kell megfogalmazni; a pályázat markáns része a kreatívipar fejlesztéséről szól, ezen szintén külön csapat dolgozik; és fontos – és talán a leglátványosabb – a programok összeállítása, a Művészeti Tanácsot kifejezetten erre a célra hoztuk létre.
A művészeti tanács tagjai
Van egy tanácsadó testületünk, ahová felerészben veszprémi, felerészben pedig veszprémi kötődésű, de nem itt élő szakembereket hívtunk meg. Veszprémi részről Muraközy Péter, Mészáros Zoltán, Jokesz Antal és Kováts Péter tagja a testületnek, míg a külső szempontot Ókovács Szilveszter, M. Tóth Géza, Winkler Nóra, Finta Sándor és Miszlivetz Ferenc képviselik. Mellettük egy háromfős nemzetközi tanács a zsűri szempontjait figyelembe véve mondanak véleményt az általunk megfogalmazottakról.
– Hogyan zajlik a munka a következő fél évben, a pályázat leadásáig?
– A pályázat írása elkezdődött, folyamatosan állítjuk össze a nyolcvanoldalas anyagot, a programokat a héten fogjuk meghirdetni. Várjuk az aktivitást a helyiektől: lakosoktól, intézményektől, civilektől Veszprémből és a Balaton-parti településekről is. Több szálon fut a cselekmény: konzultálok a környékbeli polgármesterekkel, helyben meghirdettük a konzultációk a civil szervezetekkel, az építészek egy külön körben egyeztetnek.
A terveink szerint szeptember végéig, október elejéig befejezzük a pályázatírást, utána pedig a fordítással, a formába öntéssel kell foglalkoznunk, hiszen december 20-án be kell nyújtanunk az anyagot. Ebben a stratégiát kell megfogalmazni, egy-két vezérprojektet kell felvázolni, ezek alapján dönti el a zsűri, hogy kiket enged a második fordulóba, ahol már a helyszínen is felmérik a lehetőségeket és részletesebben is ki kell fejtenünk az elképzeléseinket. A munka intenzívebb része persze csak azután kezdődik, hogy kihirdették a győztest. Mi törekedni fogunk arra – függetlenül attól, hogy nyer-e a pályázatunk –, hogy a megfogalmazott programunk lehető legtöbb elemét megvalósítsuk.
– Mikor születik meg a döntés?
– Az első forduló eredményhirdetése 2018 elején lesz, ettől kezdve 6-7 hónapunk lesz a második fordulós dokumentáció összeállítására. A győztest 2018 végén – 2019 elején hirdetik ki.
– Azt tudjuk, hogy az idei költségvetésben az első pályázati fordulóra 30 millió forintot biztosítottak, de a teljes megvalósítás mennyibe kerülhet az előzetes számítások szerint?
– Jelen pillanatban, első lépésként egy stratégiát kell meghatároznunk, majd a következő fázisban ezt kell megvalósítanunk, projekteket generálnunk, a pénzügyi kérdések, lehetséges források itt merülnek fel először. A mostani, első fázisban tehát célokat kell megfogalmaznunk, a pénzügyi háttértől függetlenül, egyelőre részletes költségvetést sem kell benyújtanunk.
A gyakorlat azt mutatja, hogy átlagosan 30-35 milliárd forintos nagyságrendű egy Európa Kulturális Fővárosa program költségvetése.
Fontos tudni, hogy ennek uniós támogatása nincs, az összeg felét általában a nemzetállam biztosítja, 25%-át a város teszi a programba, a fennmaradó 25%-ot pedig szponzorok adják össze. Ez az átlagos konstrukció, de persze ettől vannak eltérések: valahol nagyobb az állami szerepvállalás, valahol az önkormányzat tud többet vállalni, és az is előfordul, hogy sikerül nagyobb támogatókat az ügy mellé állítani.
– Mennyire tartjuk rajta a szemünket a többi magyar pályázón? Mennyire látunk bele a lapjaikba, tudunk-e reagálni rájuk, kell-e egyáltalán?
– Az úszást hoznám fel példaként: az a jó úszó, aki nem az ellenfeleivel foglalkozik, hanem a versenyen a legtöbbet tudja kihozni magából. Ha jó edzésmunkát végzett valaki és a verseny napján a célra tud koncentrálni, akkor jó eséllyel tud nyerni. Nekünk egy nagyon erős, attraktív programot kell összeállítanunk, és ha ez sikerül, akkor bízhatunk benne, hogy nyerni is fogunk a pályázaton.
