„Az igazat nem hamisítom, a hamisat nem igazítom.” Ezzel a jelmondattal kezdte meg a megemlékezést dr. Horváth Balázsra Latorczai János, a KDNP Veszprém megyei szervezetének elnöke, utalva az egykori belügyminiszter hitvallására, mely életrajzi könyvének is mottója lett. Horváth Balázs nemcsak politikus volt, de aki ismerte, az tudta róla, hogy egy vidám személyiség, aki utolsó fillérét is a közösség javára, szobrokra, emlékművekre költötte – méltatta őt Latorczai.
Ezentúl dr. Horváth Balázs emlékét is őrzi egy dombormű, melynek elkészültét példátlan összefogás előzte meg: önkormányzatok, ügyvédi irodák, kamarák, vállalkozások, civil szervezetek, magánszemélyek adakozásából valósulhatott meg a relief, melyet Hathala Péter szobrász készített – árulta el dr. Nánássy Elek, a Veszprém a Kereszténységért Alapítvány elnöke.
Az emléktábla avató ünnepségén Kövér László, az Országgyűlés elnöke is részt vett, aki szerint Horváth Balázs sorsában és politikai küzdelmeiben a rendszerváltás folyamata elevenedik meg.
„Azért küzdött, hogy a sokszor kifosztott és megalázott magyarságot és Magyarországot a szabadság, a nemzeti önbecsülés és a szellemi, anyagi gyarapodás állapotába emelje, s noha kemény politikai küzdelmekben edződött, belső lényében mindig megőrizte és sugározta a veszprémi táj szelídségét” – fogalmazott Kövér.
Két évtizednyi ügyvédi pályafutás után, 1988-ban alapító tagja volt a Magyar Demokrata Fórumnak, 1990 és 1993 között pártja elnökségének tagja, az 1990-ben szabadon választott első demokratikus kormány belügyminisztere. Az országgyűlési választásokon - 1990-ben majd 1998-ban, 2002-ben és 2006-ban - négy alkalommal egyéni választókerületben nyerte el a választópolgárok bizalmát.
S bár az első szabadon választott kormány a posztkommunizmus áldozata lett, utólag mégis győztesnek bizonyult, hiszen e nélkül az áldozat nélkül "a nemzeti gondolat továbbmenetelő serege" 2010 után nem tudta volna lezárni Magyarországon a posztkommunizmus korszakát – tette hozzá Kövér László.
Ugyanez a törekvés tükröződik Horváth Balázs életében is: hogy a százszor lerombolt országot százegyedszer is felépítsük. A szabadság és a rend eszményét vallotta, amelyek nem egymást kizáró, hanem egymást kiegészítő fogalmak voltak. Belügyminiszterként ezt az elvet képviselte, ez tükröződött a minisztersége idején az Országgyűlés által elfogadott önkormányzati törvényben is. Őszintén hitt abban, hogy az államnak szolgálnia, és nem kiszolgáltatnia kell a nemzetet.
„Több volt ő, mint egy, a rendszerváltoztatás történelmi sodrásába belekerült értelmiségiből lett politikusok közül. Embersége, tartása a legjobbak és - ami a közéleti szereplők között nem gyakori - a legszerethetőbbek közé emelte őt. Egyúttal mércét is állított saját közössége, szeretett városa számára, amihez annak tartania kellene magát” – emelte ki a házelnök.
Hasonló összegzésre jutott Horváth Balázs ikertestvére, dr. Horváth György is: soha nem volt benne hatalomvágy, ő csak dolgozni akart – mondta el.
Domborműve nemcsak életére, de a nemzeti gondolathoz való hűségre is emlékeztet, melyet Kövér László és Latorczai János közösen lepleztek le. A táblát Márfi Gyula érsek szentelte meg, majd az ünnepi beszédek után a jelenlévők elhelyezték az emlékezés koszorúit.
Az ünnepségen Rábai Zsanett szavalt verseket.